Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

6. rész - Irány Amerika!

- A gépet visszamondtam még időben, újratelepítettem Mina gépét és írtam annak a cégnek is, amitől a buszt vettétek - hadartam idegesen, egy pillanatra sem nézve fel a laptopról. - Remélem még visszaveszik a pénzt...

- Bocsi (Név) - feszengett Jiro. - Azt hittük ennél egyszerűbb lesz...

- Ha külföldre akartok menni egy egész turnéra, a gép az utolsó, amit megszervezek. El kell mennetek orvoshoz, fogászatra, át kell néznem az útleveleitek, P típusú vízumot kell igényelnem nektek, a többieknek megint másfajta kell - magyaráztam. - Meg kell kérdezni a többieket, hogy el tudják-e hagyni az országot. Ha például nincs útlevelük, csináltatni kell.

- Akkor mégiscsak megyünk Amerikába? - csillant fel Denki szeme.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem megyünk, csak...

- Juhééé! - kiáltott fel, nem törődve azzal, hogy épp beszéltem, majd Minával és Eijiroval együtt vidám örömtáncba kezdtek.

Sero lazán nevetett rajtuk, Jiro és Bakugo pedig szintén elvigyorodtak. Meg tudtam érteni, az ember nem minden nap megy külföldi turnéra.

Számomra akkor lenne haszna, ha el tudnék menni pár érdekes városnézésre, esetleg túrázni, megnézni a nevezetességeket, és így tovább. Persze tisztában voltam a keserű ténnyel, hogy ezeket akkor lesz időm megszervezni, ha az eső visszafele fog esni.

- Biztos vagy benne, hogy meg tudod szervezni? - kérdezte Bakugo, kiszakítva a kellemes álomképből, ahogy körbejárom az egyik történelmi várost.

- Persze... - bólogattam kicsit bizonytalanul. - Mindenki segítségére szükségem lesz, de menni fog. Hallottad, Denki?

- Mi?

- Nincs több késés, baromarc! Sehonnan! Máskülönben te nem jössz külföldre! - rivallt rá Bakugo.

- Tessék - nyújtottam vissza a laptopot Minának. - Legközelebb figyelj rá, hogy ne telepíts rá semmifajta vírust. Kéne szerezni egy vírusirtót minden gépre.

Előkaptam a telefonom és gyorsan beírtam a többi emlékeztetőhöz.

- Ha az Egyesült Államokba készülünk, visszamegyek a szobámba - mondtam. - Holnapra lerendezem a dolgok menetrendjét.

- Köszi, (Név)-chan! - kiáltott utánam Mina.

- Nos, felhívtam mindenkit, és egyelőre öten mondták biztosra, hogy tudnak menni. Egy turné egy akkora országban több hónap lesz, le kell rendezniük az ismerőseikkel és a családjukkal - mondtam másnap a reggeliző bandának.

- Neked nem lesz problémád a családdal, (Név)? - kérdezte Sero két falat tükörtojás között.

- Évente egyszer-kétszer látom őket mióta nektek dolgozom - vontam meg a vállam. - És nemrég hazamentem egy egész hétre, mikor szabadságot adtatok.

- Aha... - mért végig Denki bizonytalanul. - Ha ilyen fárasztóak vagyunk, hogyhogy nem hagytál itt minket? Monoma is azt mondta, hogy nem bírja a nyomást, és lelépett.

- Én élvezem a társaságot - mosolyodtam el. És van egy akkora adósságom, amit a mostani fizetésemmel is csak öt év múlva fogok visszafizetni.

Persze ezt nem mondtam ki hangosan. Senkire nem tartozott az, hogy miért is vagyok még itt. Ha viszont végzek ezzel, minden bizonnyal hazaköltözök. Az én idegeim nem erre voltak kitalálva, már most úgy éreztem, hogy alig van bennem erő. Éveken keresztül akartam pihenni.

A nap folyamán a többiekkel is lerendeztem az utazás részleteit. Midoriyának és Denkinek új útleveleket kellett csináltatni, a többiekkel viszont nem volt gondom.