Strange Lady (Bosszúállók ff.) |SZÜNETEL|

Hetedik fejezet

• Waverly •

- Wave...

- Kuss.

- Waverly...

- Kuss!

- Waverly Strange...

- Loki, KUSS! Mit nem lehet ebből felfogni? Ennyire elvette az eszedet, hogy elraboltak?

- Datolya?

- Jó, oké - sóhajtottam, nem törődve azzal, hogy az oxigén rohamosan fogyott a szobában -, győztél. Egyezzünk ki abban, hogy mindketten kezdünk megőrülni.

- Hé! Kikérem magamnak. Nem vagyok őrült.

- Asgardi csengők?

- Kapd be - felelte kis gondolkodás után.

Lehunytam a szememet, és hátradöntöttem a fejemet, míg a jéghideg fém falnak nem koccant. Mit meg nem adtam volna azért, hogy most aktiválódjon a képességem! A szemem előtt lejátszódott minden álomkép, amit a jövővel kapcsolatban láttam. Így, hogy volt rá időm, igyekeztem végiggondolni, hogy mit jelentenek.

Loki nyakát kitekerik, amit, valljuk be, kevés eséllyel élne túl bárki is, a következőben azonban valahogy mégis él, és Peternek bizonygatja, hogy nincs szüksége Mr. Starkra, akinek a halálát én valahogy Loki kedveseként láthattam, és valamiért úgy éreztem, hogy az álomban nem sajnáltam, hogy vége volt.

Megborzongtam, inkább egyszerre csak egyre koncentráltam. Loki. Próbáltam visszaemlékezni, hogy ki tekerte ki a nyakát.

A felismerés villámcsapásként hasított belém. Datolya! Meg az arany gumikesztyű a kövekkel!

A kezdeti lelkesedésem aztán egyre alább hagyott. Nem sok jóval kecsegtet a tény, hogy egy olyan őrült titánnal vagyunk egy akármibe zárva, aki, ha hinni lehet a látomásnak, Loki halálát fogja okozni.

- Waverly, érzem, hogy gondolkodsz valamin. Mi több, hallom. Ötödjére vered a fejed a falba. Számoltam.

- Igen, és? Lekötelezne, ha te is ezt tennéd.

- Mármint, ha maradandó agykárosodást okoznék magamnak?

- Igen, Loki, főleg azt. Bár én kifejezetten a gondolkodásra értettem, de a te ötleted sem rossz.

- Őt láttad a látomásban, igaz? A lila csávót a kesztyűvel, ugye? - kérdezte aztán pár perc csend után. Majdnem megtapsoltam, amiért kitalálta, de két dolog is visszatartott. Az egyik a bilincs, aminek szorítása alatt már véres seb keletkezett a csuklómom, a másik az, hogy teljesen elég, ha kettőnk közül csak egy aggódik. Sőt, több is a kelleténél.

- És ezt ugyan honnan szülted?

- Waverly... Oké, hogy én tudok hazudni, hiszen mégiscsak ennek vagyok az istene, na de az, hogy te mennyire bénán füllentesz, már a pofátlanság határát súrolja.

- Befejezted a kioktatást?

- Csak még egy dolog: nem gondoltál arra, hogy a csínytevés istene ki fogja szúrni, ha hazudsz neki? Őszintén. Ezt még a csak önmagával törődő Tony Stark is tudná.

- Hé! Egy rossz szót ne merj szólni róla! Hiszen ő...

- Ő mi? - kérdezett rá, amikor elakadtam. Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak: ő mi? Mit tett Tony azon kívül, hogy különböző megnyilvánulásokkal csillogtatta meg egoizmusát? Volt pár szép szava. De nem változott, továbbra az idióta fogadott nagybátyáim egyike volt.