KERESZTAPA ( HARRY STYLES )

14

A lány csuklóján szüntelenül ott pihent, a férfi hatalmas tenyere, mely úgy ölelte körbe a lány vékony kezét, mintha soha többé nem akarná elengedni őt. Carolina lélegzete elállt, és több gondolat futott végig elméjén. Először csak azt hitte, hogy ismét a fejébe szálltak az italok sokasága, és csak képzelődik, de sajnos rá kellett jönnie arra, hogy teljesen mindegy lett volna, hogy mennyit iszik, erre a pillanatra mindig emlékezni fog.
– Miért teszed ezt? - nyögte végül ki, mivel először fordult elő vele, hogy nem találta a megfelelő szavakat. A férfi smaragdjai élesen vésődtek bele a lány tekintetébe. Nem válaszolt, csak szemei a lány meggyvörös ajkait vették figyelembe. Tudta, hogy nem helyes. Tudta, hogy Isten ezért még megfogja őt büntetni, s tudta jól, hogy ennek hatalmas következményei lesznek, de az italok akkor az ő fejébe szálltak, s a vágyainak nem tudott megállt parancsolni, bármennyire is akart volna. Hirtelen húzta magához a lányt, s kezeivel óvatosan, mégis hihetetlen sebességgel ölelte körbe a lány arcát, majd Lina ajkaira meredve, az ő párnácskáit a lányéra tapasztotta. Akkor Carolina volt józan, s Harry volt önkívületében, a lány mégsem lökte el magától a férfit. Kezeivel egyből a férfi dús, göndör barna hajába túrt, s ajkai szenvedélyesen súrolták a férfi párnácskáit. Nyelveik szabad, bohém táncot jártak egymással. Levegőt nehezen vettek, de a pillanat hevében mégsem az volt igazán a lényeges. A férfi fordított a helyzetükön, és a lányt a terasz ajtó melletti falnak préselte. Ajkai letértek Carolina szájáról, és inkább felfedező útra indultak a lány nyakán, mely szabad préda volt a férfi előtt. Először benedvesítette száját, majd óvatosan intette végig ajkait a lány, sima, puha, finom bőrén. De ahogy elragadta a hév, már-már megszívta a lány bőrét, amitől Linából ösztönösen egy hatalmas, kéjes sóhaj szakadt fel, és fejét a falnak vetette, majd úgy szorította tovább a férfi vállait. Harry eleget ivott ahhoz, hogy ezt mind elfelejtse másnapra, viszont mégsem eleget ahhoz, hogy közben ne érezzen bűntudatot minden egyes porcikájában. Hisz neki felesége van és gyerekei! Elszakadt a lánytól, majd lihegve kapkodott levegő után. Kezeit a lány mögötti falnak támasztotta, ezzel pedig egy körbe zárta az előtte szintén csak lihegő félt. A lány ajkai megdagadtak, csak úgy, mint ahogyan a férfi is. Mindkettőjükben adrenalin keringett, viszont az élvezeteknek csak egy dolog szabhatott határt azon az éjszakán: az éjféli harangszó. A férfi megrázta fejét, majd a lányra vezette újból tekintetét. A szavakat kereste, azonban nem talált erre a dologra értelmes magyarázatot.
– Sajnálom. - suttogta végül. - Ez helytelen volt.
– Helytelen volt, mégis akartad. - felelte a lány, s hangja valamiért elszánt volt. - Te is akarod... - suttogta a lány, de a férfinek ez már túl sok volt. Ellökte magát a faltól, majd újra stabilan állt lábain. Megigazította ingét, és beletúrt göndör hajába. A lányra pillantott.
– Ez nem történt meg! - hangja ellentmondást nem tűrővé változott, s komorrá. Egy utolsó pillantást vetett keresztlányára, majd kiviharzott a szobából. Carolina pedig levegő után kapkodott, majd a földre rogyott.
Hogy mit is érzett pontosan? Szín tiszta kínt. Miért vele történnek meg ezek a dolgok? Miért érez ilyet? Miért vált belőle egy szörnyeteg?

𐄙𐄙𐄙

–Hát, köszönjük ezt a fergeteges estét! Remélem, hogy még áll az ajánlatom! - Louis nevetve ölelte meg barátját, mikor eljött a búcsú ideje.
– Még szép, hogy áll! Holnap kijózanodunk, aztán kezdődhet is a munka! - kacsintott rá Louira a másik férfi, majd végül elköszöntek egymástól. Carolina a kocsiban feküdt a hátsó ülésen, és már nagyban aludt, mikor az apja beszállt az anyósülésre, Freddie mellé. Hátra pillantott, majd csak halványan elmosolyodott.
– Lehet, nem tudja, de nagyon szeretem. - mondta a férfi, majd a fiára nézett. - Sajnálom, hogy nem voltam mellettetek...szükségetek lett volna rám. - lemondóan maga elé kapta tekintetét. Freddie élesen szívta be a levegőt, és jól megfontolta, hogy mit is mondjon apjának.
– Neki lett volna szüksége rád. - csak ennyit mondott, és nem nézett rá Louisra. Kulcsával beindította az autót, majd gyújtást adott, és pár másodperc múlva már hazafelé tartottak. Mindketten a saját gondolataikba feledkeztek, s nem szóltak egymáshoz egész út alatt. Carolina pedig csak egy smaragd szempárral, és az édes ajakkal álmodott, melyeknek ízét, még akkor is ott érezte száján, s még nyakán is, annak izzó nyomai, örökre megpecsételték a lány végzetét.