Wish I were...(Kozume KenmaXReader)

IX.

-Miattad lettem ilyen nem látod?
-De hát nem lettél így jobb ember?

-De miért akarsz vissza menni? Hisz mindjárt itt a kaja!-húzott vissza ölelésébe vagy negyedszer ugyan azzal az érvvel Bokuto-Nézd milyen szép kint az ég! Maradj inkább velünk beszélgetni, amíg nincsenek itt a többiek!-nézett rám szomorú kiskutya szemekkel aminek senki nem tudott volna nemet mondani

-Jó! Ha ilyen szépen kéred!-sóhajtottam fel fájdalmasan és Akaashi felé fordultam, aki az ablak párkányon ücsörgött és minket vizslatott

-Kimegyünk a tetőre?-pattant fel Bokuto és megragadta Keiji kezét is-Ne kéresd magad! Tudom hogy az a kedvenc helyed!-jelentette ki mielőtt még ellenkezhetett volna a fiú. Így Koutaro kezeit fogva caplattunk fel a legfelső emeletre sorláncként.

-Miről akartál beszélni?-huppantam le a két fiú mellé-Nem akarlak folyton nyaggatni, de tényleg beteg leszel egy szál pólóba!-jelentettem ki fej rázva, de előbbi mondatomat egy legyintéssel elhessegette.

-Az teljesen mindegy szerintem! Úgy se lesz hajlandó felvenni semmit!-nevette el magát Keiji és kissé összébb húzódott, látszott rajta, hogy nem igazán díjazta legjobb barátja ötletét, hogy kint ücsörögjünk

-Kuroo a barátod?-szegezte nekem a kérdést minden előzmény nélkül a bagoly. Hirtelen félre nyeltem a levegőt annyira váratlanul ért kérdése így hangos és nyomorúságos fuldoklásba kezdtem

-Mármint hogy érted?-kérdeztem vissza mikor már kicsit lenyugodtam-Legjobb barátok vagyunk! De semmi több!-ráztam fejemet hevesen hogy még a hülyébbnél hülyébb teóriáimat is kisöpörjem fejemből

-Nekünk nem úgy tűnt!-jelentette ki a másik bagoly-Mármint néha nem tudjuk eldönteni, hogy csak vicc e a flörtölésetek! Csak kíváncsiak vagyunk, hogy nektek megy e?-hangos nevetésbe törtem ki elmélete hallatán

-Dehogy is! Csak barátok vagyunk! És ráadásul mindkettőnknek van aki tetszik, szóval így kizárt ez az egész!-győzködtem a két cinikus tekintetű srácot-De komolyan! Ez nevetséges!-mondtam már inkább magamnak. Az utóbbi időben tényleg félre érthető lehetett a körülöttünk lévőknek a kapcsolatunk, ahogy bele gondoltam kissé nekem is. De itt nem az én érzéseim miatt ingtak meg gondolataim, mi van ha Kuroo komolyan gondolja és feladta Kenmát?

-Látom elkalandoztál ezen!-lökött oldalba Bokuto játékosan, mire csak ki nyújtottam rá nyelvem-Vigyázz mert elviszi a cica!-biccentett mögém ahol Tetsuro állt rám várva

-[Név]! Tora nem találja a hajszárítódat, segítenél neki?-mondta ezer wattos mosollyal arcán, teljesen megzavart mindent szavaival, de egy biccentéssel felpattantam és megindultam felé

-Bocsi srácok, most szükség van anyucira! Később találkozunk nálatok! A pénzt pedig oda adtam, ha jól emlékszem!-magyaráztam nagy léptekkel Kuroo felé tartva, aki amint mellé értem átkarolta vállam

-Miről beszéltetek?-kérdezett rá nem éppen kedves hangon, ami különösen furcsa volt tőle, csak akkor beszélt ilyen hangnemben velem ha mérges volt. Ez pedig felettébb nyugtalanított előbbi mosolya után

-Nagyon semmiről! Csak lógtunk! Miért?-néztem fel rá aggódóan mire elengedett és maga felé fordítva megtorpant a folyosón

-Csak fura vagy ma!-jelentette ki tarkóját vakargatva-Miért pusziltad meg Kenmát?-bökte ki igazi baját végre, így már teljesen érthető volt mi baja is van

-Ugyan Tetsuro! Majdnem jégkockává fagytam és sose volt még ilyen kedves velem! Egyszerűen megörültem, hogy nem kell többé fáznom!-kacagtam szórakozottan. Reméltem, hogy gyorsan eltűntetem kétségeit és abba hagyja gyerekes faggatásom