Nyolcadik fejezet

4.3K 309 22
                                    


Jungkook

Nagyot nyújtózva ébredek reggel és egy pillanatig fel sem fogom hol vagyok. Valami iszonyat jó illat csapja meg az orrom, de elég ismerős is és rá kell jönnöm, bizony Jimin ágyában aludtam el éjjel, csak sajnos nélküle.

Nem ittam olyan sokat este, hogy különösebben rosszul legyek, szóval nem vagyok másnapos, de szomjas annál inkább. Miután felöltözök a konyhába veszem az irányt, ahol Chan értetlen tekintetével találkozom.

-Ugye nem Jimin szobájából láttalak kijönni az előbb? - kérdezi elkerekedett szemekkel.

-De igen. - vakargatom tarkómat zavaromban.

-De ugye nem az történt amire gondolok? - pislog aggódva.

-Nyugodj meg Chan, nem rontottam meg a barátodat! - rekedtes hang szeli át a levegőt és afelé fordulva meglátom Jimint, aki még mindig az én pólómat viseli az alváshoz, amire akaratomon kívül nyelek egy nagyot. Nem tehetek róla, nagyon jól néz ki benne és beindítja a fantáziámat. Elindul a hűtő felé, de mikor mellém ér, fél szemmel rám néz és mintha elhagyná vastag ajkait egy "még" szócska.

Elképedek egy pillanatra, de gyorsan összeszedem magam és úgy csinálok, mint aki nem hallott semmit. Azért belül tombolok, mert ha ez igaz, van nála esélyem. Viszont sürgősen ki kell lépnem a barátság zónából, mert eddig keményen ott tartott. Nem ismeri a vadász énemet, de majd most megtudja milyen az.

Csendben reggelizünk meg és ez a feszélyezett hangulat azután sem oszlik fel. Jimin neki áll elmosogatni, Chan pedig a szobájába vonul én meg mint egy fasz, állok a konyha közepén. Jimin egyszercsak dúdolni kezd angyali hangján, amit mindig is úgy imádtam. Mehetett volna ének szakra is.

-Tényleg tetkót akarsz csináltatni? - dőlök a konyhaszekrénynek mellette és beszélgetést kezdeményezek.

-Igen. Miért nem lehet? - kissé ingerülten teszi fel a kérdést, tehát nincs valami jó kedve. Neheztelhet rám amiatt, hogy a kanapén kellett aludnia az ágya helyett, dehát nem én kértem. Viszont most nem az elnéző barát leszek, aki eddig voltam. El kell felejtenie azt, hogy a báty figurát lássa bennem és észre kell vennie a férfit.

-Normálisan kérdeztem! - flegma hanglejtésemre megáll egy pillanatra a keze és rám is pillant, mint aki nem tudja mi ütött belém. Nem is tudod még Jimin, de ez csak a kezdet!

-Bocs, csak nem aludtam valami jól. - folytatja a tevékenységét. Ez most bejött? El se hiszem, de most már biztosan tudom hogyan kell viselkednem.

Normál esetben én kértem volna bocsánatot, hogy megkérdeztem vagy valami hasonló, de elértem nála, hogy ő tegye meg és ez nagy szó. Jimin nagyon önfejű és sokszor nem ismeri be ha hibázik. Emiatt a legtöbben ráhagyják a dolgot, én is ezt tettem mindig, de talán sosem lett volna szabad és akkor nem könyvel el csak a bátyja legjobb barátjának.

-Ha szépen megkérsz rajzolok valamit neked! - ajánlom fel csibészes mosollyal az arcomon, hogy tudja nem lesz ingyen a dolog. Ezt tegnap már lezsíroztuk, de bepróbálkozom, hátha.

-Igazán? - felhúzza szemöldökeit és befejezi a mosogatást. - Mit szeretnél, hogy könyörögjek neked? Vagy esetleg valami mást is vársz cserébe? - közelebb lép hozzám, hogy csak pár centi választ el minket és illata is megcsapja az orromat. Még mindig csak a pólóm fedi tökéletes testét, ezért nyelnem kell egy nagyot, hogy lenyugtassam magam. Mindig ilyen hatással van rám, de most erőt kell vennem magamon, nem nyerhet!

-Egyenlőre megteszi egy "kérlek szépen" is, de később ez változhat! - hajolok hozzá még közelebb és állom átható pillantását. Szemeiben megcsillan a vágy, de gyorsan rendezi vonásait és hátrébb is lép egyet.

-Jól van. - bólint és letérdel elém, majd onnan néz fel rám ártatlan szemekkel és kissé eltátott ajkakkal. Két kezét combomon felcsúsztatja, amíg azok el nem érik csípőmet, mire nagyon gyorsan elő kell vennem az acélidegeimet. Olyan izgató és kacér az egész helyzet és Jimin is, aki ezt pontosan tudja magáról, hogy farkam megrándul miatta. Ha ez így megy tovább, gyorsan fel fogok izgulni, pedig nem lesz időm és alkalmam sem magamhoz nyúlni egy darabig.
-Kérlek szépen Jungkookie, tervezz nekem egy tetoválást! - nyájas hangon mondja, mintha csak egy kisgyerek lenne, aki a kirakatban lévő játékért könyörög az anyjának, csak az anyja nem akarja megdugni ezért a gyerekét, szerencsére...

-Meglátom mit tehetek érted. - minden erőmet összeszedve nyögöm ki és meglepően határozottra sikeredik. Csak megy ez!

Jimin felpattan, de kezeit végig vezeti teljes felsőtestemen és pajzánul szemeimbe mered. Megnyalja ajkát, ezzel odaterelve figyelmemet, de nem lép szintet, csak fogja magát és besiet a szobájába.

Hú, ez volt eddigi életem legfarokállítóbb pillanata. Jimin sosem viselkedett még így velem és nem használta még rajtam a csábítási technikáját. Nem csodálom, hogy annyi faszival volt már dolga, mert ennek nem lehet ellenállni, nekem is csak azért sikerült mert jól tudom uralni az indulataimat és alapjában véve nyugodt természet vagyok.

Beletelik egy kis időbe, amíg összeszedem magam és elindulok a szalonba, az úton pedig folyamatosan szottyos vénemberek faszára gondolok, mert az mindig lelohaszt. Mire odaérek már semmi nyoma a reggeli félig-meddig merevedésemnek és nyugodt szívvel lépek be a helyiségbe.

-Nahát Kook, téged is látni? - vigyorog rám Yugyeom mindent tudóan. Erre csak megforgatom a szemeim, mert sajnos rosszul gondolja, hogy mi történt és hangosan köszönve mindenkinek, megyek a helyemre.

-Nem sokára vendégem jön, muszáj volt bejönnöm. - kezdem el kipakolni a cuccokat, amikre majd szükségem lesz és a tervezett ábrát is előkészítem.

-Na és, hogy alakult az estéd? Volt valami a tüzes kis szőkével? - szólal meg Chanwoo is.

-Nem volt semmi és ne hívd így. - vetek rá egy vészjósló pillantást. Nem tehetek róla, de utálom ha lealacsonyítóan beszélnek Jiminről.

-Bocs haver! - emeli maga elé tenyereit.

Hamarosan megérkezik a vendégem is és neki látok a munkának, ami elvonja kicsit a figyelmemet. Nem tart sokáig elkészítenem a tetoválást, de a csávó nagyon hálás érte és tetszik neki, ami az én arcomra is mosolyt csal. Ez a legjobb érzés, ha az ember munkáját dicsérik, ráadásul ez jó sokáig fogja díszíteni a bőrét és nagy felelősséggel jár, ezért külön öröm ha oda vannak a munkámért.

-Szerintem van esélyem Jiminnél. - bukik ki belőlem, mikor Yugiohval - mert így szoktam becézni, amit ő utál - kimegyünk hátra elszívni egy cigit.

-Szerintem is. - mondja tök nyugodtan, felkapom a fejem és várom, hogy folytassa miért mondja ezt. - Ne mondd, hogy nem vetted észre, hogy nézett rád tegnap! - megrázom a fejem. - Konkrétan fel falt a szemeivel és mikor észrevette, hogy figyeled, jobban kellette magát a táncparketten is.

-Komolyan?

-Ne legyél már balfasz! - löki meg a vállam gyengéden. - Na és te szerinted miért? - Elmesélem neki a reggeli eseményeket és megállapodunk abba, hogy valaki, aki csak barátként tekint a másikra, az nem viselkedik ilyen kihívóan, vagy akkor az egy elég elcseszett barátság.

Jobb kedvvel megyek haza, mert felvillanyoz a tudat, hogy nem képzelődöm és Jiminnek tényleg bejövök. Hosszú évek után végre van esélyem megszerezni őt és az hót ziher, hogy az enyém lesz, mert ezek után biztos, hogy nem engedem át másnak.

Köszi, hogy elolvastad és remélem tetszett!💜

Meg tudsz szerezni?  Where stories live. Discover now