Make A Wish L.S

Part Twenty Eight

Harry

Miközben a park felé sétáltunk, még mindig sokkban voltam a reggel történtek miatt. Miután Lou kellőképpen felizgatott, aztán hiába hívtam vissza az ágyba, nem jött, magamnak kellett elintéznem a brutális merevedédemet az zuhany alatt. Ezutàn lementünk reggelizni. Anya nem sejtette hogy Louis nem csupán egy baráti ottalvásra jött át, hanem valami egészen más miatt, szóval nem buktunk le.

Hatalmas hátizsákokkal sétáltunk a park felé, és szerintem csoda hogy nem néztek minket hülyének. A parkba érve aztán egy nekünk szimpi helyen lepakoltuk a táskákat, leborítottuk a pokrócot és a két párnát ráhelyeztük, majd kipakoltuk a táska többi tartalmát is szépen lassan. Volt itt szőlő, sajt, fánk, felvágott, kenyér... Minden amit a romantikus filmekben látunk, és minden amit találtunk a hűtőben.
Mindenféléről beszélgettünk. Például hogy hogy fogjuk elmondani a szüleinknek hogy együtt vagyunk.
-Mondjuk ez egyszerű. Amikor szakítottam Taylorral, anya teljesen megkönnyebbült, és azt mondta hogy bárkivel is hoz össze az élet,-vagyis akár fiú, akár lány az a személy- ő jobban örülni fog mint annak hogy Taylorral együtt voltam. Te pedig már régen rájöttél hogy csak a fiúk jönnek be, így elmondtad anyukádnak, nem?
-Igen, elmondtam. Részben emiatt is költöztünk el Doncasterből... Hmm.. Szóval akkor anyukád elfogadná, ha elmondanánk neki hogy együtt vagyunk.
-Igen, szerintem igen.-bólintottam, és beleharaptam a szendvicsbe, amit összedobtam magamnak.
A nap kellemesen telt, és a hangulat nagyon romantikus volt. Evés után, Louis elterült a nagy, kétszemélyes pokrócon, én pedig követtem példáját, és az eget kémleltük.
-Látod azt a felhőt ott?-mutatott az égre Lou.-Olyan mint egy nyuszi.
-Tényleeeg.-vettem észre én is, majd egy másikat én mutattam neki.-Nézd, az ott pedig hasonlít egy kutyafejre.
-Igen, látom. Nézd, ott pedig egy szív alaku felhő van.-vett észre még egyet, én pedig elmosolyodva néztem rá.
-Vajon ez mit jelezhet?-kérdeztem, a fejemet felé fordítva.
-Nem tudom... Szerinted mit?
-Szerintem talán az égiek is tudják, hogy ez egy randi nekünk, és ezért, hogy tudtunkra adják, hogy tudják, alkottak egy felhőt ami szív alakú.-Louis felnevetett.
-Én nem hiszek ezekben Hazz.
-Komolyan? Semmi ilyenben?
-Nem. Szerintem baromság.
-Még a hullócsillagok is azok?
-Igen. Minden amiben az emberek hisznek, szerintem hülyeség... Bár, lehet hogy hinnem kéne bennük... egyszer kívántam valamit...és úgy néz ki teljesült.-ült fel, mire én is felültem inkább.-Azt kívántam, bár elfogadnának az új suliba olyannak, amilyen vagyok. És lásd, vannak barátaim, itt vagy nekem Te és más ezenkívül nem számít.-Azt hiszem ezen a ponton vert félre a szívem—gondoltam magamban.-Azt hiszem most minden jó, már csak év végén kell átmennünk mindenből, neked irodalomból, nekem fizikából, aztán tudjuk le az érettségit és már vége is az aggodalomnak. Persze ezután még ott az egyetem, vagy a főiskola, de nem hiszem hogy anélkül ne lehetne elhelyezkedni bárhol. Plusz most itt vagyunk egymásnak, tudunk a másikon segíteni, nemde?
-De igen. Hidd el, akárhányszor veszünk össze majd, én itt leszek veled. Szeretlek, és szeretni is foglak mindörökké.
-Tudom Harry. Én is szeretlek.-hajolt hozzám egy pusziért, de elmélyítettem, és ezért csók lett belőle. Mikor elhajoltam tőle, néhány, nálunk talán egy évvel fiatalabb srácot és lányt láttam meg, akik közül néhányan utálkozva, a többiek pedig érdeklődően néznek felénk, és pont annyira vannak közel hozzánk, hogy halljam, rólunk beszélnek.
-Úristen, ezek hülye buzik-mondta az egyik fiú.
-Basszus, pedig a göndör elég jól néz ki...-szólt a mellette lévő szőke hajú lány.
-A másik sem csúnya. Azok a kék szemek...-szólt egy barna, középrövid hajú, szemüveges lány is.-Plusz szerintem cukik együtt.-ezen elmosolyodtam, és Louis felé fordultam, aki ugyanúgy hallott mindent. Hevesen hajolt a számra, ezzel megmutatva a közönségünknek, hogy mi egymáséi vagyunk, soha nem fogjuk egymást elhagyni, és hagytuk, hogy irígykedjenek rajtunk.

Mikor esteledett, és ideje volt indulni, felszedtünk mindent a földről, és visszapakiltuk őket a táskákba. Az üres vizes flakonokat, a felvágott csomagolópapírját és az üres műanyag szőlős tálat kidobtuk útközben, így valamivel könnyebb volt a táska a hátunkon. Fogtuk egymás kezét, leszarva mások véleményét, és most kaptam csak észbe, hogy pár hónappal, sőt, pár héttel ezelött ezt nem csináltam volna. Nem fogtam volna utcán egy fiú kezét, nem csókolóztam volna egy fiúval, de legfőképpen nem hagytam volna hogy egy fiú leápoljon, főleg nem egy ruhabolt öltöző fülkéjében. Most pedig egy fiúval vagyok randin, vele voltam piknikezni, és vele fogom a kert végéből megnézni, hogy miként tűnik el az égről a Nap, csak azért hogy egy másik kontinensen felkeljen, és miként mutatja meg a Hold , hogy hatalmas fényével be tudja ragyogni az eget, és látni lehessen, hogy tényleg olyan mint egy nagy kerek sajt. Majd az ő társaságában fogok kívánni, ha egy hullócsillag megjelenik az égen, és ösztönzöm majd, hogy ő is kívánjon.

Igen. Változnak az idők...

Hellóóó

Megérkeztem a következő résszel...
Nagyon remélem hogy tetszeni fog mindannyiótoknak, és tudom, Keddre ígértem hogy hozom, de csak tegnap tudtam befejezni. Sajnálom 😞
Viszont most itt van, meghoztam és csak....Tényleg nagyon remélem hogy tetszeni fog mindenkinek, legalább annyira mint az előző😍😍😍 Nagyon boldog voltam, hogy ennyi komment érkezett, köszönöm nektek❤️❤️

Hamarosan hozom a következő részt, addig is legyetek jók💖
Lots of Love
XxBogixX