Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

67. Ugrás

Február 16. (csütörtök)
Az utóbbi időben rengeteget hagyok ki, most például gyakorlatilag egy hónapot, egyszerűen túl sok minden köt le a naplóíráson kívül, szóval visszamenőleg igyekszem minden fontosabbat elmesélni.
A korcsolyázás utáni napon kiosztották a félévi biziket (biosz kivételével minden ötös), valamint elköszöntünk Kittitől.
- Így akkor tizenegyen leszünk az osztályban? - kérdezte Andris a karját lóbálva.
- Csak a félév erejéig. A 10/A-ból is többen elhagyják az iskolát, így jövőre össze lesztek vonva - felelt Pásztor, mire az osztály egyszerre fejezte ki nemtetszését.
Én tényleg nem akarom, hogy összevonjanak az a-sokkal, teljesen jó az osztály így is!
Nagyon nem örültem, és a többiek se.
Viszont, most, hogy letudtam a rossz hírt, itt az ideje elmesélnem a legfőbb dolgot, ami leköt az utóbbi időben.
Cassonak hívják. Igen.
Lassan három hónapja már, hogy szakított Jenniferrel, de olyan, mint ha már vagy egy éve lett volna, neki is és nekem is. Az utóbbi időben úgy érzem, hogy újra közeledni kezdtünk egymáshoz, mondanám, hogy úgy, mint régen, de valahogy ez most más, a "más"-ra pedig mint pozitív jelzőként gondolok.
Beszélgetünk, megnevettet, irogatunk, néhányszor telefonon is beszélünk... kezdem úgy érezni, hogy egyre fontosabb vagyok neki, ez pedig minden gondolatomat lefoglalja.
Egész nap ő jár a fejemben, naponta többször kapok fangörcsöt, ha csinál valamit, ami azt éreztetni velem, hogy esetleg érdekelhetem, igyekszem a legtökéletesebb oldalamat mutatni, mindent elmesélek Sacinak, Anyának, legszívesebben egyfolytában róla beszélnék.
Úgy érzem, valahogy mint ha minden jó irányba haladna.
Múlt hét szerdán meghirdették a Valentin-napot és a farsangot, amikre Casso el is hívott a maga "elcsábítósdi" stílusával, csak sajnos elkaptam valami hülye, érzékteken, szívtelen, gonosz, kegyetlen és nem utolsósorban borzalmasan rossz vírust, így ahelyett, hogy Cassoval táncoltam volna és jól éreztem volna magam, az ágyamban fetrengve gyógyulgattam. Cserébe kétszer is rámírt, hogy hogy vagyok. <3
De szerencsére ma már jöhettem suliba.
- Jó reggelt - köszönt kisebb-nagyobb lelkesedéssel az osztály, amikor belépett a terembe Bogdán.
- Sziasztok - mosolygott ránk Bogdán.
- Mitől ilyen boldog a tanárnő? - kérdezte Lili kíváncsian. Nekem is feltűnt, hogy Bogdán a szokottnál jobb hangulatban van.
- Hétvégén lesz a lányom esküvője - mesélte izgatottan.
Természetesen kihasználva, hogy egy anya életében ez az egyik legmeghatározóbb pillanat, azonnal mindent tudni akartunk az esküvőről, Bogdán meg csak mondta, mondta... aztán pedig kicsöngettek.
Küldetés teljesítve. ;)
Angolon sajnos úgy vettem észre, hogy Bogdán megkapta Kocsis jókedvét is - az angoltanár elég morcos volt, úgyhogy lapítottunk rendesen.
Szerencsére Horváth hiányzott a mai napon, így matekon elkezdtük nézni az Igazi csoda című filmet a helyettesítő tanárral (természetesen nem mi döntöttünk effelől, sokkal jobb lett volna mondjuk szabadfoglalkozás), jött egy kémia, majd informatikán befejeztük. Hát, láttam már jobbat is, de azért voltak benne aranyos részek.
Irodalom után jött az osztályfőnöki óra. A megmentő. :)
- Március harmadikán kétnapos osztálykirándulás lesz Tihanyon a másik osztállyal együtt. Harmadika péntek, úgyhogy aznap nem lesz tanítás. Reggel nyolckor találkozunk, vonattal lemegyünk, kirándulás, bográcsozás, számháború, közös foglalkozás, satöbbi, másnap pakolás, majd jövünk haza. Talán ennyi, ami fontos, de azért a szülőknek írok egy e-mailt a kirándulással kapcsolatban - mondta - Játsszunk valamit?
Azonnal beleegyeztünk.
Az első játék, amit játszottunk, a következő volt: ketten megbeszélnek a folyosón egy jelenetet, majd el kell úgy játszaniuk, hogy csak számokat mondhatnak.
- Egy, kettő, tizenhárom, kilenc, huszonöt, száz, hatvankettő! - mondta Enikő.
- Négy, hat, tíz, huszonkilenc, ezer, nyolcvanegy, ötvenkettő, tizenhúsz (:D), harmincnégy! - kontrázott Saci, majd elkezdett irdatlanul nevetni.
Vicces volt. :)
Órák után elmeséltem mindent Anyuéknak.
- Elméletileg pont ugyanott leszünk, mint a gólyatáborban - mondtam.
- Aha, az jó - bólogatott Anyu, miközben valami e-mail-félét írt.
Szerintem nem is figyelt rám, de mindegy. :)

Mai nap - 5/5: délután kimentem Enikővel egy parkba, hogy ne legyen egyedül, miközben fotózik. Jó volt, csak szétfagytam. ;)