Álmok szárnyán

~ 1 ~

Az ablakomból néztem London esőtől áztatott utcáit, és az embereket akik az ernyő alá bújva siettek éppen. Barna íriszeimmel egy fiú felé pillantottam, akinél nem volt esernyő. Valami miatt ő más volt. Tökéletes ujjait sötét szinte fekete vizes hajába vezette, miközben a kávézó alatt állva, ahol dolgozom várt, majd amint megjelent egy szőke hajú lány mosolyra húzta pirosló ajkait. A fejemet megrázva léptem el az ablaktól, és húztam be a függönyt. Lassú léptekkel botorkáltam az ágyam felé, majd a súlyom az ágyamra helyezve eldőltem rajta. Már lassan két hónapja figyelem ezt a fiút, és azon kívül, hogy beleszerettem nem jöttem rá semmire.

A barack színű plafonomat bámulva dúdoltam Ed Sheeran-tol a Perfect című számot, miközben hallottam, hogy a padló nyikorog. Anyám jött haza. A padló nyikorgás egyre hangosabb lett, majd a fa ajtómon éles dübörgést hallottam.

- Nyisd ki a rohadt ajtót ! - hallottam meg anyám alkoholtól csilingelő hangját. 

Fáradtan emelem fel a fejem, majd ejtem vissza puha ágyamra. Szempilláim pár percig lassan lehajtom, majd ismét dörömbölést hallok.

- Elizabeth  nem mondom még egyszer !

Lassú mozdulattal ültem fel, és bújtam bele a papucsomba, majd sétáltam az ajtómhoz. Gyengéden törékeny kezem a hideg kilincsre helyeztem, majd lassan hajtottam le azt,  miközben ajtóm nyikorgó dallamot játszott.

Anyám alkoholtól csillogó kék íriszeit rám emelte, miközben tejföl szőke haja izzadtan tapadt az arcára. Fehér pólóját izzadtan, és gyűrötten viselte, miközben a tömény alkohol szag csak úgy áradt belőle.

- Te lány miért nem nyitod ki az ajtót, amikor szólok neked ? - kérdezte megvillantva sárgás fogait, miközben a cigi lehelet megcsapta az arcom. Törékeny ujjait, amin a bőr lógott, és a csont kilátszódott hideg bőrömre helyezte. Érintésétől megborzongtam. Rossz volt látni, anyámat így, aki mostanra számomra egy idegen.

- Nem hallottam - simogatom anyám arcát lágy hangommal, miközben a fülemben dobogó vértől nem hallok semmit. Csak annyit látok, hogy telt ajkai mozognak, ami arra utal, hogy beszél.

- Nem hallod, hogy hozzád beszélek ! - szorítja meg törékeny csontos ujjaival kezemet, majd amikor lássa a kicsorduló könnycseppet enged szorításán. - Sajnálom - suttogja lágy törékeny hangon, miközben lehajtja a fejét. Kék szemeiből, ami egykor a tengerre emlékeztettek, és mindig a biztonságot jelentették számomra most könny csordul, és üvegesen néznek maguk elé.

- Én is - beszélek halkan, azonban nem a kezemre gondolok. Az ilyenek már rég nem fájnak.

Anyám még egyszer rám pillantott kisírt szemével, majd a kezeit ráhelyezve az öreg fa ajtó hideg kilincsére gyengéden lehajtotta azt, majd kiment.

Lassú mozdulattal dőltem fehér szobám falának, majd csúsztam le, és kulcsoltam össze kezeim lábaimon. Emlékek hada cikáztak a fejemben, miközben belül fojtogató érzés kapott el. Utat engedtem az első könnycseppnek, amit vagy ezer másik követett, végül hangos zokogásban törtem ki.

Önsajnáltatásom nem tarthatott sokáig, ugyanis a csendes szobám a telefonom éles csipogása töltötte meg. A munkatársam írt, hogy mi lettünk beosztva esti műszakra. Szuper.

•••

Csendben figyeltem az embereket, miközben éles hangzavar, és nevetés töltötte meg az egész kávézót. Egy rongyot fogva a kezemben mentem a hatos asztalt letakarítani, ugyanis az egyik ügyetlen vendég úgy döntött, hogy most fogja a csajnak megmutatni csodás tehetségét. Vagyis, hogy meg tudja nyalni a könyökét, azonban ennek a műveletnek az lett a vége, hogy a hófehér terítőre öntötte a kávét, ugyanis hirtelen emelte fel a kezét.