Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

09

Amint haza értem átöltöztem. Megetettem Kuma-t és én is ettem. Felix ma később jön. A barátaival elment valahova. Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tévét. Míg falatoztam néztem a tévét utána kikapcsoltam és elindultam a szobámba tanulni.

Ma csak matekból kaptunk leckét. Azt gyorsan megcsináltam és lementem a kertbe.

A gyors megcsinálás az úgy nézett ki, hogy húsz perc idegroham, egy perc matek. Felmérgelt, inkább otthagytam félkészen, mielőtt elszakadt volna a füzet a tankönyvvel együtt.

A kertben a hintaágyra ültem le. Jó idő van, kellemes szellő fújdogál.

A gondolataim nem hagytak nyugodni, hogy hogyan viselkedjek Felixel. Hallgassak a szívemre. De nem tudom hogy mit érzek iránta. A bátymként is szeretem, de viszont ott van a másik felem is, aki nem a bátyámként szereti. Hisz megszerettem.

Tudom hogy ez nem helyes. Mégsem tudom irányítani az érzelmeimet. Tudom soha nem lehetünk majd együtt a szüleink miatt, de nem vagyunk vér rokonok.

Fogalmam sincs hogy mit kezdjek a helyzettel, megszerettem és ezen nem tudok változtatni. Ő is ugyanezt érzi mint én. Vajon miért nem mondták el a szüleim, hogy Felix nem a bátyám? Féltek hogy ez történe? Hogy egymásba szeretünk.

Valaki leült mellém, s kezével átkarolta vállamat. A szívemre hallgattam, hozzá bújtam. Meglepődött, de utána még jobban magához szorított. Nem akartam elengedni. Magam mellett akartam tudni. Úgy ölelt, mintha nem is lenne holnap.

- szeretlek. - mondta. Még jobban kezdtem el szorítani. - mint húgom, és mint szerelmem.- suttogta.

- tudod hogy a második nem lehet. - motyogtam a mellkasába.

- titokban lehet. - kezdte el simogatni a hátam.

- ha kiderülne nekünk annyi lenne.- néztem rá.

- ezt most úgy mondtad, mintha együtt lennénk. - kuncogott.

- tudod gondolkoztam. - váltam el tőle. - és tanácsot is kértem. Azt mondták hogy hallgassak a szívemre.

- és mit mond a szíved?

- azt, hogy szeretlek. - mondtam halkan és lehajtottam a fejem.

- mi? - állt elém, kezével felemelte fejemet.

- szeretlek. - néztem fel rá. Meglepődött hogy ezt mondtam neki.

- úgy?- kérdezte mire bólintottam. Magához ölelt. Elvált tőlem és ajkaimra hajolt. Egy kis hezitálás után visszonoztam csókját. Lassan mozgatta ajkait. Levegő hiány miatt elváltunk. - ez nem helyes. - mondta vigyorogva.

- de nem csinálhatjuk vissza. - néztem rá.

- még ha tudnám is, akkor sem csinálnám vissza. - simított egy tincset a fülem mögé és megpuszilta a homlokom. Elpirultam. - de anyáéknak erről egy szót se. - mondta mosolyogva.

- az kéne még. - mondtam én is mosolyogva. Bementünk a házba és leültünk tévézni. 

Este miután megfürödtem visszamentem a nappaliba.

- már kész is vagy? - kérdezte Felix a kanapén ülve.

- igen. - mondtam és leültem mellé.

- mond csak, aludnál velem? - amint feltette a kérdést egy kis halvány pír jelent meg az arcán. 

- igen. - mondtam mosolyogva. Elmosolyodott és átkarolta a vállam Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleültem az ölében és a fejem nyak hajlatába temettem. Átkarolta a derekam és magához szorított.

- ezt megtudnám szokni. - motyogta.

- én is. - Felix hirtelen felállt. Dereka köré kulcsoltam lábaimat. Elindult fel a szobájába. Mikor beért lerakott az ágyra és felém mászott. Ajkaimra tapadt és hosszasan megcsókolt. Kezét pólóm alá csúsztatta és hasamat kezdte el cirógatni.

- megyek fürdeni. - adott egy puszit a számra és kiment. Befeküdtem az ágyába és magamhoz szorítottam az egyik párnáját. Megvártam míg visszaért.- engem ölelj, ne azt a párnát. - mondta és kikapta a kezemből a párnát.

- hey!- kiáltottam. Felix is befeküdt az ágyba és közelebb csúszott.

- jó éjt Jagi. - mondta mire a szívem kihagyott egy ütemet.

- j-jó éjt O-oppa...