Strange Lady (Bosszúállók ff.) |SZÜNETEL|

Második fejezet

- Ha még egyszer így mersz nevezni, ketté téplek, és szépen, lassan foglak... - legyintettem egyet, ezzel elnémítottam Lokit. A Bosszúállók teljes csapata szakadt a röhögéstől. Thor a földön fekve könnyezett (megteheti, valamilyen szinten az ő földje), Tony és Steve egymás vállán támaszkodva, Natasha, Sólyomszem és Bruce pedig előre görnyedve sírtak a nevetéstől.

- Most már nekem is tetszik a humora - mondta fuldokolva Steve, aztán ismét elröhögte magát.

- Emberek, és félig emberek - ült fel a földön Thor a könnyeit törölgetve. - Ideje lenne, hogy komolyan vegyük a dolgot.

- Apropó, miért is hoztál ide? - kérdeztem, és levettem a némítást Lokiról, de azonnal felé fordultam, és fenyegetően felmutattam a mutatóujjam. - Ha megszólalsz, soha többé nem fogsz beszélni, világos?

Döbbent pillantás és egy lassú bólintás volt a válasz. Ismét Thorra pillantottam, várakozóan felvonva a szemöldököm.

- Azért, mert drága testvéremnek minden bizonnyal vannak kapcsolatai, és talán tud majd segíteni neked. Tudod, kötve hiszem, hogy Midgardon tudnál találni bármit is, ami segítségedre lehet.
Loki összezavarodva megrázta a fejét, és rám pillantott.

- Miért is kéne a segítségem? Ja, és nem vagyok a testvére - legyintett Thor felé.

- Négyszer olyan gyorsan növök, mint az egyszerű emberek, és ha nem állítom le ezt a folyamatot, nem sokáig leszek itt. A Földön, vagy Midgardon, ahogy ti nevezitek, nincsen semmi, ami megmenthetne engem a korai elhalálozástól.

- Honnan veszitek, hogy segítek is? Egy egyszerű midgardi vagy, aki bedobott valamit, amitől gyorsan nő. Semmi közünk nincs egymáshoz - vont vállat, és a körmét kezdte nézegetni. Hátra pillantottam a szőke Istenre.

- Thor! Bebizonyítjuk az ellenkezőjét? - Ő elvigyorodott, a fekete hajúnak pedig ráncba szaladt a homloka. Thor felém dobta a pörölyt, és én elkaptam, majd a vállamra helyeztem. Loki összezavarodva kapkodta a tekintetét köztem és a kalapács között.

- Ezt... Te hogyan...

- Félig áldott lény vagyok - vontam vállat, mintha nem érdekelne, pedig valójában nagyon büszke voltam rá. -, félig pedig varázsló. Szóval, segítesz?

- Tovább tudod adni az erődet nekem? - kérdezte szemtelenül belevágva a szavamba. Látva, hogy a fejemet rázom, ismét összevonta a szemöldökét. - Akkor nekem mégis mi ebben az élvezet?

- Kihozlak a cellából, és rá leszel bízva - szólalt meg Thor, és RÁM mutatott! RÁM, akit Loki New York-ban majdnem agyontaposott a nagy, fém izéjével. Testvére erre elvigyorodott, és beleegyezve a dologba bólintott, mielőtt még reagálhattam volna. Thor már indult is a cella ajtaja felé, viszont én, jobb ötlet híján a karjába csimpaszkodtam. A pörölyt kivette a kezemből, és a földre tette, én azonban csak hevesen ráztam a fejem.

- Nem, nem, NEM! És ha megöl?

- Téged? TÉGED? Most komolyan, te felfogtad a kérdésedet? - nézett le rám hitetlenül. Bólintottam, és bociszemekkel néztem rá, mint egy kislány, aki nem akar szurit kapni. Nos, a félelmem szerintem jogos volt, Loki bármikor megszúrhat a jogarával, bár gyanítom, az jobban fog fájni egy egyszerű injekciónál. Thor csupán a fejét rázta, aztán lehámozta a kezeimet a karjáról.

- Csalódtam benned... De azt ugye tudod, hogy kettesben úgyse mehettek sehová? Amúgy meg bilincsben lesz, ha esetleg magatokra maradnátok - mondta, a zárka felé lépdelve.

- Minden álmom, hogy egy főgonosszal legyek kettesben, aki meg van bilincselve - forgattam a szemem.

Thor kinyitotta a cella ajtaját. Loki teljes életnagyságában lépett mellém, minimum egy fejjel magasabb volt nálam. Fennhéjázó pillantást vetett rám, és gúnyosan elmosolyodott.