Ötödik kihívás2-es: realisztikus fikció6-os: „nem tudom, mit csináljak"Dal: Requiem for a dream
Végignézek az utcákon
Az út menti csupasz fákon
Az emberek összesúgnak
Suttogva, halkan búgnak.
Olyanok akár a hálójukat szövő
Pókok. Ha rossz nekik a jövő
Hát más múltján csámcsognak.
,,Azt hallottam..." suttogják
Majd fonalukat elvágják
És boldog a pletykáló
Készen áll egy pókháló.
Szavain csüng összes barátja
Egy ilyen hírnek nincsen párja!"
S ettől lesz hangos a suli, a megálló.
Már csak szépíteni kell rajta
Egy szál ide, egy meg oda
Bonyolítsuk még tovább a mintát
Az ugyan senkinek sem árt!
Szép a háló, terjed a pletyka
Minden pók csinosítgatja
Nem szab neki senki sem határt.
Készen a háló, csillog a fényben
Susogó szó száll fel a szélben
A reggeli köd pókhálót rejt
De az áldozat mit sem sejt.
Váratlanul éri a szörnyű hamis vád
"Hogy tehetted? Nem ismerek rád!"
És megértő társat senkiben sem lel.
Vergődik, ide-oda veti magát
Pók lett körülötte minden barát
Nem tudja ki tette ezt és miért
Sírva imádkozik megváltásért.
"Nem tudom, mit csináljak!
Meneküljek? Vagy kiálljak,
Saját igazamért?"
Fejében egy hang válaszol neki
"Holló a hollónak nem vájja ki."
És undorodva, félve, kábultan
Kezdi: "Én úgy hallottam..."
Így lett az első pletyka témája
Mostanra a kaszáspókok királya
A trónra helyezi potrohát nyugodtan.
Végignézek az utcákon
Az út menti csupasz fákon
A pókok serényen dolgoznak
A fákon hálók hajladoznak.
A hazugság hazugságot szül
S mikor a pletyka végleg elül
A pókok saját hálójukba ragadnak.
