CAROLINA
⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯
Apám, mint ahogy minden egyes nap, ma is a zene szobában ül és dalokat ír. Néha hallom, hogy kicsit erősebben pengeti meg a gitárját, mint ahogy azt kellene. Még véletlenül sem sír. Nem, ő erős. Nem sír, csak ír. Kiírja magából a fájdalmat. Mindent versszakokba önt, ezzel kompenzálva szomorúságát. Úgy tesz, mintha ez bármit is helyrehozna. Mintha számítana...
De már, semmi sem lesz a régi. Anya elment, ő pedig egyedül maradt. Legalábbis én itt vagyok neki, viszont ha valakinek a szíve megszakad, azt egy tinédzserlány nem tudja rendbe rakni. Bármennyire is szeretném, nem megy. Nem enged közel magához, és ő sem közeledik felém...hiányzik. Hiányzik az, aki volt. A vidám dalai, a nevetése, a mosolya, minden, ami ő. Szeretném visszakapni az apámat. Szeretném, hogy újra szeressen engem. Hiányzol apa.
Louis Tomlinson, már nem az az ember, aki egykor volt. Olyan számomra, mint egy idegen. Egy idegen, kinek nem jelentek már semmit sem. A bátyám, pedig csak ront a helyzeten.
Freddie, mondd miért utálsz engem?
Apa, miért nem szeretsz már?
Miért nem számítok én senkinek sem?
YOU ARE READING
KERESZTAPA ( HARRY STYLES )
Fanfiction❝ Egyszerűen csak vannak történetek, amik nem végződnek boldogan. ❞ ──────── ✧ ──────── 𝘾𝘼𝙍𝙊𝙇𝙄𝙉𝘼 𝙏𝙊𝙈𝙇𝙄𝙉𝙎𝙊𝙉 ; ❝ Szerettem azt hinni, hogy mindent irányíthatok. Felemelő volt annak a tudata, hogy megtehettem bármit, és semmi sem számí...
