Eldarya (majdnem) kihalt faja

8.fejezet

- Nem jó! Ott zajt csaphatunk egy-egy óvatlan mózdulattal is és mivel nem csak mi fogunk bujdosni, hanem a másik gárdák is így olyan helyeket kell keresnünk ahol semmilyen baki nem következhet be. - magyaráztam egy lánynak aki egy bokrot mért fel. Nagyot sóhajtva ment tovább. 

- És mi lenne, ha a falhoz lapulva várnánk őket? - kérdezte egy srác. 

- Persze, és miután bejönnek kínáljuk őket sütivel, aztán pedig csapjunk egy tea délutánt. Miután pedig megteáztunk kézen fogva vezetjük őket a kristályterembe, mit szólsz? - kérdeztem irónikusan. A fiú nem mondott semmit, csak elment. 

- Esetleg a fa mögött? - mutatott egy tölgyre egy szirén. 

- Drágáim,  gondolkodjatok egy kicsit! Nem bújócskázni fogunk. Egy négy-öt fős csapat fog egy adott helyen lapulni, hogy utánna egy óvatlan pillantaban letámadja az ellenséget. Gondoljatok erre. - világosítottam fel őket. 

- És mi lenne, ha használnánk pár titkos főzetet. Tudod amelyik elrejt minket a nem kívánt személyek elől. Esetleg pár csendes pihenő bájitallal becsöpögtetni a zörgő bokrokat és egyéb ilyen dolgokat. - tanácsolta egy lány. 

- Ez nem is olyan rossz ötlet. Szép volt Panry, beszélek Miikoval ezzel kapcsolatban. Karenn addig tartsd a frontot. Minden esetleges lehetőséget írj föl. - 

- Rendbe Nev! - bólintott a húgom. 

- Ne hívj így... - forgattam meg a szemeim. 

- Bocsánat, nem foglak így hívni Nev. - húzta gúnyos mosolyra a száját. A fejemet megrázva indultam el Miikohoz. Az utam során bele-bele botlottam dolgozó gárdámba. Büszkén tekintettem végig rajtuk. Jobbnál-jobb helyeket fedeztek fel. Valahogy éreztem, hogy hol fogom találni Miikot így a könyvtárba benyitva robogtam oda Kero, Ykhar és Miiko társaságához. 

- Soha többé ne engedjétek neki, hogy bármit is olvasson a fajáról. Most még Nevra helyre tudta hozni, de ha megtudja, hogy egyedüli. Ti hogy fogadnátok, hogy csakis ti vagytok a fajotokból? - kérdezte Miiko. 

- Rosszul. - suttogja Kero. 

- Borzalmasan. - vágja rá Ykhar. 

- Legyetek rá tekintettel. Így is sejthet valamit, hisz Ezarel elszólta magát. - magyarázza Miiko. 

- Sziasztok! - huppantam le melléjük. 

- Nevra! Mi járatban? - pillant rám Miiko. 

- Az egyik gárda tagom nagyon jó ötleteket dobott be. Használhatnánk különböző főzeteket és bájitalokat, hogy elrejtsenek minket vagy segítség a settenkedésünket. - 

- Hmm.. Lehet róla szó. Beszélj Ezarellel. - intett az ajtó felé. 

- Köszönöm! - tápászkodtam fel a székről, majd az alkímia labor felé indultam. 

- Ha mondjuk a plafonon is eltudnánk bújni? - kérdezte Króm. 

- Az jó lehet, hisz fölfele nem néz senki! - szóltam le, majd be is nyitottam a laborba. 

- Mit akarsz? - kérdezte Ezarel fel sem nézve a kotyvasztásból.

- Csak kérni tőled pár dolgot. - mondtam, mire Ezarel és mindenki más is felém pillantott. A lányok elkezdtek kuncogni és felém integetni. Egyedül Flora volt az aki kedves mosollyal az arcán intett felém, majd folytatta a munkáját. Hosszú barna haja kuszán bele-bele lógott az arcába amit egy egyszerű, jól begyakorolt mozdulattal söpört ki onnan. Láttam a szemén a koncentrációt és az arcán a komolyságot ami még vonzóbbá tette. Sosem éreztem még ilyet. Lehet, hogy Karennek igaza van és mégis tetszik? Valamiért őt sosem akartam becserkészni, hogy egy esetleges étel forrás legyen, hanem védelmezni akarom. Bezárni őt a karjaimba és megvédeni a világ mindenség összes rossz dolgától. Már egy ideig nézhettem Florát ugyanis Ezarel idegesen megköszörülte a torkát. 

- Ha az a "pár dolog" a gárdámban lévő lányok, akkor nem! - puffogta, majd tovább folytatta a főzést. 

- Öhm, nem. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e raktáron titkos főzetet és csendes pihenő bájital? - 

- Van. Adok egyet-egyet. - lépett a szekrényhez, majd elő kereste az üvegcséket amikben voltak. - Tessék. - nyomta a kezembe őket. 

- Köszi, ha beválnak akkor majd még jövök, oké? - 

- Oké. Jó munkát, járjatok sikerrel! - bicentett, majd csinálta tovább a dolgát. 

- Köszönöm, nektek is jó munkát. - köszöntem el. 

- Szia Nevra. - csiripelte egy elf. 

- Hali! - intettem neki esetlenül, majd el is indultam vissza a csapatomhoz. Ott kipróbáltuk a főzetet és a bájitalt, ami sikeres volt, így kértem még párat Ezareltől. A vacsorához közeledvén már mindennel kész voltunk......................