Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

75. Ketten

Március 6. (hétfő)
- Ó, szia - mosolyodtam el, amikor kiléptem a házból és észrevettem a kerítésnek támaszkodó barátomat. Cassot.
Úr. Isten. :)
Egyébként vasárnap végül megtartottuk a randit, ami inkább csak egy közös kajálás volt, de nem baj, jól éreztem magam, és ez a lényeg.
- Szia - lépett hozzám Casso, majd magához húzott és megcsókolt. Ahhhw. - Gondoltam, bevárlak. Jó a nyaklánc - simította meg a kulcscsontom körüli részt mosolyogva, amint meglátta a tavaly (tőle) kapott ékszert.
- Szerintem is - nyúltam a keze után, mire Casso kiszámítva a terveimet megfogta a kezem és rákulcsolta ujjait - Megyünk? - kérdeztem a suli iránya felé biccentve.
Az utcára pillantott, amerre mennünk kéne, de aztán elmosolyodva visszanézett rám.
- Ráérünk még, nem? - gondolta meg magát mosolyogva, majd visszahúzott, és megcsókolt újra.
Erre mindig ráérek. <3
Egy kicsivel később pedig filmszerűen futottunk a suli felé kézenfogva (már csak a robbanás hiányzott a háttérből), ugyanis az óra zavaróan sokat mutatott, pont annyit, amikor már gyalog elkésünk. Igazából Cassot nem érdekelte volna, engem viszont nagyon is, szóval kezdhettük futással a napot.
Óra ötvenháromra értünk be, teljesen jó időben.
- Sikeeer! - ugráltam, mire Casso egyszerűen kiröhögött és mosolyogva nyomott egy derűs csókot a számra. Szeretem az ilyen pillanatokat. :)
A romantikus momentumot egy nem igazán kedves hang törte meg, egészen pontosan Miráé, aki aztán egy percen belül kérdés nélkül elráncigált a folyosó másik felére.
Mivel történt egy (számomra) nem kicsi esemény, és Mira kezdett kérdezősködni, elég hamar rájöttem, hogy ez bizony vagy egy riport lesz a suliújságba, vagy minimum csak egy lányos buli fő beszédtémája.
El tudom képzelni.
- Miért érdekel a kapcsolatunk? Casso nem Justin Bieber, én pedig nem vagyok Selena Gomez, hogy érdekeljen bárkit is, mi van köztünk... - próbáltam meggyőzni, hogy visszamehessek a terembe.
- Azt csak hiszed. Cassoért lányok hada van oda-vissza, érted meg nagyjából negyedannyi fiú, úgyhogy óriásit tévedsz, ha azt gondolod, csak egymás idejét pazaroljuk ezzel a pár perccel, az iskola nagy része ilyen sztorikból él. Olyasmi, mint ha fotoszintetizálnának, csak szaftos pletykát, még szaftosabb pletykává - zárta a témát rövidre - Szóval. Mikor jöttetek össze?
- Vasárnap.
- Csak ketten voltatok?
- Igen.
Elég szűkszavú voltam, belátom.
- Kézenfogva futottatok a suliba? De romiii - olvadozott Saci.
Így is fel lehet fogni, de persze, az senkit nem érdekel, hogy azért futottunk, mert elkéstünk. Na, mindegy.
- Jössz velünk, vagy Cassoval mész? - kérdezte Enikő suli után.
- Nem baj, ha Cassoval? Valamit meg szeretnék beszélni vele.
- Nem, egyáltalán nem baj - mosolygott rám Lili - Érezzétek magatokat jól.
- Köszi.
Casso akkor ért le a szekrénysorokhoz.
- Szeretnék mondani valamit - kezdtem bele zavartan játszadozva az ujjaimmal magam előtt, amikor kiléptünk a kapun.
- Akkor mondj valamit - pillantott rám halványan mosolyogva.
- A szüleim szeretnék, ha ma átjönnél, vagy amikor ráérsz, meg persze nyilván én is. Leginkább Apa kíváncsi rád, ha jól érzem, oké, már ismer, de mivel most már a barátom vagy, ne ijedj meg, ha fura kérdéseket tesz föl, vagy esetleg előkerül egy légpuska... - túrtam a hajamba zavartan.
- Nem fogok - nyomott egy puszit a hajamba.
- És ha kínos lesz?
- Nyugi már, nem lesz.
Azt csak hiszi.
Amikor megérkeztünk hozzánk, egyből ráparancsoltam Cassora, hogy vegye le a cipőjét, a kabátját pedig akassza fel a fogasra.
- Szia Casso! - kiáltott ki a konyhából Anya. Na, szép, Cassonak köszönnek, nekem pedig nem.
- Én is itt vagyok! - szóltam vissza pislogva, mire Anya válaszul megkérdezte, hogy éhesek vagyunk-e.
Nem voltunk, úgyhogy felmentünk a szobámba.
- Az normális, ha nincs kedvem tanulni? - gondolkodtam el.
- Aha - biccentett Casso, miközben leült az ágyamra.
- Megnyugtató. Tudod, mihez van kedvem? - tettem fel a nagy kérdést, mialatt szépen beültem az ölébe.
- Ne kímélj.
A lábaimat a dereka köré fontam, és szemben ültem vele, így a felsőtestünk szinte teljesen összeért.
- Kitalálom, csókoljalak meg - mosolygott rám Casso, mire elvigyorodtam.
- Te mondtad, nem én. Vedd úgy, hogy minőségellenőr leszek - vigyorogtam rá, majd a kezemet a tarkójára tettem és megcsókoltuk egymást.
Csókunk közben hátradöntöttem az ágyon, így konkrétan rajta feküdtem. Imponáló helyzet.
Casso átvette az irányítást és a derekamnál fogva "megfordított minket", vagyis most ő tornyosult felém.
- Na, átmentem a vizsgádon? - kérdezte mosolyogva, miközben az alkarjával megtámaszkodott felettem.
- Azt hiszem - vigyorogtam rá, mire elnevette magát és újra csókolni kezdett.
És akkor jöttem rá Casso egyetlen hibájára: ha elkezdesz vele csókolózni, egyszerűen lehetetlen abbahagyni. Képtelenség. :)
Ééés mivel a kapcsolatunk most még friss és ropogós, valamint ő az első, akivel azért járok, mert fülig szerelmes vagyok, sőt, még annál is jobban, hagyj élvezzem ki ezt az egészet. :)
Az egészet egy egyszerű "kip-kop" zavarta meg, épp, amikor egy pillanatra elhajolt tőlem és a karomat simogatva belecsókolt a nyakamba, mire az eddigieknél is jobban elpirultam, de aztán a kopogás hallatára mindketten egyszerre pattantunk fel, így amikor Apu bejött a szobába, annyit látott, hogy egymás mellett ülünk, mint két mintagyerek.
- Szia Apu - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Miért kellett elrontani ez a tökéletes pillanatot?
- Mit csináltok? - érdeklődött.
- Beszélgetünk - vágtam rá.
- Értem. Tényleg nem kértek ebédet? Marha jó lett.
- Nem, most nem vagyok éhes - ráztam a fejem.
- És te? - nézett Apu az ágyamon ücsörgő fiúra.
- Én sem.
- Akkor további jó szórakozást. Becsukjam az ajtót?
- Légyszi - kértem.
Amint Apa kiment, egyből egymásra néztünk.
- Jaj - nyöszörögtem zavartan a tenyerembe temetve az arcom.
- Nyugi már - mosolygott rám Casso jókedvűen, majd szórakozottan átölelt oldalról és megpuszilt.
Akkor is kínos, hiába nyugtat.
- Tényleg, lesz szülinapom, nagybátyám idén is megdobott egy nyaralással. Jössz? - kérdezte Casso hátradőlve az ágyamon, magára húzva, így egy gyors helyezkedés után szorosan mellette feküdtem, oldalt, ránézve, a mellkasán pihentetve a kezemet.
- Mármint, Ricsi, te és én? - kérdeztem vissza.
Casso a hajamat megsimogatva felém fordult.
- Nem, most ketten.
- Okés - vigyorodtam el - És mikor?
- Jövő hét szombat. Egy hét. Csak velem. Durva lesz - mosolygott szórakozottan, mire nevetve nekibújtam a mellkasának.
- Azt hiszem, vállalom - vigyorogtam felnézve rá.
- Ja, mert még nem töltöttél velem kettesben egy hetet - poénkodott tovább, mosolyogva nézve, hogy megnevettet.
- Szeretek veled lenni - mosolyogtam.
- Még - mondta, én pedig nevetve magamhoz öleltem, mire derűsen belepuszilt a hajamba.
Estefelé lementünk vacsorázni.
- Szereted a spagettit, ugye? - kérdezte Anyu Cassotól, ami egyébként tök hülye kérdés, ki nem szereti a spagettit?
- Igen - biccentett Casso, majd Anyu kérdőn feltartott neki egy ketchup-os és egy majonézes "dobozt". Vagy nem tudom, mi annak a tartó izének a neve. - A ketchup jó lesz - mosolyodott el. Imádom a mosolyát (is). :D
Van ember egyáltalán, aki majonézzel eszi a spagettit?
Nem baj, anyukám lelkes. :)
A beszélgetős vacsora után Apu valamiért (nem tudjuk...) megkérte Cassot, hogy jöjjön vele az autószervízbe, mindezt este hat-fél hat körül, mert ilyenkor sokat kell várni és addig sem akar egyedül lenni. Aha, persze. Szegény Casso. :)
- Szerinted mennyire fárasztja le? - kérdeztem Anyutól, amikor becsukódott a bejárati ajtó.
- Hát... - húzta el a száját Anyu, majd egyszerre felnevettünk.
Ahogy gondoltam, Casso tényleg kicsit kimerülten érkezett vissza.
- Nagyon rossz volt? - nevettem el magam, amikor Apa már bement a házba, csak Casso és én ácsorogtunk a kapu előtt.
- Dehogy - ironizált Casso.
- Részvétem - mosolyogtam rá - De azért annyira nem volt vészes, hogy elhagyj, ugye? - kérdeztem.
- Ne szivass, Szöszi, három nap után, persze - röhögött fel ironikusan - Amúgy tényleg gáz volt kicsit, de hajlandó vagyok megbocsájtani - hajolt hozzám egy bujkáló mosollyal az arcán, majd a tekintetével valami olyasmit üzent nekem, hogy "na, hajrá", így hát törekedve arra, hogy lehető legjobbat nyújtsam neki, mosolyogva megcsókoltam. Ezt persze szinte azonnal viszonozta, így eltartott egy ideig, mire bejutottunk a házba.
Casso nem sokkal később hazament, én pedig csak egy letörölhetetlen mosollyal az arcomon hátradőltem az ágyon.

Mai nap - 5/5: imádom! :)