Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

7. rész - Második nap

- Pontosan - vigyorgott rám Monoma. - Így már felismered, mi?

- Természetesen - bólintottam.

- Te ki vagy? - mért végig Todoroki nyugodt tekintete.

- Elnézést a modortalanságomért - szedtem össze magam gyorsan, és kezet nyújtottam neki. - (F/n) (Név) vagyok, Monoma egyik barátja.

- Ne légy ilyen, (Név)! Hívj Neitonak!

- Akkor Neito barátja - javítottam ki magam, és elengedtem Todoroki kezét. - Épp arról mesélt, mennyire szereti a munkáját. Biztos remek lehet az oldaladon dolgozni.

- Neito folyton csak túloz - hárított a férfi. - Rengeteg mindent a nyakába sózok.

- Szemenszedett hazugság! Feleannyi melóm sincs, mint a Robbantósoknál volt.

- Mindig ezt mondja...

- És igazam is van. (Név) az, aki a régi munkaadóim menedzsere most - mesélte Monoma -, és látszik is rajta, hogy mennyire megviselt.

- Dehogyis!

- Közelről látom a karikákat a szemed alatt - mondta csendesen Neito.

- Tudtam, hogy sminkelnem kellett volna. Pedig távolabbról még nem voltak olyan feltűnőek.

- Csak akkor tűnik fel, ha harminc centiről közelebb nézed.

- Ne erről beszéljünk - intettem le. - Szóval San Diegoban vagytok jelenleg?

- Igen, két napja volt ott koncertem, és most egy hét szünetet tartunk - mesélte Todoroki. - Aztán neki kell állnom az új dalaimnak, és esetleg leadni egy koncertet itt, Los Angelesben is.

- Ezt az ötletet eddig nem vetetted fel - hökkent meg Neito.

- Ha itt vannak a Robbanó Császárok, akkor egy közös koncert jót tenne az imázsunknak - jegyezte meg az ifjú világsztár. - És szívesen beszélgetnék veled is - tette hozzá japánul.

- Te beszéled a nyelvet? - döbbentem meg őszintén.

- Anyám japán volt, csak apám amerikai. A gyerekkoromat a szigetországon töltöttem.

- Elsőre fel sem tűnt. Semmi akcentus vagy jellegzetes vonás...

- Sokan mondták - mosolyodott el halványan. - Ez azért van, mert apámmal csak angolul kommunikáltam. Ő nem beszélt japánul, és az egyetemi éveimet Bostonban, a Berklee-n töltöttem.

- Izgalmas fiatalkornak tűnik - bólintottam.

- Azért a tiédet sem kell lebecsülni - jegyezte meg Neito.

- Ez nem ide tartozik.

Todoroki kérdőn nézett ránk, mire én megráztam a fejem.

- Semmi különös - magyarázta Neito. - (Név)-nek is megvan a maga háttérsztorija, de nem szívesen beszél róla.

- Értem. Akkor arról igyekszem majd nem kérdezni - bólintott Todoroki. - Nincs kedved holnap velünk ebédelni esetleg?

- Sajnálom, de a holnap nem a legjobb. Próbánk lesz, és elkísérem a bandát. A vacsora jobb lenne.

- Akkor vacsora. Viszlát, (Név)!

Azzal Todoroki sarkon fordult, és elindult a lift felé. Meghökkentem a hirtelen elköszönéstől.

- Ne is zavartasd magad vele - legyintett Neito, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. - Nehezen kiismerhető, de nagyon kedves.

- Tapasztalom - fordultam felé. - Mintha valami idegen létforma lettem volna. Ennyire zavarba hozzák az új emberek?