Eldarya (majdnem) kihalt faja

9.fejezet

- Gondolom mindenki tudja, hogy ma szeptember 16 van. A cetli szerint, amit Stella szobájában találtunk ma fognak megtámadni minket. Mindenki a szobájában van egy pergamen ami rajta van a terv, szeretném, ha mindenki tartaná magát ehhez. Jó étvágyat kívánok! - szólt Miiko, majd mindenki neki látott a vacsorának. A tapasztaltabbak rendesen faltak, hogy legyen energiájuk a csatához, de az újoncok inkább csak turkálták az ételt. Flora is így tett. A borsót a tányérján csak oda-vissza tologatta és forgatta. 

- Enned kell. - hajoltam oda hozzá, mire össze rezzent. 

- Nem vagyok éhes. A gyomrom egy bogyó méretére zsugorodott. - panaszolta. 

- Ha nem eszel akkor nem lesz energiád a harchoz. - néztem rá aggódva. - Kérlek egyél, legalább egy keveset. - 

- Rendben, megpróbálok. - bólintott majd neki látott a vacsorájának. Mosolyogva konstatáltam, hogy sikerült rá vennem, így én is folytattam az étkezést. Nem sokkal később Stella lépett be az étkezőbe. 

- Sziasztok! Sikeresen teljesítettem a küldetésem! - vigyorgott. 

- Csodálatos! Ügyes vagy Stella! - bicentett Miiko. A lány mosolyogva indult el Karutohoz, hogy elvegyen egy adag ételt, majd leült mellém és hosszan megcsókolt. 

- Szia! - köszönt. 

- Szia! Hiányoztál! - mértem végig. Kacéran hátra dobta haját, majd neki látott az evésnek. 

- Ma is alszol velem? - kérdeztem. 

- Nem, ma a szobámba szeretnék, ha nem haragszol. - bigyesztette le ajkait.

- Dehogy, megértem, biztos kifáradtál a küldetésen! Akkor én viszont megyek is pihenni. Jó éjt! - lehetlem csókot a homlokára, majd beadtam Karutonak a tálcámat aztán elindultam a szobám felé. A gondolataim ezer felé cikázta akár egy Pimpel. Aggódtam a mai csata miatt, hisz számomra olyan fontos tündérek is részt vesznek, mint Karenn, Ezarel, Valkyon vagy Flora. Féltem, hogy elvesztem valamelyiküket. Már a gondolattól is össze szorult a gyomrom. A szobámba beérve az ágyra vetettem magam és a párnákba fúrtam az arcom. Éreztem ahogyan Shaitan felugrik az ágyra, majd lefekszik mellém. Halk kopogásra lettem figyelmes. 

- Gyere. - morogtam fel sem nézve a párnákból. Az ajtó halkan nyikordult, majd becsukódott. 

- Nevra.... - szólt halkan egy lágy hang. Komótosan felnéztem a párnák közül. 

- Ohh, szia Flora! Hogyhogy itt vagy? - néztem a lányra. 

- Láttam, hogy kissé idegesen távozol a vacsoráról, így gondoltam, hogy utánnad jövök. Mi a baj? - kérdezte

- Jajj, semmi, csak egy picit ideges vagyok a harc miatt, de jobban leszek, ne aggódj. - mosolyogtam rá halványan. 

- De van még valami.... - suttogta. 

- Tessék? - húztam fel a szemöldököm. 

- Van még valami ami miatt feszült vagy. - 

- Öhm, igen. A helyzet az, hogy már egy ideje nem ettem. - túrtam bele a hajamba. 

- Miért nem? - döntötte oldalra a fejét. 

- Mert nem volt időm. És kezdenek tompulni a szerveim és így a csata előtt ez nem éppen pozitív dolog, de nincs gáz, megoldom így is. - húztam fél mosolyra a szám. Törökülésbe tornáztam magam és az ablakon kezdtem kibámulni. Flora még egy ideig állt az ajtóba, majd elindult felém és leült mellém. Együtt vizslattuk a naplementét, mely halovány színeivel betöltötte a szobát. 

- Nem szeretném, ha bajod esne, főleg úgy nem, hogy tudom, segíthettem volna. - mondta Flora komolyan. Rá néztem. Szemeiben elszántság tükröződött. 

- Mit szeretnél ezzel mondani? - kérdeztem. 

- Szolgált ki magad! - húzta félre nyakáról a hosszú, lágy, barna haját. Megrökönyödve szemeztem egy ideig a területtel, majd megráztam a fejem. 

- Nem Flora, nem fogadhatom el. - haraptam bele az ajkaimba. Velem szembe fordult.

- Miért nem? Hisz én ajánlottam fel magam, kérlek, ha csak ennyivel is, de hozzá szeretnék járulni, hogy ma este jól teljesíts. - nézett rám boci szemekkel. 

- Biztos nem bánod? - 

- Biztos! - bólintott határozottan. A kezem a derekára helyeztem így húztam magamhoz közelebb. Éreztem a bőre melegét, mely kellemesen áramolt ki testéből. Beszívtam bőre üde illatát, majd Florára pillantottam aki új fent bólintott. A nyakára helyeztem a fogaim, majd egy határozott mozdulattal át szakítottam a szöveteket. Flora bele markolt a ruhámba. 

- Fájt? - néztem fel rá. 

- Kicsit. - motyogta. 

- Ne haragudj. Hagyjuk? - húztam fel az egyik szemöldököm. 

- Nem kell, nem kell. - tolta vissza a fejem a nyakához. A fogaimat vissza helyeztem a sebekbe amiket okoztam, majd elkezdtem szívni. A vére olyan édes volt, mint a méz. A szívás hatására Flora bele-bele markolt a ruhámba. Miután jól laktam elhúztam a fejem. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan. 

- Maradt még ott egy kicsi. - mutatott a szája sarkára. 

- Ohh! - töröltem le gyorsan a maradékot. Flora felnevetett. Nevetése akár egy angyal kacaja, betöltötte a szobát. - Miután vége a csatának, szeretnélek elvinni egy randira. - bukott ki belőlem. 

- Tessék? - kapta felém a tekintetét. 

- Jól hallottad. Szeretnélek elvinni egy randira. - feleltem határozottan. 

- Rendben. - felelt kissé elpirulva. Még egy kis ideig ott volt nálam, majd elindult a szobájába aludni..............