Álmok szárnyán

~ 6 ~

Ott álltam anyámmal, és egy vadidegen férfival és fogalmam sem volt, hogy mit higgyek. A levegőt hosszú percek óta most engedtem ki először, és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.

- Nekem te azt mondtad nincs gyereked - szólalt meg egy idő után a férfi. Végig se hallgattam inkább a beszélgetést, fogtam magam és elmentem onnan, ami senkinek nem tűnt fel.

Nem kellett senkitől magyarázat, mert magamtól is rájöttem, hogy mi a szituáció. Anyám ahelyett, hogy rendes munkát keresne inkább a testét árulja. Pár percre meg kellett állnom, ugyanis a hányinger elkapott. Nagy levegőt vettem lassan, és egy barna hajtincset a fülem mögé tűrtem. Még mindig előttem vannak az előbbi események. Fejemet megrázom és úgy döntöttem, hogy elnyomom magamban az érzéseket, és gyorsítok a lépteimen, hogy hamar odaérjek Margaret-hez. Szerencsémre a busz hamar jött, így nem késtem olyan sokat.

Futólépésben siettem fel az emeletre, ahonnan már lehetett hallani a Hattyúk Tava játékát. Csendesen benyitottam a terembe, ahol a zene még hangosabb volt. A lányok különféle mozdulatokat csináltak, amit csak nagy szemekkel néztem. Olyan régen táncoltam már balettet, hogy el is felejtettem milyen gyönyörű. Hogy milyen szabadnak és könnyűnek éreztem magam táncolás közben.

- Elkéstél - hallottam meg egy női hangot, ami keveredett a még mindig játszó zenével. Lassan megfordultam, miközben a szám szélét rágcsáltam. Az egyenruhám volt még mindig rajtam, ami lehet nem volt pont túl jó öltözék a nőhöz képest. Magamban bántam, hogy nem vettem fel a szebbik ruhámat, miközben nem észrevehetően megnéztem a nőt. Margaret egy fekete spagettipántos pólót viselt, amihez egy lila szoknyát párosított. Lábain fekete balett cipő pihent, haja meg tökéletes kontyban volt, amiből egy hajszál sem lógott ki. Sminknek egy vörös rúzst használt, és még a szemei voltak kiemelve. Ha Cameron nénikéje ilyen megjelenést enged meg magának, milyen lehet a többi rokona ? - Mondtam, hogy nemszeretem a késést.

- Elnézést - nyögtem ki lehajtott fejjel. A kezeimet összekulcsoltam miközben tekintetemet még mindig a nő cipőjén legeltettem. Féltem, hogy ezzel az egy húzásommal mindent elszúrok, és mégse kapom meg a munkát. Sőt még a próbaidőt is elfelejthetem, és most azonnal hazaküld.

Tekintetemet lassan felemeltem, mert már lassan kezdett kínossá válni, hogy nem nézek a nőre. Margaret kezeit összefonta, és szigorúan rajtam tartotta tekintetét. A levegő torkomba szorult és úgy éreztem a mai nap nem lehet rosszabb. Hogy én mekkorát tévedtem.

- Mivel Cameron-nak fontos vagy úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt. Ma még nem kell semmit elkezdeni, csak az adataidat szeretném felvenni, azonban holnap szeretném, ha iskola után rögtön idejönnél. Ja és hozz magaddal váltó ruhát. Kétlem, hogy az egyenruhában tudsz bármit is csinálni - darálta le az egészet, mire nekem nagy kő esett le a szívemről.

Az óra még egy óráig tartott, azután mindenki elment rajtunk kívül. Margaret elkérte a telefonszámom, és minden elérhetőséget, majd kicsit beszélgettünk a hátteremről, hogy van e priuszom, mikor tudok jönni dolgozni, majd elköszönve a nőtől elhagytam az épületet. Miután kiértem hirtelen megálltam, ugyanis fogalmam sem volt, hogy hova menjek. Anyához biztos nem, vele nincs kedvem most találkozni. Ashley szülei nincsenek otthon, ahogy a lány sem, ugyanis cselló órán gyakorol az iskola téli báljára, apa meg ki van lőve, hogy hozzámenjek. A telefonomat nézegettem, majd egy kis idő után megcsörgettem Cameron számát.

- Valami baj van Lizzie ? - kérdezte aggódva, mire nekem azonnal felkeltek a pillangók édes álmukból. Hangja kissé rekedtes volt, valószínűleg álmából kelthettem fel. Gondolkodtam azon, hogy mit tudnék mondani, azonban egy hang sem jött ki a torkomon. Azt se tudom már igazából, hogy miért hívtam.