Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

13. rész - Az idő értéke

– A fene se gondolta volna, hogy még egyszer itt kötünk ki – jegyezte meg Katsuki, ahogy lelépett a betonpályára – Kibaszott Chicago.

– Ne szidd már ennyire, csak gyomorrontást kaptál a helyi kajától... – sóhajtottam fáradtan, miközben Denkit is leráncigáltam a gépről.

– De ételmérgezés is lehetett volna!

– (Név), Bakugo, erre tényleg semmi szükség nincs... – tiltakozott Denki, de egyikünket sem hatotta meg.

– Ha eddig nem fordultunk vissza, most se fogunk – mondtam egyszerűen.

– Azt sem tudom mit mondhatnék Shotonak... mi van, ha fel sem fog ismerni még így se? Ha már elfelejtett?

– Ha elfelejtett, bucira fogom verni a képét – morogtam.

– Ha előbb meg nem ölöm – tette hozzá Bakugo.

– Azt azért ne!

– Akkor jobb, ha beszélsz vele.

– Ne, könyörgöm!

A reptéren odébb mentem, hogy hívjak egy taxit. Bakugo addig Denkivel maradt, és az épület falánál ácsorogva láttam, hogy ő is igyekszik lelket önteni belé.

– Öt perc és itt van a taxi, jobb ha kimegyünk – mentem vissza hozzájuk.

Mire a hotelhez értünk, Denki magánkívül volt.

– (Név), ez nekem nem fog menni, kérlek, menjünk csak haza, és felejtsük el...

– El akarod felejteni Shotot? – néztem rá, mire megdermedt.

Megragadta a kezemet, és némán megrázta a fejét.

– Na hát akkor meg! Nem hagyom, hogy végigszenvedd az egész életed emiatt. Ha szereted, tegyél róla, hogy ő is tudja.

– Vissza fog utasítani... olyan kínos lesz, hogy bele fogok halni...

– Hidd el, hogy jobb lesz, miután elmondod neki – nyugtattam, ahogy kisegítettem a kocsiból.

A portán Shoto és Monoma már ott voltak.

– (Név), mi történt, hogy ilyen hirtelen idejöttök? – kérdezte Neito, látványosan észre sem véve Bakugot, aki hasonlóképp viselkedett.

– Beszélnünk kell veled, felemás – fordult Shoto felé.

– Nem vagyok felemás... és miről lenne szó?

– Ezt szeretném hatszemközt lerendezni – mondtam.

– Öhm... kiket akarsz kihagyni? – kérdezte Neito.

– Téged és Katsukit.

A két szőke hajú olyan utálattal meredt egymásra, mintha kötelező lenne.

– Rendben... de veled nem fogok beszélni – mordult rá Neitora Katsuki.

– Heh! Máris beszéltél velem.

– Pofád lapos!

– Örülnék, ha nem beszélnél így velem!

– Oké, menjünk, mielőtt megölik egymást és itt tart minket a rendőrség tanúnak – fogtam meg a másik kettő karját, és berángattam őket a liftbe.

Mikor felértünk a hotelszobába, és Shoto becsukta maga mögött az ajtót, rögtön felém fordult.

– Szóval, milyen megbeszélni valótok van velem? Gondolom, Kaminari-san nem véletlenül jött veled.