Álmok szárnyán

~ 7 ~

Ott álltam Cameron mellett Ashley-val, és a fiú családjával, miközben próbáltam benne tartani a lelket. Cameron próbálta erősnek mutatni magát, azonban a könnyeit ő se tudta visszatartani. Bátorítóan megszorítottam a kezét, ezzel jelezve, hogy minden rendben lesz. Egy pillanatra leemelte e tekintetét a papról, és rám nézett. Hálásan elmosolyodott, majd újra a papot kezdte el nézni, aki már az utolsó sorainál tartott.

- Szívünkben örökké élni fog. Most pedig kérném a gyász beszédeket - mondta a pap, majd egy idős hölgy ment ki, beszélni az elhunytról. 

Az öreg hölgy ősz haja egy kontyban volt, amiből csak pár tincs lógott ki. Egy hosszú fekete ruhát viselt, amihez egy fekete cipőt választott. Bőre ráncos volt, és nyúzott, szemei fel voltak dagadva a sírástól. Remegő ajkait szája közé csippentette, majd nagy nehezen bele kezdett a beszédbe. Hangja erős volt, még is egy kicsi gyengeséged lehetett benne hallani. Férjéről szeretet teljesen beszélt. Elmondta, hogy mennyire boldog volt vele élete során, és, hogy már semmi nem lesz ugyanaz nélküle. Az öreg hölgy beszédét sikerült nekem is meg könnyeznem. Cameron-re néztem és csak szorosan átöleltem. Hagytam, hogy a fiú, aki ilyen rövid idő alatt fontos lett nekem, rajtam sírja ki bánatát.

A temetés vége felé kezdett mindenki szét széledni, Ashely Cameron, és én a fiú szüleihez mentünk. A fiú szülei amikor megláttak, teljesen nem olyan fejet vágtak, mint amire számítottam. Undorral kezdtek el méregetni minket.

- Tudod még ha fekete is, nem illik megjelenni farmerben egy temetésen - szúrta oda azonnal Cameron anyja.

- Anya ne kezd el. Nem olyan nagy dolog - szűrte ki a fogai között Cameron, miközben próbáld engem védeni. 

- Mi az, hogy nem nagy dolog drága kisfiam ? A nagyapád halt meg, és így jelenik meg ez a lány. Azért egy kevés tiszteletet adhatott volna. 

- Elnézést hölgyem. Tudom, hogy az én részemről tiszteletlenség, hogy farmerben jelentem meg egy temetésen, de sajnos nincs annyi pénze a családunknak, hogy ilyen szép ruhákat, mint ami önnek van megengedhessünk magunknak. És azt is tudom, hogy akkor a barátimtól kérhettem volna kölcsön, de a fia és a legjobb barátnőmön kívül nincs egy barátom se, azonban az ő ruhái kicsik rám. Igaz, hogy az elhunyt nem örülne, ha így látna, de én csak a fiát szerettem volna támogatni ma. Annyi mindenben segített nekem mostanában - fakadtam ki őszintén, és reméltem, hogy ezután megértő lesz. Óriásit tévedtem.

- Szuper. A fiam egy csóró kis fruskát fogott ki magának - kezdett bele a hisztérikus nevetésben. Fájt amit mondott, és próbáltam is vele nem foglalkozni, azonban nehezen ment.

- Helen fogd vissza magad. A fiatal hölgy elmondta, hogy nem telt neki ruhára. Nem, hogy inkább örülnél annak, hogy a fiadnak ilyen kedves, és nagylelkű barátai vannak - jelent meg a semmiből az idős hölgy.

- De hát anya ő egy kis lepukkant lány. Ne várd már el tőlem, hogy eltűrjem, hogy a fiam ilyen emberekkel barátkozik. Mi lesz így a jövőjével ?

- Miért esetleg a fiad felszínes hazug emberekkel barátkozzon, akik csak a pénze miatt szeretik ?

- A világban mindenki felszínes anya.

- Hülye felfogásod van kislányom.

Kissé kezdtem magam kellemetlenül érezni.Egyáltalán nem volt jó ötlet eljönni ide. Tekintetemmel Ashely-re pillantottam, aki szintén ugyanolyan kínosan érezte magát, mint én.

- George te nem mondasz semmit ? - pillantott a férjére, aki egészen eddig csendben volt. A férfi csak nagy szemekkel nézett a feleségére, miközben a tökéletes válaszon gondolkodott.