Egy hangos cuppanás kíséretében, váltam el szerelmem méz édes ajkaitól. Majd homlokom az övének döntve, egy puszit nyomtam az orra hegyére ,mire kuncogni kezdett.
-Mondtam ma már, hogy mennyire gyönyörű is vagy?
Kérdésemre arcára pír szökött, majd fejét oldalra fordította zavarában.
Kis szégyenlős.
-N-ne mondj i-ilyeneket nekem K-Kook...n-nem vagyok az...
Motyogta, miközben immáron buksiját lehajtva piszkálta ujjait.
Kezemmel álla alá nyúlva emeltem fel fejét, hogy a szemeibe mondhassam, a gondolataim.
-Miért ne mondhatnám a világ legcsodálatosabb, legtökéletsebb, és legédesebb fiújának, hogy gyönyörű?
Ha kell minden nap elmondom, addig amíg te magad is így nem fogod gondolni.
Mosolyodtam el halványan, mire Ő is így tett. Majd amennyire sérült karjával képes volt rá, szorosan át ölelt. Amit én örömmel viszonoztam.
Fejét a nyakhajlatomba nyomta, én pedig szippantottam egyet a kellemes gyümölcs illatból, ami az egész lényét mindig körbe lengi.
°°°
-Biztos, hogy nem lehet ?
Kérdezte Bangchan ingerülten. Éppen telefonon beszélt valakivel, mikor ki léptem Jimin kórterméből.
-Jó rendben. Azért köszönöm.
Majd lerakta a telefont. Hajába túrva, huppant le a kinti székre. Szemei alatt hatalmas karikák, arca holt sápadt. Az elmúlt éjjel velem ellentétben, még csak pár órát sem aludt, egész végig itt volt. Nagyon kimerültnek látszott.
-Chan, mi történt?
Ültem le mellé. Egyik kezével, megdörzsölte fáradt szemeit majd, megszólalt.
-Mivel a ház a tűzben teljesen le égett, nem tudunk vissza menni. Legalábbis egyelőre biztos nem. Egy barátom fel ajánlotta, hogy addig lakahtunk nála. Azt mondta, amint akarunk már mehetünk is, de...Most hívott, hogy el mondja még sem tud minket befogadni. Valami barátnőt szerzett vagy mit, aki oda paterolta a fél famíliáját, a beteg öreg anyját, meg pár testvérét. Így már nekünk nem marad hely.
Ekkor hátra dőlt, és fejét a hófehér, hideg falnak döntötte.
-Nincs hova mennünk. Én igazából bárkinél el lennék, de Jimin...Ő más. Nem bírja az emberket. Főleg az idegneket. Rosszul lenne. Nem akarom veszélynek kitenni. Ahjj... Minden olyan nehéz. Jimint ma este haza engedik, és fogalmam sincs hova vigyem.
Teljesen kétségbe volt esve. Már a sírás szélén állt, amin nem csodálkozom.
-Borzasztó nagybáty vagyok.
Motyogta maga elé.
-Ne mondj ilyeneket! Nem vagy borzasztó! Te mindent megteszel Jiminért. Nálad jobb nagybátyat nem kívánhatott volna!
Tettem vállára egyik kezem, biztatólag.
Ám ekkor eszembe jutott valami. Egy igen jó ötlet.
-Figyelj, nekem van "egy" tóparti nyaralóm. Elég nagy ház, két szintes. A külvárosában van. Viszonylag csendes környéken. Mellette pedig egy kisebb erdő is helyet foglal. Jiminnek tökéletes lenne, szóval, ha szeretnétek oda költözhettek, feltéve ha nem zavar, hogy jelenleg én is ott lakom.
Jó lehet kicsit füllentettem. Nem ez az egy nyaralóm van, ahova mehetnének. Ezen kívül van legalább még 2 ház, ami teljesen üresen áll. De hát néha kell egy kis sunyitás, a célok érdekében.
Ez most valószínűleg eléggé szemét kifejezésnek hangozhat,de...miért nem köthetném össze, a kellemeset a hasznossal?
Láthatom az Angyalom minden nap. Egy házban élhetek vele, bármikor vele lehetek, és vigyázhatok rá. Mellesleg Jimin sem idegenek között lenne.
Persze ezt mind csak akkor, ha Jimin is bele egyezik a hozzám való költözésbe.
YOU ARE READING
I'm stuck in the dark but you're my flashlight (Jikook)
Fanfiction"- Képzeld találtam egy orvost aki elvállalna, és segítene." "Remek, még egy agyturkász aki megprobálja a lehetetlent, és egyben még egy ember aki kudarcot fog vallani..." Hogyan válhat valaki, talán egy új eséllyé az élethez, egy olyan fiúnak ki m...
