KERESZTAPA ( HARRY STYLES )

1

HÁROM ÉVVEL KÉSŐBB
⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯⎯

A zene hangosan dübörgött a lány dobhártyáiban. Az adrenalin szétáradt ereiben, és megrohamozta gyorsan kalapáló szívét. Csípőjét ide-oda ringatta a táncparketten, és egy férfinak döntve hátát, élvezte a zenét. Mikor épp elcsípte a dalszöveget, ő is énekelni kezdett, bár az a sok alkohol - amit azelőtt ívott -, a fejébe szállt, s talán azt sem tudta, hogy hol van. Ruhája feszesen simult testére, melyen jól észrevehetők voltak csodálatos idomai. Nem is volt kérdés, hogy a fiatal lány kitől örökölte gyönyörű kinézetét. Kiköpött anyja volt, de ez számára nem áldás volt, hanem sokkal inkább átok. Átkozta mindegy egyes porcikájával a kinézetét, a testét, Istent, mert olyannak teremtette őt, aki nem akart lenni. Nem akart, az anyjára hasonlítani. Hisz iránta már nem érzett mást, csak szín tiszta gyűlöletet és megvetést. A mögötte álló férfiról, pont annyit tudott, mint a körülöttük táncoló irigy tekintetek. Nem lehetett több huszonötnél, legalábbis férfias arca még nagyon gyermekinek tűnt. Haja tejföl szőke volt és rövidre nyírt fazonú. Szemei acélszürkén ragyogtak, már amennyire a lány látta őket. A szórakozóhelyen a fények megállás nélkül, más színekben villogtak a magasban, ezzel megbódítva az ittas vendégeket. A férfi kezét a lány csípőjére téve, ringatta még jobban formás testét. A lány halkan felnyögött, mikor megérezte a férfi ágyékát, amely már vészesen közel volt hozzá. Haja egy copfba volt fogva, ezért a férfi előtt a nyaka, szabad prédának bizonyult. Óvatosan közelebb hajolt hozzá, majd lágy csókokkal hintette be a puha, selymes bőrfelületet. A lány, mikor megérezte nyakán a férfi ajkait, egy sóhajt hallatva, mutatta meg tetszését a dolog iránt. A mögötte álló ezt nyilvánvalóan nem hallhatta, a szüntelenül dübörgő hangzavar miatt, de érezte, hogy érintésétől a lány összerezzen. Egy halvány, ördögi vigyor ült ki arcán. Eközben a lépcsőn, két alak jelent meg, akik szinte már rohantak lefelé.
– Látod őt? - kérdezte az idősebbik, de a másik csak nemlegesen megrázta a fejét, miközben az előttük lévő tömeget kémlelete. - Váljunk szét! - mondta a barna hajú, majd egyenesen átvergődött, az előtte szöszmötölő embertömegen. Tekintetével csak egy embert keresett. Egy fiatal lányt, kinek ruhája elég kihívó volt ahhoz, hogy rövides időn belül megtaláltja. Egy olyan lányt, aki történetesen a fiatal férfi húga volt. Idegesen sétált a szórakozó emberek között, akik igazán jól mulattak, ellenben a férfival, akinek már kezdett elfogyni a türelme. Sehol sem látta őt, és a tudat, hogy valami baja esett, felidegesítette.
– Figyelj Cica, ezt folytassunk inkább nálam! - A táncparketten lévő férfi, már megunta a macska-egér játékot, melyet a lány űzött vele. Megfogta az apró csuklóját, amaz pedig nem ellenkezett. Már szinte nem is érezte a talpa alatt a talajt, úgyhogy ha akart volna sem tudott ellenkezni a férfinak. Önkívületi állapotba került a rengeteg alkoholtól, melyet alig egy óra alatt szervezetébe juttatott.
– Engedd el! - kiáltott rá a férfira egy nála alacsonyabb fiú. Hangja erélyesen szólt, bár még alig volt több tizenhétnél.
– Mert különben mi lesz? - kérdezte a férfi, akinek arcára egy hatalmas vigyor ült a fiú láttán. - Egy ilyen kis pöcs, nem fogja elrontani az estémet! - kezei között, a lány csuklóját szorongatta, aki már az ájulás szélén volt.
– Majd én megmondom, hogy mi lesz faszfej! - a fiú mellett megjelent a fiatal férfi, aki mikor megpillantotta a húgát az előtte álló pasasnak támaszkodva, elkapta a düh. Képes lett volna péppé verni az előtte álló félt, de nem akart jelenetet rendezni, hisz pontosan tudta, hogy abból senki sem jönne ki jól. Ráadásként, ha még be is került volna a hírekbe, csak még jobban rontott volna az apja életén.
– Mit érdekel titeket ez a ribanc? - rángatta meg a lány csuklóját.
– Hogy nevezted? - A fiatal férfi felszívta magát, de a mellette álló fiú megállította.
– Ne rendezz jelenetet! - emlékeztette túlüvöltve a zenét. A férfi, az előtte álló fiúra nézett. Emlékeztette magát arra, amit Jason is mondott neki az imént. Ne rendezzen jelenetet. Az apjának nem hiányzik, még egy csalódás.
– Rendezzük le nyugodtan! - kiabálta végül a pasasnak, de az nem volt olyan állapotban, hogy beszélgessen a fiúkkal. - Menj, és keress magadnak egy másik csajt, és hagyd őt békén! - fogta meg a húga vállát, és már el akarta volna húzni őt a férfi karjai közül, de az inkább csak még jobban magához szorította a lányt. A fiatal férfi a mögötte álló fiúra nézett, és ajkaival szavakat formált, melyet a mögötte lévő fél meg is értett. Egy gyors rántással elhúzta a pasastól a húga kezét, majd maga mögé lökte és a kábult lány egyenesen Jason kezei közé esett. A fiú nem is figyelve az eseményekre, elkezdett kifelé igyekezni a tömegből. A lány egyik karját átvetette a vállán, majd másik kezével a derekát karolta át. A lány, már nem érezte az érintést, de valahol hálás volt a fiúknak azért, hogy eljöttek érte. A tudatalattija volt hálás érte. A fiatal férfi ott akarta hagyni a holt részeg csávót, de az nem tántorodott meg továbbra sem, csak felemelte maga elé ökleit és elkezdett dülöngélni. A fiatal el akart menni, de mikor neki rontott a férfi, muszáj volt lépnie. Öklével behúzott egyet az alkoholtól bűzlő férfinak, aki azonnal a padlóra is görnyedt. A tömegben mellettük ekkor sokan feléjük fordultak. A talpon maradt fél, egyből felkapta fejére a kapucniját, hogy még véletlenül se ismerjék fel őt. Ha szerencséje van, reggel nem lesz benne a hírekben, legalábbis az arcát és a kilétét nem fedték még fel. Átvergődve a tömegen elindult a lépcső felé, ahonnan nem is olyan rég érkeztek meg a Horan fiúval. Hosszú lábai, pár másodperc alatt átszelték a táncparkett és a lépcső közti távolságot. Jason, már a lépcső tetején volt, és mikor megpillantotta barátját, intett neki, hogy siessen. A fiatal férfinak sem kellett több, már felfelé szelte a lépcsőfokokat. Felérve átvette a fiútól húgát, majd ráadva a lányra kabátját, megemelte és kisiettek az ajtón, egyenesen a fekete Range Rover felé. A lányt befektette hátra, majd ő elől foglalt helyet a volánnál, mellette pedig a fiú ült be az anyós ülésre.
– Miért teszi ezt magával, Freddie? - fordult Jason, a kormányt szorongató barátja felé.
– Gyenge. - ez az egy szó hagyta el a fiatal férfi száját, majd beindítva a kocsit, elhajtottak a szórakozóhelyről.
– Haza dobnál? - kérdezte Jason egy kis hallgatás után.
– Persze. Kösz, hogy eljöttél velem. - morogta orra alatt a férfi.
– Ne viccelj, ez természetes! Carolina olyan, mintha csak a nővérem lenne! Nyilvánvalóan jöttem, mikor hívtál.
Freddie egy mosolyt eleresztve nézett rá a mellette ülő, már szinte felnőtt fiúra. Magát látta benne. Talán, ezért is jöttek ki ennyire jól. Meg, még az is besegített, hogy az apáik jó barátok voltak.
– Jó gyerek vagy te, Jason Xavier Horan.
– Te pedig remek bátyus, Freddie Reign Tomlinson! - mondta a fiú, miközben hátra tekintett a már alvó lányra.