Álmok szárnyán

~ 2 ~

Csendben figyeltem az előttem álló Cameron-t, miközben a fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak. A dzsekimet jobban összehúztam magamon, és egy halk sóhaj hagyta el ajkaimat. Nem lenne túl jó ötlet egy vadidegennek elmesélni az egész életem, és pszichiátriára üldözni a bajaimmal. Viszont az se jó, ha én szép lassan bekattanok. Mármint ennél jobban.

Tekintetem az ég felé emeltem, majd szép lassan lehunytam a szemem, és hagytam, hogy az esőcseppek az arcomra essenek. Az esőt mindig is szerettem. Mindig is a gyönyört jelentette számomra, ugyanis a rosszat elmossa, és helyette sokkal szebb keletkezik. Kár, hogy az emberek problémáival ezt nem tudja megtenni. 

- Ma kirúgtak a munka helyemről - suttogom lágy törékeny hangon, ami egy rózsa szirom lehullásához hasonlít a tomboló viharban. Nem lehet hallani, viszont az érzékeny fűlnek hangos gyönyörű dallam. 

A szemeim még mindig csukva vannak, azonban Cameron tengerkék tekintetét még így is magamon érzem. Lassan kinyitottam barna íriszeim, és Cameron szemébe néztem. Ezek a kékségek nyugalmat, és boldogságot hoztak ebben a percben. Legszívesebben elvesznék bennük örökre. 

- Sajnálom - ejtette ki ajkai közül lassan, és gyönyörűen ezt az egyetlen szót. A hangja olyan volt, mint a lágy szellő, ami éjszakánként a csillagos ég alatt simogassa az arcom. Varázslatos.

Pirosló ajkaim csak egy halvány mosolyra húzom, majd vállat rendítek. Tekintetem ismét az ég felé emelem, miközben halkan gyönyörködök a természet szépségeiben.

- Ha esetleg érdekel tudnék neked munkát szerezni - üti meg ismét a fülem a fiú lágy, és meleg simogató hangja. Tekintetem rá emelem, miközben már teljesen szétáztam, és vártam, hogy ismét beszédre nyissa ajkait. Azonban ő csak tengerkék tekintetével próbált a lelkembe látni.

- Miféle munkát ? - tűrök egy vizes hajtincset a fülem mögé, miközben reménnyel teli barna íriszeimmel kémlelem.

Cameron mintha gondolkozna a tökéletes válaszon, előre - hátra dülöngélt. Sötét, szinte barna vizes tincsei tengerkék szemeibe hullottak, amiket lassú, és gyöngéd mozdulattal félre sepert.

- Szeretsz balettozni ? - szólalt meg végül. Óvatos mosollyal  néztem rá, miközben lassan bólintottam, hogy igen szeretek. - Tudod az unoka nővérem anyjának jól jönne a segítség. Most jött pár újonc, és valakiknek velük is kell foglalkozni, mert a nénikémnek erre nincs ideje. Csak éppen a fizetés kevés, és...

- Vállalom ! - vágok azonnal a szavába. Tengerkék íriszei csillogóan néznek rám, miközben hatalmas mancsaival vizes sötét fürtjeibe túr.

- Akkor ha neked jó holnap kezdhetsz is - dugta zsebre kezeit.

Pár percig csendben néztük egymást, miközben az esőcseppek csillogtak a hajamban. Egy gyengéd mozdulattal félre sepertem, hogy ne lógjon a szemembe, majd mosolyra húztam remegő ajkaim.

- Nekem mennem kell, anyám már biztos aggódik - szólalok meg egy idő után.

Cameron, csak megértően bólintott, majd a kapucniját a fejére húzva elindult a másik irányba, amit egy apró vigyorral néztem végig.

•••

Az ajtón belépve megcsapott a tömény alkohol szaga. Anyám a kanapén terpeszkedett, miközben a lelógott kezében egy félig üres üveget tartott. Szőke tincsei izzadtan a homlokára tapadt, és a hányás folt csak úgy díszelgett fehér pólóján.

- Hallottam, hogy kirúgtak a munkahelyedről - szólalt meg halkan, viszont annál határozottabb hangon. Egy gyors mozdulattal felült, viszont ebbe a cselekedetébe bele is szédült, ezért inkább visszafeküdt. Tengerkék szemei félig csukva voltak, miközben cserepes ajkaival próbált rendes szavakat formálni, hasztalanul.