PornoStar

8. rész

8.rész

Uruha pov

Kómás vagyok, de nem hallucinálok. Tényleg az ajtóm előtt áll a kis haverjával, aki meglehetősen aranyos és mosolyogós, így megértem Aoit. Pont az ő esete, imádja a vidám embereket, ő maga is az. Néha túlságosan is... Végül úgy döntök, kettesben hagyjuk őket, de ez annyit jelent, hogy nekem meg vele kell lennem. Fura, de örülök is meg nem is. Csak ne kamuzzon már olyat, hogy forgatókönyvet akar átbeszélni. Ez a leghihetetlenebb az ő szájából. Odajutunk, hogy mesélni kezdek. Anyáról, apámról, a tesómról, arról, hogy szerettem zenélni, de lusta voltam tanulni, aztán mikor feljöttem munkát keresni ide, Tokióba, akkor csak ezt találtam. Apa megvert, amikor megtudta, amint csak mostanra értettem meg miért tett. Elvégre, azt hiszem, én sem lennék boldog, ha lenne egy gyerekem és ismeretlen hapsikkal, vagy nőkkel kefélne pénzért. Reita figyelmesen hallgat, néha közbe szól, aztán ő is mesél. Szerintem eddig ilyen értelmes beszélgetés még nem esett meg köztünk. Büszke vagyok magamra, mert nem estünk egymás nyakának, vagy...farkának. Mert azért izgatja a fantáziámat – igen, annak ellenére is, hogy folyton felidegesít azzal, hogy nem aszerint cselekszik, amit mond – az, hogy milyen meztelenül ez az állítólagos félisten – nézek végig rajta, miközben félrevonul telefonálni, ami amúgy megszakította a csókolózást, de talán jobb is.

- Uruha, lenne egy hatalmas kérésem tőled – huppan le rettentően közel hozzám. Felhúzott szemöldökkel meredek rá. Nem tetszik ez nekem.

- Rosszul kezdőik, de mondjad – Lásd, milyen jó szívem van, de talán már rájött, hiszen azzal, hogy beengedtem a szobámba, egy új esélyt adtam neki. Majd kiderül, hogy megérdemelte e.

- Mivel te lányosabb fiú vagy ...- azért mert hosszú a hajam, elég vékony vagyok és általában alul egy kapcsolatban, még nem kell elítélni. – fújom fel arcomat – játszd el a barátnőmet, hogy anyáék most a családi vacsorán ne oktassanak ki. – kalimpálva meredek rá, majd gondolkodom nem viccel-e, de teljesen komolyan tekint rám. Pluszkérlelő kiskutya szemekkel. Nem tudtam, hogy ilyet is tud...

- Rendben van, de sokkal tartozol nekem, amit be fogok váltani. Világos voltam?

- Mint a nap – viszonozza a gesztust, aztán úgy dönt, még közelebb csúszik és a mocskos kis mancsával megtámadja a combomat, majd szája pedig a nyakamat. Felszusszanva fogom le kézét, de a kutakodó, puha ajkainak nem mondok nemet. Egészen addig, amíg kintről hatalmas csattanást nem hallunk, mert akkor úgy rebbenünk szét, mint a galambok.

- Ez mi volt? – sutyorogja tágra nyílt szemekkel.

- Fogalmam sincs – felem riadtan, mire felpattan, és int, hogy kövessem.

- Nézzük meg.

- Lábujjhegyen osonunk ki a nappaliba, de ott sehol senki, és minden ugyan olyan, mint volt. Tovább suhanok a konyha felé, ahol megállunk az ajtó mellett. Mutató ujját ajkára helyezi, és lepisszeg.

- Mintha nem tudnám – morgom vissza, mert rögtön visszafordul felém, és olyan fejet vág, mintha citromba harapott volna.

- Hadd lássam – hessegetem arrébb, aztán én dugom ki a fejem. A látványon muszáj elvigyorodnom. Nem igazán lehetet elmagyarázni milyen alacsony és furcsa az összetapadt Aoi és Kai látványa. A zaj, amit hallottunk, az egy pohár volt, ami a földön landolt, feltehetőleg akkor amikor Aoi felpakolta Kai a konyhapultra.

- Ne leskelődj – húz el az orrkendős, és visszamegyünk a szobámba.

- Könnyű dolgunk volt velük – jegyzem meg.

- Igazából nem is csináltunk semmit – helyezi magát kényelembe újra. Bólintok párat, aztán elgondolkodom.

- Tényleg csajnak kell öltöznöm? – képzelem el magamat valami női szerelésben.

- A kedvemért – veti be újra azt a szép tekintetét.

- De legalább csinos ruhákat szerezz nekem – kuncogok fel halkan. Ez röhej.

- Ígérem, szép leszel. Bár te mindig az vagy.

- Most bókolni próbálsz? – szambázok elé mosolyogva.

- Ja, olyasmi – röhögi el magát zavartan vakarászva a tarkóját. Milyen aranyos így. Nem láttam még az izé nélkül, amit az orrán hord – azt hiszem, tudom, mit fogok majd kérni tőle.

- Nem is mondtam, szombaton indulunk, és másnap este jönnénk haza – pattan fel mire hárahőkölök, de derekamnál fogva visszahúz magához. Milyen ragaszkodónak tűnik, ilyenkor...- Egész hétvége?! – esik le.

- Nos, igen...

- Ezt nem mondtad – morgom, de igazából annyira nem zavar, egy kis kirándulásként tekintek rá, amit talán még élvezni is fogok, bár Reitával? Majd meglátjuk.

Reita POV

Örülök, hogy Uruha végül elvállalta ezt az egészet. Annyira ciki, hogy a saját szüleimnek hazudnom kell, de nem tehetek róla. Nekem nem az jön be, aki nekik... nem fogok olyannal járni, akit nem is ismerek.

Kai nélkül mentem haza. Ismerkedjen nyugodtan Aoival, na meg mindenével. Mivel holnap van ez az egész, én megyek csomagolni, ma meg Uruhának ruhát keresni. Mit adjak rá? Minden boltba bementem, amikor megakad a szemem egy fekete miniszoknyán. Na ha ezt felveszi tökéletes és még jól is szórakoztatok rajta. ... veszek, hozzá egy kivágottabb pólót majd fizetek és mehetek haza.

Otthon minden cuccomat összepakolom, ami kellhet nekem a hétvégére. Anyuéknak vettem egy – egy csokit és pezsgőt, és asszem mindennel kész vagyok.

**

Délután jön át Uruha a sporttáskájával. Beengedem és a kezébe nyomom a cuccokat, mire hatalmas szemeket mereszt rám.

- Na nehogy már nekem ezt kelljen felvennem! – gúvad ki a szeme, mire felnevetek – tényleg nőnek akarsz engem öltöztetni?

- Ez így jól áll majd neked, hidd el! – vigyorgok, mire morogni kezd. Majd a fürdőmbe megy, én addig felöltözök. Egy szál boxerben állok a szekrényem előtt és nézem a cuccaimat. Hmm, az a fehér csőnaci nagyon jó lesz, mindent kiemel, amit csak kell. Hozzá nézzünk egy fekete pólót és rá egy fehér dzsekit. Haj kivasal, szem kifest, orrkendő lecserél, bakancs a lábra. És Reita készen az ajtóban a sporttáskájával. Amikor Uruha kijön, szinte koppan a földön az álla. Igen, tudom, hogy jól nézek, ki nem kell ilyen reakció, drágám. Hogy ez neki milyen jól áll, istenem... Azért ő se panaszkodhat, mindent kiemel, amit csak kell. Hatalmas bajom lesz ott lent, érzem... Nagy levegő... Nem szabad..

- Mehetünk?

- Mehetünk – engedem előre. Amíg ő lesétál a kocsihoz, addig én bezárom a lakásomat, majd megyek én is a kocsihoz és kinyitom neki az ajtót majd csukom is be, amikor beszáll. Én is beszállok, és elindítom a kocsit. Három óra alatt vagyunk annál a háznál, ahol én felnőttem. Régen nem jártam itt.

- Huu, te itt nőttél fel? Ez szinte egy palota – száll ki hatalmas szemekkel a kocsiból.

- Igen, itt! Nincsenek róla nagyon jó emlékeim amúgy. Soha se szerettem, annyira nem családi – kulcsolom össze ujjainkat majd indulok el az ajtó felé. Egy komornyik nyit ajtót, majd enged beljebb minket. Anyu azonnal magához ölel.

- Szai kis drágám, gyertek beljebb. Lassan lépkedek beljebb, ahol meglátom Aput. Most se avval az apai szeretettel néz rám. Ha ezt tudom, nem vallottam volna be neki, hogy én a férfiakat szeretem.

- Szia apa – köszönök neki. Feláll a székből és anyu mellé áll. – Ő lenne itt Uruha – mutatom be nekik Rurut. Meghajolnak egymás felé és kezdődhet a szörnyű vacsi.