1. rész

1.1K 34 0
                                    


1. rész

Uruha

Ismét egy reggel, ami engem nem igazán érint, hiszen dolgaim nagy részét este végzem... Nem, nem vagyok vámpír, ch. Igazából... a pornó szakmában dolgozom. Lehet, hogy régebben hallgatnom kellett volna anyukámra és tovább tanulni. Mondjuk már megszoktam a munkám. És akár hiszitek, akár nem, elég sokan szeretnek engem... Rajongók. Mennyi perverz ember van ebben a világban, te jó isten - mondom ezt én.

Nem tudom, furcsa, hogy ennyire rajonganak értem, pedig nem tudnak rólam semmit úgy igazán, család, barátok, további kapcsolatok. Kapcsolatok... A többit nem részletezném - jelenleg szingli vagyok. Mint úgy általában. Nem igazán kedvelték az eddigi barátaim a munkám, így szakítottam velük. De úgy érzem, nincs is szükségem kapcsolatra, lehet, hogy csak hátráltatna... Szeretnék feltörni... Ami lehet, hogy ebben a szakmában furán hangzik... de...

- Ruru, hova tetted a fogkefémet?- zavar meg egy fogcsikorgató hang. Aoi, a lakótársam az. Miért zavar minden reggel a fogkeféjével? Mikor nem is használom semmilyen kielégítő eszközként, még ha használnám is, biztos nem az övét.

- Áh, nem tudom, nézd meg a fürdőszobában esetleg... - teszem kezem homlokomra. Fárasztó...

- Szerinted mit csinálok? Mindegy, hagyjuk, te sose segítesz nekem... - na, ne. Kezdi. Úgy beszél, hogy bűntudatot kelt bennem. Manipulációban zseniális a srác... De most fel kell kelnem, az istenit!

- Várj, segítek, addig nézd meg a mosdó feletti szekrényben - ez lefoglalja kicsit, míg felhúzok egy nadrágot. Köztudott, alsónadrágban alszom, így könnyebben tudom használni a kezem...

Éppen gombolom be, mikor nyílik az ajtó és Aoi, mintha szárnyakat kapott volna, úgy oson be a szobába.

- Uruha, te lenyűgöző vagy, éppen a szekrényben volt a fogke...- Pislogni kezd és zavartan tekintget a lábaim közé. Frusztráltnak érzem magam. Sietek az öltözéssel.

- Na, akkor siess ki a szobámból, és moss fogat!

- Oké, cső! - azzal otthagy. Végre...

E kisebb incidens után sikerült ezt az őrültet kiűzni a szobából és nyugodtan felöltözhettem normálisan. Kilépkedtem a szobából, a konyha felé, és közben ugye el kell haladnom a mosdó előtt... ahonnan már megint furcsa hangok - vagyis hát nyögések - hallatszanak ki. Megszoktam. Minden reggel ez megy - rázom meg fejem, majd tovább megyek. Belesek a hűtőbe, ahonnan előkapom a tejet, öntök egy pohárba, majd felhörpintem. Reggelinek tökéletes, nem szeretnék elhízni, szeretném megtartani a tökéletes - nem, nem vagyok egoista... annyira - alakomat. Aoi vigyorogva lép mellém, és mielőtt visszatehetném a tejes üveget, kikapja a kezemből, és abból iszik. Állat.

- Most mi az? - kérdezi, miután letörölte álláról a piát. Felvonom szemöldököm. - Ne nézzél így - röhög fel, közben meglöki a vállam. Na, tudod kivel szórakozzál - lököm vissza nevetve, aztán levetem magam az egyik székbe.

- Te, Ruru...

- Mondjad - veszem el az asztalról az újságot.

- Nincs kedved este elmenni valahova? Úgysem mész be este dolgozni... - kapja ki kezemből az előbb említett tárgyat. Felbassza az agyam már korán reggel. Hogy lehet egy ilyen marha az én legjobb barátom - csapom magam fejbe, mire megint röhög. Tippelek; rajtam. Fájdalmas a csávó...

- És mégis hova? - dőlök hátra karba tett kézzel, szemeibe nézve, sejtelmes vigyorral.

- Mit tudom én - von vállat - Te sok jó bulizós helyet tudsz, nem? - húzogatja - nem, nem azt - szemöldökét, mire egy pillanatra elgondolkozom, majd gonosz vigyor ül arcomra.

- Tudok egy párat... És tényleg ideje lenne bulizni. Meg egy pasit is fel kellene most már szedned... - nézek rá huncutul vigyorogva, amire ő összeszűkített szemekkel válaszol.

- Mire gondolsz? - löki el magát a konyhaszekrénytől és lép közelebb.

- Áh, semmire - állok fel, és elindulok szépen lassan vissza a szobám felé.

- Hé, ne már! Mondjad! - imádom... húzni az agyát.

- Hát tudod... - fordulok vissza vigyorogva - A hangokból, amiket reggel hallok, mikor elsétálok a mosdó előtt... arra következtetek, hogy neked sürgősen pasi kell - kacsintok rá szemtelenül. Egyből elvörösödik. Áh, tudtam. Lebuktál, Aoi-chan...

- Dehogy kell! Megvagyok egyedül! - dobja be a tejet a hűtőbe, majd ideges becsapja az ajtaját. Azér' na, ne azon vezesd le a feszültséget, te!

- Aha... Akkor egész életedben azt akarod, hogy a nemi életed a jobb kezeddel való nagyon jó barátságból álljon? - vigyorgok még jobban, ő pedig egyre csak vörösebb. Jól áll neki a piros. Ha nem éppen a legjobb haverom lenne, azt hiszem, még lehetne is köztünk valami...

- Bal kezes vagyok... - nyögi be, mire nekem... az állam leesik - megint fejbe csapom magam, majd felegyenesedek és...

- Na, jó! Megyünk este bulizni! - lesokkoltan visszasétálok a szobámba.

Már megint ő nyert...



Reita



Ma szerencsére nem kell dolgozni menni, kaptam két nap szabit, de, csak azért mert most nincs, felkérés. Most biztos azon gondolkoztok, mit dolgozom. Erre a válasz oly könnyű. Modell vagyok. Pontosítva Japán leghíresebb - nem vagyok egoista - és leghelyesebb modellje.

Délután Kaijala legjobb barátommal lemegyünk bulizni, ez már nagyon hiányzott. Szeretem a munkámat, de fárasztó.

Leülünk a kedvenc helyünkre. Ha lejövünk, mindig ide ülünk. Ide nem látnak be, csak mi látunk ki, ami így jó. Megyek, a bárpultoz és kérem a kedvenc italomat, közben körülnézek, nincs-e itt valami finom kis husika, aki széttenné a lábát egy ilyen romlott alaknak amilyen én vagyok.

Komolyan kezdem unni magam, nincs itt egy fini husika se – görbítem le ajkaimat. Kai is nyomja dumát nekem. Ne értsétek félre, örülök, hogy boldog. Már kezdem azt hinni, hogy kár volt lejönni, meg úgyse találok magamnak senkit, de amikor belép egy szőke hajú srác az ajtón szinte tátva marad a szám.

Gyönyörű alakja és formás feneke... na, itt bajok lesznek, most állj le Reita. Nincs kedvem könnyíteni magamon. Muszáj odamennem hozzá, hogy közelebbről is megismerjem. Ez nem egészen úgy alakul, ahogy elterveztem... Ahogy odaérek mellé, sikeresen ráborítom a piámat.

- Te idióta! Nézz már a lábad elé! – förmed rám a kis hercegnő.

- Nem vagyok idióta! Te jöttél nekem nem pedig én neked! –kerekedik el szeme és úgy néz rám. – Fogadd el Hime-chan.

- Hime-chan a jó édes... - sziszegi fogai között, de nem fejezi be a mondatát, mert egy fekete hajú egyén elhúzza ki a kijárathoz, de még visszanéz dühvel csillogó szemekkel. Nagyon is tetszik kis harcias most is itt megesküszöm, hogy meg fogom szerezni őt magamnak.

PornoStarWhere stories live. Discover now