Eldarya (majdnem) kihalt faja

1.fejezet

A természet tündérek Eldarya legritkább faja. Ötezer évente születik egy és csak tízezer évente születi szárnyas. Különleges képességük, hogy képesek növényeket növeszteni, újjá éleszteni és megérteni őket. Az állatokkal is képesek szót érteni, illetve, ha fejlesztik erejüket akkor megértik a vizet és tudja is irányítani, pont úgy, mint a szelet is, valamint az időjárást is képes befolyásolni. Gyakran fákban szoktak bújkálni, de nem össze téveszendő a Hamadrüasz nimfa fajjal. Ma már teljesen eltűnt ez a faj. Néhány erdőben lehet találni rájuk emlékeztető dolgokat. 

- Tetszik a könyv? - lépett mellém Ykhar. 

- Nagyon. Szerintem nagyon érdekesek lehettek a természet tündérek. Kár, hogy soha nem fogok velük találkozni. Ezarel is biztos szívesen tanulmányozná őket. - mosolyogtam a nyúlra. A következő pillanatban Miiko jött be. 

- Nevra... Lenne egy feladatod. - kezdett bele a történetbe. Elfogadtam a küldetést. Ewelinek kellett növényeket szednem. Shaitannal meg is indultunk az erdő szélére. Miiko azt mondta, hogy nem kell nagyon be merészkednem a legtöbb az az erdő szélén található. Ennél megalázóbb feladatot rég kaptam, de nagy unalmamban ennek is örültem. A ligetnél voltam, mert a feladat elvégzése után sétálni támadt kedvem. Leültem a fűbe és élveztem ahogy a szellő lágyan simogatja a hajam. Shaitan egy pillangót kergetet. 

- Ne! - szólalt meg egy hang. Oldalra kaptam a fejem. Végig vittem a tekintetem a ligeten, de senkit nem láttam. Le hevertem a fűbe és lecsuktam a szemem. - Nem hallottad? Azt mondtam, hogy ne! - szólt megint a hang. 

- Na jó, ki vagy? Mutasd magad! - szóltam vissza. 

- Nem! Menjetek el és ne bántsátok őket! - rivallt rám. Shaitan lihegve leült mellém és ő is a semmibe nézett. 

- Hamadrüasz vagy? Nem bántjuk a fádat. - kászálodtam fel a földről. 

- Nem. Nem mondom el, hogy mi vagyok. Ne gyertek vissza! - mondta. Én csak azért sem hallgattam rá, mert reméltem, hogy akkor megmutatja magát. És igazam is lett ugyanis a következő pillanatban egy két vékonyka kar fordított maga felé. - Nem voltam érthető? Menjetek.... El... INNEN! - rivallt rám. A lányon rózsaszín kis szoknya volt, hosszú barna haja a bokájáig ért.

- Ki vagy te? - kérdeztem. 

- Nem tartozik rád! - szólt. 

- Én Nevra vagyok. Egy vámpír. - kezdtem finoman, hátha ő is elmondja. 

- Flora vagyok. - 

- Szóval Flora. Milyen fajba tartozol? - kérdeztem. 

- Az nem tartozik rád. Most menjetek! Segítenem kell nekik. - fordult meg a helyre ahonnan felálltam. Össze dörzsölte tenyereit, majd zöld por jött ki kezeiből és a fű... Fel egyenesedett. 

- Természet tündér vagy? - kerekedett ki a szemem. 

- Igen, és? - rázta meg a fejét. Karon ragadtam és elkezdtem húzni magam után. - Ne rángass már! - próbálta kihúzni karját a szorításomból. 

- Figyelj! - fordultam meg, hogy zöld szemeibe nézhessek. - Segíteni akarok neked. Megengeded? - 

- I... Igen. - mondta végül én pedig tovább húztam magammal. 

- Mivan Nevra? - kérdezte Miiko miután berúgtam a Kristály terem ajtaját. 

- Ő itt Flora. - toltam magam elé a lányt. Zavartan integetett. 

- És? - rázta meg a fejét Valkyon. 

- Nem érdekelnek a ma esti kalandjaid! - intett Ezarel. 

- Nem, nem értitek. Flora..... - kezdtem, majd körbe pillantottam, majd a tekintetem megakadt egy növényen. - Flora, kérlek éleszd újra azt a növényt. - mutattam. Ezarel felnevetett. 

- Nevra. A természet tündérek már évek óta kihalt fajnak vannak nyílván tartva. Egy jöt-ment lány nem az. - felelte gúnyosan. 

- Nevra, kérlek ne zavarj minket ilyen marhasággokkal. Ő csak egy idegen lány, aki valószínűleg azt sem tudja, hogy milyen fajban van és ezt kamuzta neked. Menjetek! - fordult vissza Miiko a papírjaihoz. Flora oda lépett a növényhez. - Kérlek távozz! - szólt Miiko. A lány viszont nem hallgatott rá és ismét elvégezte azt a varázslatot, amit én már láttam az erdőben. A többiek nyitott szájjal nézték végig a jelenetet. Amikor a kis fikusz újra zölddelni kezdett Miiko csak pislogott. Én önelégült mosollyal néztem a többiekre. 

- Befogadjuk? - kérdeztem. 

- Kero... Töltsétek ki a gárda tesztet. - felelte Miiko még mindig ledöbbenten....................