Ha tudtam volna, hogy ilyen rosszul fog elsülni az első csókom, biztosan vártam volna még vele. De az a helyzet, hogy senki sem figyelmeztetett, senki sem jött oda hozzám, és szólt: „Lia, én a helyedben még várnék ezzel!". Így kénytelen voltam átélni minden lány rémálmát, ami mellesleg eddigi életem legkínosabb szituációja volt.
A megsemmisülésem sztorija a gimnázium első évében kezdődött, amikor megismertem Áront. A történetünk hasonlított a filmekben és könyvekben látható klisékhez. Erre rátett egy lapáttal, hogy meglepően sokszor kaptam el a pillantását a tanórák alatt, és minden egyes alkalommal csak arra tudtam gondolni, milyen piszok jóképű. Ahogy telt az idő, egyre inkább belelovalltam magam, hogy tetszem neki. A barátai jóban voltak velem, a felelsz vagy mersz közben pedig gyakran hangzott el felém a kérdés, van-e barátod. És annak ellenére, hogy mindig nemmel válaszoltam, a kiszemeltem nem lépett. Továbbra is csak jóban voltunk, és azzal magyaráztam a közeledésének hiányát, hogy rettentő szégyenlős fiúként mutatkozott be, aki nem túl gyakorlott a kezdeményezésben. Így visszagondolva, rájöhettem volna, hogy ez csak egy ostoba kifogás volt, miért ne nézzek szembe a ténnyel: nincs közös jövőnk. Mindennek ellenére erről fantáziálgattam.
De mi okozta a végső áttörést? A valódi áttörést, ami miatt biztosra vettem, hogy szerelmes vagyok Csabai Áronba? A fiúba, aki miatt vidáman indultam az iskolába, aki megtöltötte melegséggel a napjaimat, a heteimet. Ez két év után következett be. Áron kedvesebb volt, mint addig valaha. Ha segítség kellett, azonnal ugrott, pedig meg sem kértem őt. Kinyitotta előttem az ajtót, meghívott a közeli kávézóba beszélgetni, csakhogy felvidítson egy rossz nap után, vagy épp filmet nézni a plázába a szabad péntek délutánokon.
Amikor az osztályfőnökünk kihirdette a másodikos osztálykirándulás célpontját, majd' kiugrottam a bőrömből. Bezsongottan kezdtem neki a felüléseknek meg a négyütemű fekvőtámaszoknak – amik felérnek egy komplett kínzással –, hogy június első hetében csúcsformámban legyek. Az istenért, még a lábamat is leborotváltam! Aztán elérkezett a hétfő reggel, egy bőrönddel, hatalmas reménnyel és egy csábítási tervel köszöntem el anyuéktól a házunk kapujában. Azonban hamar csalódás ért. A buszúton – később az étkezőben is – egymás közelében ültünk, ennek ellenére ő nem kereste a társaságomat, nem akart beszélgetni velem. Nem értettem, miért kerül, hiszen elvileg barátok voltunk. Amikor az osztályfőnökünk bejelentette, eljött az ideje elbúcsúztatni a balatoni kirándulásunkat, rájöttem, ez az utolsó esélyem, el kell nyernem a fiú érdeklődését.
A lányokkal végig próbáltuk az összes bikininket, míg megtaláltuk az igazit, majd illedelmes késéssel megérkeztünk a tóhoz. És akkor megpillantottam Áront. Félmeztelenül látni őt maga volt a megtestesült álom. Haja – a fiúk folytonos pancsolása miatt – nedvesen tapadt a halántékára, mellkasán kirajzolódtak az izmok, ahogy játékosan visszaspriccelte a vizet barátaira. A varázs pedig kiteljesült, mikor negyven perc múlva egyedül találtam magamat vele a tóban.
A várakozás minden perce megérte. Az osztálytársaink ricsaja egyre távolabbról hallatszott. Eljött a pillanat, amire oly régóta vártam. Be kellett vallanom az érzéseimet. Tisztességtelen lett volna részemről tovább titokban tartani, és húzni barátságunkat, úgy, hogy már semmi kedvem sem volt játszani ezt. Sokkal, de sokkal többet éreztem iránta. A barátnője akartam végre lenni! Nyitottam a számat, hogy nyersen közöljem vele, szerelmes vagyok belé, ugyanis nála a finom jelzések egyértelműen nem működtek. A jövőben történtek ellenére, örültem volna, ha legalább egy nyavalyás sziát hozzávágok, de annyira izgultam, hogy egy szó sem hagyta el a számat.
A fiú halványan elmosolyodott, és a kezét a vállamra tette. Libabőrös lettem, a csípőmön akartam érezni tenyerét, lábamat a dereka köré fonni, csókjától elszédülni. Nem bírtam a vággyal, hiába hűsítette a víz testemet, a szívem fűtötte mindenemet. Akkor, abban a pillanatban megtört az ellenállásom. Valósággal rávetettem magam, ajkaim az övére simítottam, majd rögtön mozdultak is. Kezeim a vállára simultak, bőré hideg volt az érintésem alatt, tenyere sokat ígérően siklott derekamra, ám a következő pillanatban hatalmasat csobbantam. A víz csípte meztelen bőrömet, a vágyam azonnal elillant. Kisöpörtem hajamat az arcomból, értetlen felháborodással pillantottam rá, alig fogtam fel, mi történt az imént. Összezavarodott és kétségbeesett voltam, nyitottam a számat, hogy mentsem a menthetőt. Áron megcsóválta a fejét, hozzám hasonlóan tanácstalannak tűnt. A szemembe nézett, és robbanásszerűen kitörtek belőle a szavak. A szavak, amik megtörték a szerelmemet. – Meleg vagyok!
Első kihívás
Fej: a novellád csókja borzalmasan sikerül
Írás: a csók kettesben zajlik le, vagyis más nincs jelen
6-os: vízben történik
