Make A Wish L.S

Part Fifty One

Louis

Egymás maradék ruháit nagyon gyorsan, szinte kétségbeesetten szedtük le egymásról, majd Harry az ágyra fektetett, és felém hajolva megcsókolt. Nem szólt semmit, és nem is sokáig csókolt, áttért a nyakamra, majd a mellkasomra, és csak a merev farkamnál állt meg. Felnézett a szemembe, megnyalta az ajkát, majd a farkamat megfogva beillesztette a szájába. A hírtelen forróság miatt, ami ellepte a farkamat, egy hatalmasat nyögtem, majd Harry hajába belemarkolva löktem fel a csípőmet a szájába. Nyelvét bevetve hajtott az élvezet felé, és végül mikor már csak pár lépés választott el a gyönyörtöl, Harry kiengedett a szájából, én pedig úgy lihegtem, mintha most futottam volna le a maratont.
-Miért...Miért álltál le?-kérdeztem.
-Azt szeretném, hogy velem együtt élvezz el, bébi.-mondta, majd egy puszit nyomott a számra. Ezután lemászott rólam, keresett egy óvszert a táskában, és a kis tubus síkosítót is, majd már jött is vissza.
-Fordulj meg, baba.-kérte, mire felültem, és a hasamra fordultam, hogy jobban hozzá tudjon férni a fenekemhez.
A tubus kupakját hallottam csupán kattanni, majd megéreztem a hűvös gélt a bejáratomnál. Eloszlatta kívül, majd megkaptam az első ujját, amire felnyögtem. Pár mozdulat után hozzáadott még egyet, majd még egyet, és körözni, ollózni kezdett.
-Uhh...Hazz. Mindjárt...elmegyek. Kérlek, ne kínozz tovább.
Kihúzta ujjait, majd újra megfordított. Felgörgette az óvszert magára, majd a lábaim közé furakodott. Miközben odaillesztette farkát a bejáratomhoz, elterelés gyanánt megcsókolt, és csak annyit éreztem már, hogy tövig bennem van. Lassan kezdett el mozogni, és csak a sóhajtásainkat, nyögéseinket lehetett hallani. Ahogy gyorsított, annál gyorsabban kerültünk az élvezet felé.
-Istenem Lou...Nagyon közel vagyok.-nyögte a fülembe.
-Én is Harrehh...mindjárt elmegyek...-mondtam, majd abban a pillanatban találta el a prosztatámat, ami megadta a végső lökést, és több hullámban élveztem mellkasára és hasára. Még lökött párat, majd egy hatalmas nyögés kiséretében ő is elélvezett, és kifulladva dőlt mellém, majd betakart mindkettőnket.
-Mi lenne, ha ma csak pihennénk, rendelnénk a szobába kaját, és holnap kezdenénk el várost nézni?
-Benne vagyok. Bár most leragad a szemem, szóval inkább aludjunk egy órát és utána rendeljünk.
-Oké, ez egy nagyon jó ötlet.-mondt Harry és egy puszit nyomott a számra, mielött elhelyezkedett volna, és szép lassan álomba szenderültünk.

Este hat körül ébredtünk fel, szinte egyszerre, majd a recepciót felhívva rendeltünk a szobába kaját.
-Jó estét, recepció. Miben segíthetek.
-Jó estét. Szeretnék vacsorát rendelni a 228-as szobába.
-Mi legyen a menüben?
-Fish&Chips-et kérnék, desszertnek pedig egy tálnyi epret, mellé pedig olvasztott csokoládét.
-Rendben, tíz perc múlva elkészül rendelésük.
-Köszönjük szépen.-mondta Harry, majd letette a kagylót.
-Addig elmegyek fürdeni baba, jó?-kérdezte Harry, én meg csak bólintottam, és egy puszit nyomtam a szájára.
-Szeretlek.
-Én is, Lou.-felelte, és egy törölközőt kivéve a táskájàból elment lezuhanyozni, én meg a telefonomat nyomkodtam míg kész nem lett. Ezután követve a példáját én is elmentem lezuhanyozni, a meleg víz rendkívül jól esett a bőrömnek, hiába van nyár eleje.
Mire végeztem, és a törölközőt a derekamra tekerve kiléptem a fürdőböl, már meg is hozták a vacsorát, a szobát belengte a rántott hal és a frissen sült krumpli illata.
Gyorsan felkaptam egy alsónadrágot, Harry pedig addig megterített a kisasztalon.
-Hmmm...nagyon finom illatok vannak.-szóltam.
-Igen, és farkas éhes vagyok.-helyeselt Harry is. Leültünk egymással szemben, és ettünk. Ahhoz képest hogy mindketten milyen éhesek voltunk, az étel felét tudtuk csak megenni, és még várt ránk egy tál eper, és csokiöntet.
-Úristen, tele vagyok.-fogtam a hasamat hátradőlve a széken.
-Én is. Mi lenne ha bebújnánk az ágyba az eperrel, és egy film közben csipegetnénk?
-Rendben, ez jó ötlet.
A halat betettük a kis hűtőbe, az epres tállal pedig behúzódtunk az ágyba, és egy vicces horrorparódiát néztünk meg.

A film után mindketten bealudtunk, és másnap reggel keltünk csak fel, reggel fél kilenckor. Gyorsan felöltöztünk, majd elmentünk reggelizni egy közeli helyre, nem messze a hoteltől. Ezek után végig jártuk az alap nevezetességeket Londonban, például a Big Bent és a Buckingham palotát, majd megebédeltünk nem messze a Temze partjától, ahova aztán már jóllakottan, kézenfogva sétáltunk le, és csak élveztük a jó időt. Ezután mentünk egy kört a London-Eye-on. A kilátás egyszerűen fantasztikus volt, a város fentről is csodaszép.
Már bőven esteledett, mikor visszaértünk hotelbe a városnézésről, és fent a szobánkban a tegnapi halat ettük meg. Ezután csak összebújva pihentünk, egy újabb filmet nézve, és kihasználva az utolsó napokat két és fél hónapig amíg távol leszünk egymástól. A szombat és a vasárnap is így telt, sétálgattunk a városban, kiélveztük azt, hogy kettesben lehetünk, majd későn este értünk vissza a hotelbe, ahol általában egymásnak estünk, és egy hatalmasat szeretkeztünk.
Hétfőn délután 2-kor indult a gépem, és mivel-feltehetőleg az izgatottságtól-fent voltam reggel héttől, Harry pedig nyolctól, még egy kicsit lustálkodtunk, reggeliztünk, kijelentkeztünk a hotelből, végül pedig egy taxiba szállva a reptérre mentünk.
Becsekkolás után, még volt fél óránk együtt, amit csókolózással és ölelkezéssel töltöttünk, egymásnak suttogtuk hogy szeretjük egymást, és hogy minden egyes nap beszélünk majd telefonon, vagy facetimeon. Kb ekkor zavart meg minket a hangosbemondó:

-Az Airbus 764-es Sydneybe tartó járata készenáll az utasok fogadására. Kérjük jelentkezzenek a kapunál.
-Menned kell, Lou.-suttogta Harry, és még utoljára megcsókolt.
-Tudom, de veled akarok...
-Nem lehet, csak egy jegyet kaptál, és...-nem hagytam fecsegni, csak megcsókoltam újból.
-Szeretlek. Karácsonykor már együtt megyünk, jó? Az unokatesóm biztos imádna téged.-szóltam, és már válaszolt volna, de a hangosbemondó megint megzavarta az idilli pillanatunkat.
-Figyelem, figyelem. Az Airbus 764-es Sydneybe tartó járatának utasait megkérjük, hogy az ötös kapunál jelentkezzenek. A gép 10 perc múlva felszáll. Utolsó figyelmeztetés.
Ezután már tényleg muszáj volt mennem, elköszöntem Harrytől és már rohantam is a kapuhoz, amit szerencsére nem kellett sokáig keresgélni.
-Üdvözöljük az Airbus 764-es járatán. Foglaljon helyet, és kellemes utazást kívánunk.-mondta a légiutaskísérő, mikor bemutattam neki az igazolványomat és a jegyemet.
A jegyem ablak mellé szólt, aminek kifejezetten örültem, mert nem szerettem volna középen nyomorogni. Viszont mellettem nem ült senki, és valószínűleg nem fog, mert a gép hamarosan indul, és én is az utolsók között voltam akik felszálltak a gépre.
Öt perc múlva, a légiutaskísérő, aki felszállásnál köszönt és jó utazást kívánt, most beleszólt a mikrofonba, hogy csatoljuk be az öveinket, kapcsoljuk ki, vagy állitsuk repülőgép üzemmódba a telefonjainkat, majd elmutogatta, hogy vész esetén a vészkijáratok merre találhatók, ezután pedig a kapitány kívánt kellemes utazást, és megkezdődött a több mint 18 órás utazás Sydneybe...

Sziasztoook😁
Eléggé vártam már, hogy eljussunk ehhez, és az ezután következő részekhez, mert hát az új karakterek és helyek bemutatása tök szuper, és mindegyik karakter különböző személyiséget kap...azaz megpróbálom így írni nektek a részeket :D
Nagyon remélem hogy tetszett a rész nektek, köszönöm szépen a vote-okat és kommenteket az előző részhez 😍😍 hamarosan érkezem a következő résszel, addig is legyetek jók és vigyázzatok magatokra❤️
Lots of Love
XxBogixX