Wish I were...(Kozume KenmaXReader)

IV.

Bárcsak sose jöttem volna rá és még ezer meg egy bárcsak, mind csak azt ordította, hogy lépjek túl.

Másnap és az utána következőkön alig bírtam ébren maradni az órákon, nem hittem, hogy a Kurooval való "búcsúzkodás" ennyire fel zaklat majd, de így lett. Kerestem a kérdésekre a választ, a jeleket, de egy dolgot találtam csak, idiótaként sétáltam vele kézen fogva "humorból". Ha megcsókol talán most ez nem lenne ilyen kellemetlen, bár utána elég csúnya lenne benyögni, hogy amúgy eléggé úgy látszik, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátodba. Sőt, ez az opció még rosszabb lett volna, engem megutál, az oké beletörődök, de ki tudja, talán Kenmával is megromlott volna a kapcsolata. Lehet csak túl sok jelentést adtam annak, hogy Kuroo majdnem megcsókolt, de egyik ködfelhőből a másikba sétáltam. Vajon Kenma is úgy tekint rám? De mi van Kurooval? Ha igaz lenne első ábrándom biztos, hogy soha többé nem lenne olyan a kapcsolata hármunknak.

Már több hét is eltelt azóta, hogy haza kísért volna a fiú, de még mindig látszott rajtunk a feszültség. Kerültük egymást, elég látványosan, persze Kenma mellett kibírtuk, de csak is miatta.

-[Név]!-mint később realizáltam vagy hússzor ismételte el nevemet a szőke-Baj van?-nézett le rám aggódva ezzel még jobban bele lökve az érzelmeim és bárgyú reményeim emésztő gödrébe.

-Bocsánat, csak elbambultam!-ráztam meg fejemet vissza rázva magamat a valóságba. Tetsuro is hasonlóan furcsa arcot vághatott mint én mivel Kenma nem bírta már tovább a folytonos tippelgetést miért nem öljük egymást úgy mint két héttel ezelőtt tettük

-Most komolyan, váltok vagy mi? Olyanok voltatok mint egy rossz házaspár most meg furák vagytok!-miután befejezte vissza ült helyére, nem kapott választ, Kuroo vissza ment az osztályba én meg jobbnak láttam ha nem tudja az igazat. Azt hittem megúszom ma is kérdéseit, de tévedtem. Iskola után el kellett mennem az edzésükre, ahol kénytelen voltam megbeszélni a történteket Tetsuroval

-Gyere, beszélnünk kell!-megragadta a kezemet és ellenkezni sem tudtam már húzott is maga után a szertárba. Magunk után becsukta az ajtót és nem habozva bele kezdett-Sajnálom, hirtelen teljesen olyan voltál, mint Ő! Nem is értettem miért akartalak megcsókolni, miközben más tetszik!-nagyon ideges lehetett, kiabált, pedig ebben a helyzetben nekem kellett volna kiabálnom. Mi az hogy nem akart megcsókolni? Akkor mi a frász volt, mert az is biztos, hogy nem csak beképzeltem?-Kérlek ne vedd magadra, imádlak, szeretlek, de ez nem működne!-nevetett cinikusan. Jó hol a kandi kamera? Mondd, hogy valaki mindjárt kiugrik a szekrényből egy kamerával a kezében! Kérlek mondd hogy most nem csak játszik velem és az érzelmeimmel a minden napi agyalásaim után. A végén már kezdtem bebeszélni magamnak, hogy ez működhetne csak azért, hogy megvédjem a fiú érzéseit.

-Csodás!-ennyi telt tőlem, túl ideges voltam ahhoz, hogy ne ordítsam le a fejét. Számolj el nyugodtan 10-ig. Mély levegő, ki-be, egy, kettő...frászt!-Most szórakozol velem? Az egy dolog, hogy nem engedtem, hogy megcsókolj, de most a képembe vágod azt, hogy semmit nem érzel irántam és csak véletlen volt? Az oké, hogy mást meg akarsz csókolni, vagy más tetszik, de mi a fészkes fenéért csinálod ezt velem?-csak azért sírtam, mert ugye bár a monológom felénél elkezdtem sírni, ennek egy oka volt, márpedig, hogy fáradt voltam és egész napok óta nem aludtam jól csak azért mert féltem hogy majd össze tör. Hmm éppen ellenkezőleg, ezt nem vártam az az igazság.

-Mi folyik itt?-szólalt meg Kenma az ajtóból, észre sem vettem, hogy ott van, úgy látszik hasznosította a szupererejét-Miért sírsz?-jött hozzám közelebb én pedig se szó se beszéd magamhoz szorítottam és neki köszönhetően gyorsan abba hagytam a sírást-Jó, ha [Név] nem mondja el, akkor te jössz Kuroo!-szorosan bújtam hozzá, dühös volt a fiúra, de én is.

-Miért?-motyogta idegesen. Kenma kissé meglepődött, egyikünk sem hitte, hogy ez lesz a reakciója

-Ne törd magad, végig hallgattam!-egy percre sem engedtem el-Miért csináltad? Nem látod, hogy most mindenkit össze zavartál ezzel? Soha nem szoktam kiabálni ezt te is tudod jól, most viszont elegem van, nagyon is!-szinte már kiabált, sosem láttam ilyennek. Ám nem várta meg míg válaszol, megragadta a kezemet és kivitt a kis szobából. Halkan folytak a könnyeim, leültetett a padra és mellém ülve letörölte a könnyeimet-Majd megbeszélem vele ezt az egészet, de te nem vagy ebben hibás! Jól tetted, hogy nem csókoltad meg!-mosolygott rám bíztatóan

-Ugye nem fogtok össze veszni?-néztem rá mire csak mosolyogva megrázta a fejét-Valamikor eljössz hozzánk? Hogy beszéljünk?-mégegyszer karjai közé zárt és megsimogatta fejemet, ezt pedig egy igennek vettem.

Vakon rohantam karjai közé, azt hittem azért mérges mert Kuroo meg akart csókolni. Komplett idióta voltam, de végső soron igazam volt.

Csókolom, jó estét, jó reggelt, minden bla bla bla
Igen, lassan hajnali három van és úgy döntöttem megírom ezt a khm minek nevezzeleket. Ha esetleg valaki véleményt mondana annak nagyon örülnék 👉🏻👈🏻