Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

9. rész - Közös koncert

A hétvégén leadott koncert elképesztő sikert aratott. Nem tudtam, pontosan mennyi ember él Los Angelesben, de hogy a fele minimum eljött a lakosságnak, abban biztos voltam. Az interjúk, autogramosztások és egyéb jelenések, amiket a koncert maga után vont, mindenkit kikészített.

– Biztos, hogy Todorokival is akarunk egy közös koncertet? – harapdáltam az ajkam, ahogy Mina időbeosztását próbáltam egyeztetni a bandáéval. Őt is meghívta pár magazin és tévéműsor, hogy beszélgessen velük a véleményéről az amerikai divatról és trendekről.

– Azt mondtad jót tesz az imázsunknak – mondta Eijiro, ahogy mögöttem kávét töltött magának. Egy hét telt a koncert óta, napsütéses szombati reggel volt. Habár én nem emlékeztem, hogy pontosan mikor kelt fel a nap.

– (Név), mikor aludtál utoljára?

– Elmagyaráznád mit jelent a szó? – nevettem fel erőltetetten, majd visszahajoltam a jegyzetfüzetem fölé. – Titeket most vasárnapra békén hagynak, de Mina el fog menni, őt majd el kéne vinni...

– Ugye tudod, hogy fáradtan nem vezethetsz?

– Tudom, ezért hívok taxit. Denki után már nem lesz erőm ilyenekhez.

Denki tegnapelőtt kijelentette, hogy hullafáradt, sírógörcsöt kapott a stressztől, és elment lefeküdni. Lassan harmincnégy órája aludt. Jiro azt mondta, gyerekkorukban a középiskolában is csinált ilyet egy vizsga előtt. De ez akkor sem volt normális.

– Hát igen, lazábbra kell fogni a gyeplőt... – morogta Kirishima.

– Ha meglesz a koncert Todorokival, esküszöm, semmi más dolgotok nem lesz – mosolyogtam rá, mire összerezzent.

– Jézusom, menj el lefeküdni. Kérlek (Név), rettenetesen festesz.

– Kösz, pedig csak estére levakartam a sminkem.

– Nem úgy értem. Így semmire sem vagy képes... jó, ez hülyeség, te még így is összeegyeztetsz mindent, de tönkremész idegileg. És ezt senki sem látná szívesen.

– Ha nem lesz meg minden időre, Bakugo ki fog nyírni.

– Ő lesz a legdühösebb, ha megint valami bajod lesz – tette a kezét a fejemre Eijiro. – Megkérem Monomát, hogy a halaszthatatlan ügyeket intézze el nekünk, a többi pedig megvár. Mondom, aludj egyet.

– Köszi – hunytam le fáradtan a szemeimet, és rádőltem az asztalra.

– Hé, te lány, nem így értettem! – riadt meg egy kissé, de én már nem hallottam.

– Mi a fenét kiabálsz Kirishima? Reggel hét óra – morogta Bakugo, és lerúgta magáról a takarót.

– Semmi... – sóhajtott a vörös. – Csak (Név) elaludt az éjszaka... így találtam rá. Én is most keltem.

*

Két nappal később Neitoval elkezdtük megtervezni a közös koncertet.

– Mit szólnál április utolsó vasárnapjához? – kérdezte a szőke hajú, mialatt én a laptopomon nézegettem a szabad időpontokat.

– Lenne időnk addig meghirdetni és megszervezni?

– (Név), ez már a huszonegyedik század – csóválta a fejét Neito. – A világ rohan, és nem tudjuk utolérni. Egy hét alatt össze lehetne dobni egy ilyet.

– Akkor számítok a segítségedre.

– Amit meg is adok. De akkor... elkezdem megkérdezni a közeli alkalmas helyeket, addig írd meg a bandának, hogy állítsanak össze egy nagyjából fél órás sorozatot azokból a dalokból, amiket hajlandóak leadni Shotoval – sorolta a feladatokat, miközben tárcsázta az első számot –... és hallgassák meg a legnépszerűbb albumát. Mindjárt odaadom a lemezt.