Strange Lady (Bosszúállók ff.) |SZÜNETEL|

Első fejezet

- Hogy ki a jó édes szent...? - ámuldozott Thor, igen kreatívan formálva szavait.

- Egy istennek nem kellene tisztességesebben beszélnie? - vágtam közbe, kitérve a kérdés elől.

Natasha lassan felállt, kezét a háta mögé rejtve. Ismét felhúztam a pajzsot, éreztem, hogy meg akar támadni. Oldalra sandított Tonyra, aki szavaim hallatán lerogyott a kanapéra, akkor azonban kihúzva magát mélyen Natasha szemébe nézett. Ő pedig folytatta útját felém, minden lépését alaposan megfontolva.

- Bocs, de a nyelvész helyet már elfoglalta Rogers. És szerintem ne szólj be egy villámló istennek, akinek a pörölyét senki más nem tudja felemelni, rajta kív...

- Ugyan már, Tony - ráztam a fejemet csalódottan. - Hát így próbálod elterelni a figyelmemet? Natasha drága, tudok ám a tőrről a hátad mögött - jegyeztem meg, mire a nő megtorpant előttem. Körülnézett, valószínűleg tükör után kutatva. Nem csodálom, nem is sejthette, hogy minek köszönhető a tudásom. - Ó, ne nevettess - kuncogtam udvariasan. - A tükrök már régen kimentek a divatból, én leginkább az Erőmet használom.

- Miféle erő? - pattant fel Banner, a misztikus dolgok hallatán izgatottan. - Esetleg valami idegen eredetű? Szérumból nyerted? Mert az a pasas - mutatott Steve felé - is úgy lett ilyen izompacsirta.

- Nem, kérlek, én a szüleim által szerzett erőt használom - vontam vállat, majd az asztalhoz sétáltam, amire Thor pörölye volt kissé oldalra döntve letéve. Nemes egyszerűséggel fogtam meg a markolatot, és kezembe vettem, majd suhintottam vele egyet-kettőt.

A szobában egytől egyig mindenkinek leesett az álla, én pedig visszatettem a pörölyt eredeti helyére. Thor azonnal mellette termett, és felkapta féltett kincsét. Körbenézve a Bosszúállókon, megállapodott a tekintete Steve-en. Odament hozzá, és az ölébe tette a kalapácsot. A Kapitány arcszíne egy pillanat alatt váltott át vörösre, és nem kellett sok, hogy elordítsa magát.

- Szedd már le, te idióta! - sziszegte fájdalmasan, Thor pedig sűrű bocsánatkérések közepette elvette a pörölyt onnan, és gondolkodóba esett. Felkészültem arra, hogy felém fogja dobni eszközét. Meg is tette, amit kigondolt magában, de én egy gyors mozdulattal elkaptam azt, és megpörgettem. Ismét letettem az asztalra, majd karba tettem a kezem.

- Még valami, hogy elhidd, nem cseréltem ki egy papírmasé másolatra? - vontam fel a szemöldökömet várakozóan.

- Csak egy valami - tartotta fel mutatóujját, és Vasember felé fordult. - Stark, megtisztelnél, és megpróbálnád felemelni?
Tony nagy nehezen felkelt a kanapéról, lendített kettőt a karján, és megfogta a markolatot, minél közelebb a pöröly fejéhez.

- Egyszerű fizika - magyarázta, miközben a szabad kezével mutogatott. Bár tudtam, hogy Bruce-on kívül senki sem fogja érteni, hogy mit magyaráz, próbáltam érdeklődő tekintetet erőszakolni az arcomra. - Minél közelebb fogod meg, annál... - hallgatott el, miután rántott egyet a pörölyön, de az nem mozdult. - könnyebb... fel... emelni... MI A FENE VAAAN? - idegeskedett, és két kézzel kezdte rángatni az eszközt, de az persze meg sem mozdult.

Sóhajtva arrébb löktem Tony-t, aztán ismét felkaptam a pörölyt, a mai estén harmadjára bizonyítva, hogy képes vagyok rá. Ledobtam a padlóra, amin mély barázdát hagyott a súly.

- Most már hiszel nekem? - kérdeztem, de már meg is untam az egészet, elhatároztam, hogy ha még mindig bizonygatnom kell, otthagyom őket a fenébe. Thor vállat vont, és lehuppant a kanapéra, majd arrébb csúszva megütögette maga mellett a bútort. Én is helyet foglaltam. Mindenki feszülten, ugrásra készen méregetett engem, hátha csinálnék valamit. Védekezőn magam elé tartottam a kezem, mire páran hátradőltek, de azért továbbra is gyanakvó pillantásokat lövelltek felém.