Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

1. rész - Miért vagyok még itt?!

- Midoriya, öt perce itt kellene lenned! - üvöltöm a telefonba, miközben folyamatosan az öltöző kijárata felé pillantgatok.

Ugyanis azon a rohadt ajtón bármikor beléphet a lélegző pokol, ami megtanult beszélni és járni, ennek tetejébe énekelni is tud.

- Bocsánat, (Név)-san, de a koncert miatt elképesztő a dugó - hallottam a fiatal bocsánatkérő hangját a vonal túloldalán. - Egy tíz perc, és ott vagyok.

Azt hittem, ott roppan szét a kezemben a telefonom.

- Ezért mondtam, hogy indulj el előbb! Mégis mi...

- Bocsánat, nem néztem az órát - nevetgélt zavartan Midoriya, míg én kisebb szívrohamot kaptam. - De negyed óra késés nem olyan nagy gond. Még van másfél óra a kezdésig.

- És tudod, hogy abban a másfél órában mennyi minden fog még történni? - sziszegtem. - Mindegy, siess ahogy tudsz, én pedig megpróbálom kezelni a helyzetet.

Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Riadtan fordultam a belépő személy felé, de hála égnek csak Ochako volt az.

- (Név)-chan, nem láttad a szemhéj festékeimet?! Már mindenütt megnéztem őket, de sehol sincsenek, Bakugo pedig szokás szerint kezd ideges lenni...

- Azonnal megyek - bólintottam, és kinyomtam a telefont.

Ochakoval feltúrtuk a munkatársak öltözőjét, végül az egyik szekrény alatt találtam rá a keresett kozmetikumra.

- Tessék - nyújtottam felé a kis tokot. - És mondd meg Bakugonak, hogy Midoriya is mindjárt megy...

- Köszönöm, (Név)-chan! - hálásan megölelt, majd kisprintelt az helyiségből.

Ebben a pillanatban ismét megcsörrent a telefonom. Idegesen kaptam fel az eszközt.

- (Név)-chan, megálltam idefele jövet a sarki kávézóban... - szólt bele köszönés nélkül Kaminari -, és letámadt néhány újságíró, hogy mikorra tervezzük az este az interjúkat.

- Mondd meg nekik, hogy ma nem törődünk a médiával. Bakugo senkinek nem fog interjút adni, mert ma rajongói est lesz dedikálással meg minden egyéb szarral, amitől megint hajnali ötkor fogok csak lefeküdni! - hadartam ingerülten. - És Denki... mondd, hogy már itt vagy.

- Öh... kicsit nagy lett a tömeg, és válaszolni kell a kérdésekre...

- A ROHADT ÉLETBE! - fakadtam ki. - OLYAN NEHÉZ EGYETLEN DOLGOT KÉRNI TŐLED?! Másfél óra és koncert, te pedig még csak nem is vagy itt! Mennyi időnk lesz így felöltöztetni és kisminkelni téged?!

- Bocsi, bocsi, azonnal megyek, én se számítottam ekkora tömegre...

- A jó kurva anyját most már annak, aki kitalálta ezt az egészet... - nyögtem, ahogy letettem a telefont.

Elrohantam Aoyama öltözőjéhez. Mikor kopogás után benyitottam, láttam, ahogy a szőkeség nagy vígan bújik bele a neki előre kikészített ruhadarabokba.

- Legalább te készülsz valamennyire... - sóhajtottam. - Yuga, lehet, hogy tényleg be kell ugranod Denki helyére mint háttérénekes...

Erre a férfi arcán egy hatalmas, izgatott mosoly terült szét.

- Persze, hogy beugrom! Denki megint késik, mi?

- Telitalálat... - morogtam. - Akkor számítok rád egy és negyed óra múlva a színpad szélén!

Ismét kirántottam a zsebemből a telefont, és felhívtam Denkit. Ha nem képes idejönni, küldenem kell érte valakit... A telefon kicsöngött, de Denki sokadjára sem vette fel.