6.fejezet

87 11 2
                                    

Stella vagy nagyon jól rejt el dolgokat vagy nincs neki naplója, de a lényeg az, hogy nem találtam sehol, így nem tudtam meg semmi új információt, ami aggasztott. Feladva a dolgot indultam el az ajtó felé amikor megakadt a szemem valamin a párnája alatt. Oda léptem és egy kis cetlit húztam ki rajta. 

" Szeptember 16, 23:59-kor jövünk támadni. Addigra legyen nyitva a kapu! " 

Aláírás nem volt, így csak gyanakodhattam, hogy az a férfi írta akivel az erdőben beszélgettek. A fecnit zsebre vágva indultam vissza Miikohoz. 

- Valami van vele, bezárkózott a szobájába és nem jön ki! - panaszolja Ezarel amikor belépek a kristály terembe. 

- Mi a helyzet? - kérdeztem. 

- Flora nem hajlandó kijönni a szobájából, nem tudni, hogy miért. A könyvtárban járt utoljára, onnan pedig sírva rohant a szobájába. Bekopogtunk hozzá, de egyáltalán nem szól semmit. Kezdünk aggódni érte. - sóhajtotta Miiko. Elgondolkoztam, majd hirtelen valami az eszembe jutott. A könyv. 

- Ykhar. Ugye  nem engedted, hogy elolvassa azt a könyvet amelyikben le van írva, hogy kihaltak a természet tündérek? - kérdeztem lesokkolva. 

- Öhm.... - kezdte harapdálni a szája szélét. - De.... Talán.. - suttogta. 

- Ohh, hogy az a..... - mondtuk egyszerre a bent lévőkkel. 

- Bocsánat, nem tudtam! - szabadkozott. 

- Nincs semmi baj, beszélek vele! - túrtam bele a hajamba. - Addig tessék, ezt találtam Stella szobájába. - vettem elő a pergamen darabot és Miiko kezébe nyomtam, majd meg is fordultam azzal a szándékkal, hogy megyek Florához. 

Virágos ajtaján bekopogva nem szólt semmit, így benyitottam. Flora az ablaknál ülve bámult maga elé és némán szipogott. 

- Flora.... - szóltam hozzá halkan. 

- Igaz? - kérdezte. Tudtam, hogy mire gondol. 

- Dehogy! Nem igaz! Az író úgy írta a könyvet, hogy ő faj szakértő, de egy csomó téves infója van a vámpírokról is. Biztos azért, mert egy ember írta még akkor amikor még ott éltek a tündérek. Természetesen nem te vagy az egyetlen. - hazudtam. Rossz volt, hogy ez kellett meg tennem, de nem volt más választásom. A tény, hogy egyedüli a fajában borzalmasan felemésztené. Mindannyiunkat rosszul érintene, ha kiderülne, hogy az utolsók vagyunk. Flora egy kósza könnycseppét letörölte majd reménykedve rám nézett. 

- Tényleg? - 

- Igen. - öleltem magamhoz. Ki tudja, hogy mennyi ideig voltunk így, egymást ölelve a néma csendbe búrkolózva. Jól esett, hogy éreztem a bőre melegét. A meghitt pillanatott Ezarel zavarta meg. 

- Gyertek azonnal a kristályterembe! - majd tovább is robogott. Hallottuk ahogyan a másik szobába is benyit, amit egy hangos női sikoly kísért. 

- EZAREL AZ ORÁKULUM ÁLDJON MEG, NEM TUDSZ KOPOGNI? - kérdezte valaki felháborodva. 

- Magasról teszek a nemi életetekre! Nem azért jöttem, hogy mézet nassolva figyeljelek titeket miközben csináljátok a dolgotokat! Gyertek azonnal a kristályterembe! - mondta, majd gondolom tovább sietett egy másik szobába. 

- Megyünk? - tápászkodott fel Flora mellőlem. 

- Igen! - állatam fel én is és együtt elindultunk a kristályterembe...............

Eldarya (majdnem) kihalt fajaWhere stories live. Discover now