A New York-i Intézet vezetése nehezebb feladatnak bizonyult, mint amilyen kezdetben tűnt, amikor Clary és Jace közösen elvállalták az intézetvezetői címet. Hetente jelentéseket kellett leadniuk a Klávénak a városban történő rendellenességekről, démoni akciókról vagy sok esetben az alvilágiak ügyeiről. Ez utóbbit Clary és Jace igen diszkréten kezelték és nem kötöttek többet a Klávé orrára, mint amennyi feltétlenül szükséges volt. Az élni és élni hagyni politika remekül bevált nekik a kétes ügyekben tevékenykedő vámpírokkal szemben legalább annyira, mint a néha feltűnő tündérekkel, akik továbbra is mély ellenszenvet éreztek az árnyvadászok iránt a hidegbéke óta.
A sok teendőjük viszont azzal is járt, hogy a fiatal párosnak nem sok ideje jutott olyasmire, amire korábban mindig szakítottak. Nevezetesen a randevúkra. Így hát ha sikerült időt szakítaniuk magukra, azt igyekeztek emlékezetessé tenni.
Péntek este az ágyban összebújva tervezgették, hogy hogyan fogják eltölteni a másnapot, a randi napjukat. Jace valami igazán extravagánsra gondolt, ami őt ismerve valószínűleg együtt járt volna a veszéllyel, szabálysértéssel és talán néhány különösen pimasz démon levadászásával is.
- Jace, nem fogunk a randinkon veszélyes démonokat felkutatni és megölni. Felejtsd el!
- Pedig úgy hallottam Brooklynban láttak néhány nagyon érdekes példányt.
Clary a fejét rázta. Az ő képzeletében egy jó randi után ágyba bújnak, nem pedig démoni ichort mosnak le magukról. De hát ez volt a különbség közte és Jace között: a férfi árnyvadászként nőtt fel, ő azonban csak beletanult, így az ilyesmi nem igazán hozta lázba.
- És mi lenne - kérdezte óvatosan -, ha a változatosság kedvéért úgy randiznánk, mint a mondénok?
Jace homloka ráncba futott és kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán meggondolta magát. Clary úgy sejtette, azt akarta mondani, hogy ''az biztosan béna és unalmas''.
- És mégis hogy zajlik egy mondén randi?
- Nos, eljössz értem kocsival, és nem olyan elbűvölt vámpírmotorral, aztán elmegyünk mozizni és enni.
- Clary, egy helyen lakunk, mégis hogy menjek érted kocsival?
- Jó, azt a részt kihagyhatjuk.
Jace töprengett egy kicsit, végül bólintott. Végül is, mi a legrosszabb, ami történhet? Belehal az unalomba a film közben? Clary úgyis minden filmet végigbeszél és nem tud sokáig nyugton ülni, biztosan felébresztené.
- Rendben - adta be a derekát. - De legközelebb elutazunk Vermontba és kicsinálunk néhány Dahak démont. Úgy hallottam, sokan vannak arrafelé.
- Esélytelen - vigyorgott rá Clary és a férfinak hátat vetve becsukta a szemét.
Másnap délután Jace eltűnt. Clary épp forrófürdőt vett, amikor hallotta az Intézet súlyos ajtajának nyikordulását, ahogy kinyílt, majd becsukódott, és hiába szólongatta Jace-t, ő nem válaszolt. Clary a szemét forgatva szállt ki a fürdőkádból és kényelmesen készülődni kezdett a randira. Csinos, de nem túl kitűnő ruhát vett fel és még ki is sminkelte magát. Az utolsó simításokat végezte, ahogy felkente a rúzst az ajkaira, mikor a bejárati csengő mély hangja rázta meg az Intézetet. Clary bosszankodva sietett le a lépcsőn. Nagyon remélte, hogy bárki is az, gyors lesz, mert bár Jace eltűnt valahová, csak idő kérdése, hogy végre elmehessenek randizni.
Az ajtót kitárva Clarynek felszaladt a szemöldöke. Az ajtó előtt ugyanis Jace állt, bárgyú vigyorral az arcán és egy csokor liliommal a kezében.
