Álmok szárnyán

~ 9 ~

A karácsonyi bálhoz közeledve kezdetét vette a készülődés a Lincoln Középiskolában. A diákok hadserege osztályonként díszítették a termeiket, és egy - egy kilencedikes lelkesedve hallgatták a karácsonyi énekeket.

 Cameron-val az oldalamon sétáltam ki az utolsó óráról, ami fizika volt. Mr.Turner szokásához híven piszkált, de ma nem volt annyira vészes. 

- Még mindig harag van? - utalt Ashley-re, aki éppen pár tizenegyedikes fiúval beszélt. A tekintetem gyorsan elkaptam a lányról, miután észrevette, hogy nézem őket. Cameron-nak nem kellett semmit magyarázkodnom. A nézésemből tudta, hogy mi a helyzet.

Az órák csigalassúsággal teltek. Szinte már kínzás volt végig ülni azt a maradék öt percet.  A telefonom elővéve olvastam le az üzenetet, amit apa írt. 

Apa:

Boldog szülinapot Daisy

Ennyi szerepelt csak az üzenetben. Leláttamozva raktam el és jegyzeteltem inkább azt, ami a táblán volt. Cseppet sem érdekelt, hogy ma szülinapom van. Sőt azt akartam, hogy senki ne tudjon róla, és a mai nap csak úgy törlődjön ki.

A csengő hangosan hasított a levegőbe. A tanár az utolsó mondatát még elmondta nekünk, majd amikor végzett elengedett minket. A cuccom a táskámba söpörve hagytam el gyorsan a termet. Ma péntek van, szóval mehetek dolgozni. Margaret-tel a szerdát, és a pénteket beszéltük meg munkanapnak, amikor mehetek hozzá. A többi nap, ahogy ő mondta nincs rám szüksége.

Szerencsére hamar megérkeztem az épülethez. Margaret egyedül volt a táncteremben. A zenére tökéletesen táncolt, szinte egyé vált vele

Előjöttek az emlékek, amikor még én is táncoltam. Amikor úgy éreztem, hogy szinte repülök, és semmi nem vethet véget annak a boldog érzésnek, amit tánc közben éreztem. Természetesen ez a világom is romba dőlt, miután apa elment. 

A fejemben élnek még mindig apa szavai, amit a legelső táncomon mondott nekem. Még csak öt éves lehettem akkor, ezért minden szavát naivan elhittem.

- Egy nap profi táncos leszel - csak mosolyogva néztem apára, aki a kezembe adta, a tőle és anyától kapott virágot, majd hagytam, hogy szorosan átöleljen.

A bambulásomból a nevem szólítgatása hozott vissza. Fejem megrázva néztem az előttem álló nőre, aki, mint mindig most is tökéletes megjelenést biztosított. 

- Örülök, hogy nem késtél - jelentette ki komoly hangon. A szerelésemet végig mérte, és csak megrázta a fejét. Megint az egyenruhámban voltam - bár úgy tűnik rendes szerelést még nem sikerült szerezned. 

Kissé feszengtem, és bűnbánóan lehajtottam a szemeim. 

- Sajnálom. Ígérem a következő napra hozni fogok ruhát esküszöm - sokadszorra ígértem ezt meg, és ezt Margaret is tudta. Csak megrázta a fejét és ki ment az ajtón. Pár perccel később egy fekete tornanadrággal és egy fehér body-val tért vissza. Meglepődve néztem rá, amikor ezeket a kezembe nyomta, a hozzá társuló balettcipővel.

- Vedd szülinapi ajándéknak - jelentette ki. Kissé megszeppenve ugyan, de megköszöntem a kedves gesztust.

A diákok nem sokkal később megérkeztek. Az óra gyorsan telt, és jó hangulatban. Érdeklődve néztem, ahogy a következő darabra gyakorolnak, miközben arról álmodoztam, hogy én is velük táncolok.

- Lányom húzd ki magad! Görnyedt testtartás nem megengedett a balettnál - szólt rá egy lányra, aki csak bólintott Margaret parancsára, majd, mint aki karolt nyelt, olyan egyenes lett a tartása.