A U R O R A || A király szeretője [16+]

17. - T Ü R E L M E T L E N

Babbie tudta, hogy a király valóban meglátogatta Henriettet. Azt is tudta, hogy a királynő odaadása megint lenyűgöző volt, hiszen másnap reggel festők százai érkeztek az udvarba. Amelyikük a legszebb képet festi Anglia fiatal uralkodónőjéről, annyi pénzjutalomban részesül, hogy soha többet nem kell dolgoznia. Ezekben a napokban Henriette mást sem csinált mint modellt állt egy-egy remekműhöz. A már elkészült képeket a király egy hatalmas teremben állíttatta ki, ahol bárki megtekinthette őket. Babbie egy ideig próbálta megfékezni a kíváncsiságát, de végül nem tudott úrrá lenni rajta. Felkereste a díszes teremet és megbabonázva nézett körül. Többször is körbesétált és mindegyik művet alaposan szemügyre vette. Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha a király róla is készíttetne egy festményt. A lelkesedése hamar elapadt, hiszen nagyon úgy érezte, hogy Robert már nem akar tőle semmit.

Gondolataiból egy mély férfihang zökkentette ki, ami a háta mögül jött:

- Jó reggelt hölgyem!

Babbie megfordult és egy jóvágású, fiatal férfival találta szemben magát, akinek kék szemei olyanok voltak, mint az ékkövek. Igaz, hogy barna haja kissé túl hosszú volt és kócosan állt, de ezek az apró hibák semmit sem vettek el a bájából.

- Jó reggelt! Kihez van szerencsém? - kérdezte barátságosan.

- Jeffrey la Rosa vagyok, az egyik festő. Az én képem előtt áll most.

Babbie egy pillanatra visszafordult a portré felé és elismerően bólintott.

- Az egyik legszebb darab a teremben. Az én nevem Babbie.

Nem akart Lady Auroraként bemutatkozni. Többé már nem érezte magáénak ezt a nevet.

- Ah Babbie! Milyen gyönyörű név! De messze nem olyan gyönyörű, mint a viselője.

- Ez igazán kedves öntől, la Rosa úr - válaszolt udvariasan.

- Kérem, hívjon Jeffreynek. Hiszen ön is csak a keresztnevét árulta el.

- Örülök a találkozásnak, Jeffrey - mosolygott Babbie.

- Nálam biztosan nem jobban.

Ezután egy darabig csak néztek egymásra, amikor aztán a festő megtörte a csendet.

- Mondja, lefesthetném önt? Egy hatalmas vászonra, élénk színekkel.

- Ugyan, mihez kezdene az én portrémmal? - nevetett fel keserűen Babbie. - Nem gondolom, hogy a király jó árat fizetne érte.

- Ha lenne egy képem önről, senkinek nem adnám oda, bármennyit is fizetne érte. Azért szeretném lefesteni önt, hogy örökre emlékezzek az arcának minden vonalára.

Babbie elpirulva így szólt:

- Ha valóban csak erről van szó, örömmel modellt állok a képéhez.

- Ez csodálatos, köszönöm, Babbie, nagyon köszönöm! - szólt boldogan Jeffrey, majd lelkesen az ajtó felé indult és intett a lánynak, hogy kövesse. - A szobámban fogunk dolgozni, hogy senki ne tudjon megzavarni minket.

- Mármint most azonnal? - kérdezett vissza Babbie.

- Egy percet sem tudnék várni - nézett komolyan a szemébe a férfi. A lányt újra elbűvölte Jeffrey égszínkék szeme. Akarva sem tudott volna ellenállni a türelmetlen festőnek.

A szoba nem volt túl messze a festmények termétől. Babbiet leginkább a szolgálók hálókörletének egy részére emlékeztette. Nyoma sem volt a luxusnak, csupán egy rozoga ágy és pár szekrény volt itt. Az igazi lényeg viszont az egyik sarokban volt. Egy hatalmas festőállvány, mellette különböző méretű vásznak és rengeteg festék.

- Tudom, nem egy lakosztály, de mire én az udvarba érkeztem, a legjobb szobákat már elfoglalták - szabadkozott a férfi.

- Tényleg nem túl nagy, de igazán otthonos - jegyezte meg Babbie.

- Örülök, hogy annak látja - mosolygott, majd az éjjeliszekrényhez lépett és öntött egy pohár bort a lánynak.

- Én nem iszom. Gyermeket várok - utasította el gyorsan.

A festőt meglepte a lány reakciója.

- Talán férjnél van?

- Mondhatjuk.

- Gondolom első gyermek - fűzte tovább a szót Jeffrey. - Az anyja nem mondta önnek, hogy a bor milyen jótékony hatással van a magzatra? Nyugodtan kóstoljon bele, higyje csak el, nem káros a babára nézve.

Babbie hitt a festőnek, maga sem tudta miért. Megivott egy pohár bort, majd még egyet, és még rengeteget. Soha életében nem volt még részeg, de tetszett neki az érzés.

- Babbie, drágám, mára elég lesz - rakta el az üveget Jeffrey. Babbie szomorúan nézte a szekrényt, de nem vitatkozott vele. Érezte, hogy már így is többet ivott a kelleténél.

A festő gyengéden magához húzta a lányt, aki részegesen felnevetett. Megint belenézett a gyönyörű szemeibe, aztán azon kapta magát, hogy megcsókolja a férfit.

- Ezt nem szabad - fordult el Babbie a csók után, de Jeffreyt ez nem érdekelte. Végigsimított a lány egész testén, a kezei pedig a fenekén pihentek meg végül.

Babbie álmosan pislogatva fúrta a fejét a festő nyakába. A férfi huncut mosollyal az arcán kioldotta a lány hátul fűzős ruháját és Babbie már csak azt vette észre, hogy teljesen meztelenül áll a szobában.

- Nem akarok lefeküdni önnel - jelentette ki, majd az ajtó felé indult dülöngélve. A férfi ezen csak nevetett és megragadta a karját. Az ágy felé húzta, Babbie pedig sikítva tiltakozott.

- Ha a király megtudja, hogy így bánik a gyermeke anyjával, biztosan lefejezteti önt!

- Ön a király egyik... szeretője? - kérdezte meglepetten Jeffrey.

- Az egyik? Az egyetlen! - kiáltotta büszkén Babbie, miközben kényelembe helyezte magát az ágyon.

- Akkor önért pluszpont jár - mosolygott kajánul a festő, majd a lányra vetette magát.