Ahogy megérintettem puha arcát, egy pillanatra összerezzent.
Ne félj tőlem kérlek, sose tudnék neked ártani.
Pár másodperc elteltével rendezte vonasáit.
Szemembe nézett.
Annyira gyönyörű.
A fejemben akaratlanul is elég érdekes gondoltatok jártak. Azok a dús ajkak.
Vajon az ízük is épp oly kellemes, mint a látványuk?
Jesszus Jungkook! Mi ütött beléd?!
Annyira szégyellem, hogy miközben Ő segítséget várva fordul felém, én a méz édesnek tűnő ajkairol ábrándozom.
Még mindig van barátnőd Jungkook ! Bármennyire is neheztelsz most rá, attól függetlenül még mindig együtt vagytok, és nem helyes hogy ilyenek járnak a fejedben, sem Youngmival sem Jiminnel szemben...
°°°
Nap már éppen lemenőben volt, csodálatos látványt tárítva (írói megj.:ha egyáltalán van ilyen szó) nekünk.
Ha jobban bele gondolok, akkor a múltamról és az ott történt dolgokról tulajdonképpen csak Jin, anya, és Jimin tud. Még Youngmi sem tudja. Nem gondoltam volna, hogy valaha is bármelyik páciensemnek mesélni fogok a velem történtekről.
De Jimin valahogy más. Különlegesebb.
Tudom nem kéne betegek között különbséget tennem, de ez az igazság. Már az első alkalomkor éreztem, hogy Ő nem ugyan olyan, mint azok az egyének, akikkel eddig találkoztam.
Csak néztük a naplementét.
Megnyugatató volt.
Végre én is majdnem teljesen kikapcsoltam.
De volt valami. Volt egy gondolat foszlány, mi megragadt a fejemben.
Rossz elő éreztem van Jiminnel kapcsolatban. Nem tudom, hogy ez csak túlzott aggódás e, vagy mi...de nagyon rosszat sejtek.
Kifogom használni az összes vele eltölthető percet. Nem akarom hogy bármikor is egyedül érezze magát, vagy visszaessen.
Meg foglak menteni Park Jimin.
Jimin szemszöge:
Együt néztük a le nyugvó napot.
Nagyon szép.
Bárcsak örökre itt ülhetnék, és ezt bámulhatnám. Ahogy a nap már-már vöröses sugarai beborítják az egész parkot.
De egyszer minden jónak vége szakad.
Az én esetemben pontosan 13 nap múlva. 13 kín keserves nap. De mondhatni nyugodt szívvel megyek el innen.
Senki sem fog hiányolni. Legfeljebb Bangchan. De csak pár hónap, és már emlékezni sem fog rám. Minden folytatódik tovább, csak immáron nélkülem.
Chan talál majd magának egy kedves, aranyos lányt, akivel végre boldog lehet. Jungkook pedig...Ő pedig éli tovább a kis életét, és segít másokon, úgy ahogy eddig tette.
-Hmmm...Nem sokára sötétedik indulnunk kéne.
Gondolkodásomból az orvosom hangja szakítotott ki. Bólintottam. Szívesen maradtam volna még, hogy a gyönyörű nap lemenetét kémleljem, de hát a sors sosem az én oldalamra áll.
Elindulva Jungkook kocsijához,be is szálltunk oda. Én hátulra, ő pedig előre, a vezető ülésbe. Beindította a kocsit.
-Tudod, jól éreztem ma magam, és ha te is szeretnéd, akkor holnap is elmehetnénk valahova.
Mondta és láttam a vissza pillantóból, hogy a szemei "mosolyognak".
-Mondjuk az állatkertbe. Este felé zárás előtt pár órával már nincsenek sokan. Mit gondolsz?
Miért? Miért csinálja ezt?
Eme egy kérdés járt a fejemben. De ahogy a "mosolygó" szemire pillantottam, egyszerűen nem volt szívem nemet mondani neki.
Az állatokat úgy is szeretem. Ők legalább nem csapnak be, nem bántanak (ha nem muszáj), és nem hagynak el, úgy ahogy azt az emberek teszik.
Beleegyeztem. Bár nem tudom miért vágyik ennyire a társaságomra.
°°°
Lassan le parkolt a ház elé.
Kiszálltam a kocsiból, mire ő is. Gondolom Bangchannel akar beszélni.
Fel érve az emeletre, Chan rögtön ajtót nyitott nekünk. Én azonnal be is indultam a lakásba, ám még mielőtt végleg eltűntem volna a szemük elől, vissza néztem.
Jungkook éppen a nagybátyámmal tárgyalt. Majd rám tekintett Chan válla fölött, és halványan elmosolyodott. Nem reagáltam, csak elindultam befelé a szobámba.
Magamra zártam ajtót. Éreztem, hogy újra itt van, a jól ismert szörnyeteg, ami körül ölel minden egyes alkalommal. Már szinte rutin szerűen nyúltam, az ágyam melletti kis komódhoz, és élő kotortam onnan, azt az eszközt, amire most szükségem van. Hihetetlen hogy e nélkül már szinte élni sem tudnék.
Inkább kívül fájjon mint belül.
Bár rajtam már ez sem igazán segít.
°°°
Szemeim vérvörössé váltak a sírástól, nem bírtam tovább, a pengét kiejtve kezemből dőltem el az ágyon.
Mi lett volna ha minden máshogy alakul...?
Ehm...Kicsit lapos lett, bocsi.😓😓 Igyekszem jobb részeket hozni 💕💜
YOU ARE READING
I'm stuck in the dark but you're my flashlight (Jikook)
Fanfiction"- Képzeld találtam egy orvost aki elvállalna, és segítene." "Remek, még egy agyturkász aki megprobálja a lehetetlent, és egyben még egy ember aki kudarcot fog vallani..." Hogyan válhat valaki, talán egy új eséllyé az élethez, egy olyan fiúnak ki m...
