Wish I were...(Kozume KenmaXReader)

VIII.

Verseny, nem verseny.
Csak róla szólt igazából az egész és ebben mindenki önző volt.
A szerelem vakká tesz és mi mind azok lettünk.

-[Név]! Te most velem jössz!-és nemes egyszerűséggel elkezdett maga után húzni Bokuto, cselekedetét pedig hasonlóan reagáltam le, mint a mellette sétáló Akaashi. Mint később kiderült a kisboltba hurcolt magával és cserébe, hogy elkísértem—nem volt más választásom igazából—megvett nekem bármit. Valószínűleg egy hasonló ígérettel csalhatta el Tetsurot is, feltételezem.

-Valakinél van legalább egy sál?-néztem a mellettem sétáló három villany póznára-Nem is értem miért vagyunk egy szál pulcsiban kint ilyen hidegben!-morogtam dühöngve, amit igazából a bagolynak céloztam első sórban hisz Ő volt aki nem engedte, hogy vissza menjek a kabátomért

,,-Ugyan! Nincs is olyan hideg hidd el! Ha meg fázol beülünk valahova!-nevetgélt vidáman és olyan gyors léptekkel haladt, hogy szinte már a földön ráncigált"

-Bokuto-san!-kocogtatta meg Akaashi legjobb barátja vállát-Add neki a sapkádat! A táskádban van!-szinte most is közömbösen nézett le rám, de amilyen hideg volt szerintem mindkettőnknek ráfagyott az arcára ez a kifejezés.

-Akaashiii!-kiáltott fel vidáman a fiú-Olyan okos vagy! Mihez kezdenék nélküled!-kezdett el mosolyogva kutakodni táskájába, majd amint megtalálta belehúzta fejembe egészen szememig, mire csak jól kinevetett. Kuroo csatlakozott hozzá és ez tartott vagy fél percig.

-Kiszórakoztátok magatokat?-pillantottam fel rájuk nyúzottan, válaszként bólintottak drámaian könnyeiket törölgetve-Akkor ez a tiétek jutalmadul kedves kapitányaim!-tettem úgy mintha puszit nyomnék arcukra és az utolsó pillanatban megpöcköltem mindkettőjük homlokát. Szomorkásan néztek le rám, de legalább Keijit megmosolyogtattam.

-Jó ez tetszett!-kuncogta el magát-Jaj ne! Itt van Emo Bokuto!-csapott fejére amint meglátta  Koutaro tekintetét.

-Na gyere ide!-öleltem szorosan magamhoz, amit viszonzott, majd nem várt fordulatot vett a szituáció és hátára kapott mint egy krumplis zsákot-Vigyázz mert ha ilyen jó sorom van nem vagyok hajlandó vissza sétálni!-doboltam hátán vihogva. Kuroo kihasználva a helyzetet rá csapott hátsomra, ami valljuk be köztünk minden napos haveri incselkedés volt-Na vigyázz! Egyszer letesz Koutaro-kun szét rúgom a csinos popódat!-mondtam felettébb hangosan, hogy esetleg még akik a táborban maradtak is meghallják. Önfeledten nevetgéltünk és szórakoztunk a boltig, ahol azért illett—volna— vissza fognunk magunkat.

-Szóvaaaal!-támaszkodtam a polcnak csábosan nézve Bokutora-Ha jól emlékszem azt mondtad megveszel nekem bármit amit kérek!-villantottam meg egy ezer wattos mosolyt felé, viszonylag gyorsan leesett neki, hogy nem volt jó ötlet ezt mondania nekem. Szólásra nyitotta ajkait, de Keiji megelőzte

-Ne is próbálkozz Bokuto, túl jó memóriája van, ha kajáról és mások lehúzásáról van szó!-rázta fejét cinikusan és bepakolt a kosárba két karton Dr.Peppert-Ahogy nekem is! Emlékszel-itt drámai hatás szünetet tartott-a buszon valaki azt említette nekem, hogy ha lehet nálunk úgy mondd össze jövetel azt veszek amit akarok-hasonló elbűvölő mosolyt kapott tőle is és szemeiben láttam, ha eddig nem bánta meg felelőtlen szavait, akkor most igen.

-Nyugi haver!-karolta át vállát Tetsuro-Beszállok, ahogy az asszony is!-mutatott rám és ilyen hamar még szerintem soha nem olvadt le arcomról a mosoly.

-Tudod Kuroo!-vettem egy mély levegőt-Yakutól sokat tanultam hogyan kell pontosan és erősen megrúgni téged, arról nem is beszélve, hogy Kenma a legjobb barátom és bármikor szívesen tartana velem székkel célba dobást, ha te vagy a célpont!-mosolyogtam rá körülöttem szinte fekete aurával-Persze, beszállok! Nem foglak teljesen lehúzni!-néztem  Koutorora sokkal kedvesebben mint előbb tettem