Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

22

Őszintén ? Valamiért félek beszélni a bátyámmal.
Ami meg Daehyun-t illeti...azt hiszem tetszik. Nem vagyok benne biztos, de egy picit bejön. A stílusa, a figyelme, a hangja, mindene. Csak azt tudnám mit keresett nála a bátyám.

Álmosan nyomtam ki az ébresztőt és vánszorogtam a szekrényemhez. Kivettem az egyenruhát, amit magamra aggattam. A fejemen lévő fészket rendbe tettem, utána beágyaztam. Megfogtam a táskámat amibe bepakoltam mára. Törivel kezdünk, valami jó. A telefont a kezembe vettem, ezek után késznek éreztem magam lemenni a konyhába reggelizni. Kiléptem a szobám ajtaján, amit becsuktam magam után. Ásítva lépkedtem le a lépcsőn és kanyarodtam be a konyhába. Senki nem volt lent, csak a szokásos cetli az asztalon, amire anya írta rá a szokásos szöveget.

" El kellett utaznunk, majd hívunk titeket. Vigyázzatok magatokra. Puszi anya. "

Kezd unalmas lenni ez a duma. Bekapcsoltam egy zenét aztán neki álltam a reggeli készítésének. A bejárati ajtó kinyílt. Érdeklődve és egy kis félelemmel mentem oda megnézni ki is jött, viszont csak Felix állt az ajtóban.

- legközelebb szólj hogy megjöttél. - mondtam miközben mentem vissza a konyhába.

- minek ? - jött utánam.

- talán azért hogy ne kapjak szívrohamot ? - fordultam felé.

- nem tehetek róla, hogy ilyen kis beszari vagy.- ült le az asztalhoz.

- nem is tudom melyikünk futott el visítva egy kis kacsa elől...- mértem végig.

- csak hét éves voltam ! - húzta össze szemöldökét. Naa már kommunikálunk. Ez jó jel.

- akkor is bőgve rohantál anyához. Anya segíts ! Ott egy sárga szörnyeteg ! - utánoztam amit még 11 éve mondott.

- fejezd be ! - morogta.

- apa meg én jót nevettünk rajtad. - fogtam meg az álam.

- Yiren nem mondom mégegyszer ! - állt fel.

- ha jól emlékszem, még a kacsa is nevetett. - néztem rá mire elkapta a csuklóm az egyik falnak tolt elég erősen.

- rosszul emlékszel ! - sziszegte fogai között.

- ez fáj ! - rángattam csuklómat.

- te akartad ! Én mondtam, hogy hagyd abba. - morogta már a fülembe.

- Felix engedj el ! Ez fáj ! - fogtam meg a csuklómat szorító kezét.

- honnan ismered Daehyun-t ? - ajkai már szinte súrolták nyakam bőrét.

- osztálytársak vagyunk. - szorítottam össze a szememet a fájdalom miatt.

- tartsd magad távol tőle ! - engedte el a csuklóm. Oda kaptam a kezemhez, ahol fogta vörös lett a bőrfelület. - csináld meg a reggelit. Ma együtt megyünk iskolába. - ült vissza az asztalhoz. Remegve fordultam vissza a dolgomhoz. Égető tekintetét éreztem magamon .

- neked mennyit szedjek ? - kérdeztem halkan.

- nem hallottam. - állt mellém.

- mennyit szedjek neked ? - néztem fel rá félve. Hogy miért félek nem tudom.

- nem kell olyan sok. - szedtem neki amennyit kért, majd magamnak is egy kicsit. Ő az asztalhoz leült én pedig a pultnál támaszkodva fogyasztottam el a reggelimet.

- nem ülsz le ? - emelte rám kíváncsi tekintetét.

- nem, jó itt nekem. - gyors befaltam még a maradékot aztán indultam a táskámhoz. Felvettem a vállamra és léptem volna ki az ajtón de Felix megállított.

- együtt megyünk ! - kiáltotta a konyhából. Sóhajtva mentem a konyhába, lemondva az egyedül sétálásról.

- akkor mehetnénk ? - támaszkodtam meg az ajtóban.

- igen. - eltette a mosatlant a helyére és felvette a táskáját. Kiléptünk az ajtón, a langyos tavaszi szél megcsapta az arcomat, mosolyogva élveztem a kis kényeztetést. - jössz ? - hallottam hangját.

- persze. - az út csendben telt, egyikünk sem szólt a másikhoz. Talán jobb is így. Az még mindig fúrja az oldalam, hogy honnan ismeri Daehyun-t. Inkább Pápaszemet kérdezem meg erről. A sulihoz érve Lisa és Jennie várt a kapunál. Daehyun is ott volt. Mosolyogva léptem oda barátnőimhez egy ölelésért.

- szia ! - ugrottak nyakamba.

- sziasztok ! - öleltem vissza őket.

- sziasztok ! - jött Daehyun mély hangja. Az alsó ajkamat beharaptam és úgy néztem fel rá. Szemüvege cukin állt rajta, haja tökéletesen beállítva, inge hanyagul lógott rajta, nyakkendője lazán nyaka körül hevert. Talán egy kicsike pír jelent meg az arcomon, ahogy végig néztem. Mintha egy anime sorozatból szedték volna ki.

- menjünk ! - rántott vissza a valóságba Lisa hangja. Bólintottam egyet és zavartan sétáltam barátnőim közt. Már megint zavarba tudott hozni. Pedig nem is csinált semmit...csak köszönt. Meeeg beharapta az ajkát uwuuu....oké állj le.

- Yiren , itt vagy ? - kalimpált előttem Jennie a kezével.

- mi ? Igen...persze. Csak elgondolkoztam. - ráztam meg a fejem.

- cuki ez a két oldal frizura. - mutatott a két oldalon le lógó copfra.

- köszi. - motyogtam.

- lányoook ! Tegnap este Minho felhívott ! - suttogta Lisa.

- naa ! Gratulálok ! - ölelte át Jennie.

- ez már haladás. - karoltam át én is.

- igen és most annyira fel vagyok pörögve, hogy semmi és senki nem tudj- pörgött egyet a levegőben, nem érkezett talpra helyette inkább Byulon állapodott meg. Aki éppen a száját kente ki...de mivel Lisa ráesett a rúzs eltört és egy szép vörös csíkot hagyott a lány arcán. Jennie és én a szánk elé tettük a kezünket, úgy vártuk mi történik. Lisa ledermedve állt arrébb. A rúzsos arcú lány a dühtől majd felrobbanva fordult Lis felé.

- te kis...! Nézd mit tettél ! - mutatott az arcán lévő vörös csíkra.

- úgyis rajtad kötött volna ki, most mit pattogsz ? - kérdezte Lisa a lenéző tekintetével.

- hogy mit mondtál ?? - lépett egyet Lisa felé. Jennie meg én késznek éreztük közbe lépni, ám egy hang megállított minket. Mindenki a jelenetet figyelte.

- ha hozzá mersz érni velem gyűlik meg a bajod ! - jött közelebb Jisoo és Lisa elé állt.

- nocsak ! Anyuci nélkül nem megy ? - nevette el magát.

- anyuciban van erő, szóval húzd el a nagy szilikon segged míg ki nem lyukasztom ! - lépett egyet előre Jisoo. Lisa, Jennie és én megszeppenve néztük legidősebb barátnőnket. Soha nem beszélt így. Byul megsértődve csapta hátra a haját és lépkedett magassarkújában a szekrényéhez. Összeszedte a cuccát és elment mellettünk. Mielőtt elment volna megállt mellettem és a fülembe dörmögött.

- mi még találkozunk ma...ígérem hogy ez lesz életed legrosszabb napja. - sziszegte és a vállamnak neki ment.

- bitch...- morogta Jennie. - te Jisoo ! - mentünk közelebb hozzájuk. - mi történt veled ? Soha nem szoktál ilyen lenni.

- mit ettél reggelire Asszony ?- néztem rá kerek szemekkel.

- az én barátnőimet senki ne bántsa.- húzta össze szemöldökeit.

- oh de cuki vagy ! - ölelte át Lisa.

- tudom. - bólogatott Jisoo és megpaskolta Lisa hátát.

- jössz Byulnak egy új rúzzsal ! - állt meg előttünk egy barna hajú, agyon sminkelt lány.

- kuss ribanc ! - legyintett Jisoo és elhessegette a lányt.

- naa ! Jisoo hozza a formát ! - nevetett Jennie és átkarolta.

- ma apa készítette a reggelit...- motyogta Jisoo.

- apai erő ! - kacagott Lisa.

- menjünk órára. Nem akarok még egy ilyenbe belebotlani. - indult el Jisoo mi pedig követtük.