Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

21

Felkelve megláttam a telefonom képernyőjét. Még mindig ment a hívás. Daehyun békésen aludt. Letegyem vagy ne ? Nem akarom megbántani, viszont készülődni kéne. Végül kikapcsoltam a kamerát meg a mikrofont és előszedtem az egyenruhát. Megfogtam és a fürdőbe mentem, felvettem, és megfésülködtem. Visszamentem a szobába és felraktam töltőre a telefont. Még mindig alszik. Most mit csináljak ? Letenni nem akarom, de töltődnie is kéne. Na jó , hagyom a francba. Levettem a töltőről és elindultam a konyhába. Annyi, hogy ma nem viszek telefont.

A konyhában anya és apa ültek.
Leültem hozzájuk és az előkészített reggelit majszoltam.

- jó reggelt. - hallatszódott a telefonból Daehyun reggeli rekedtes hangja. Anya meg apa felém kapta fejét és nagy szemekkel nézték a telefont és engem. Gyors vissza kapcsoltam a mikrofont.

- neked is. - beharapott ajkakkal néztem a szüleimre.

- tegnap elfelejtettem mondani, hogy jól mozogsz. - mondta mire apa kiköpte a narancslét. - ez mi volt ? - kérdezte a kamerába nézve.

- az apja. - válaszolt helyettem apa.

- jó reggelt...- köszönt bizonytalanul.

- hogy érted hogy jól mozog ? - vette ki a telefont a kezemből és kiment a konyhából.

- apa ne ! - szaladtam utána.

- tegnap táncolt. - motyogta Pápaszem.

- aha, és te ezt honnan tudod ? - vonta fel a szemöldökét.

- nekem táncolt. - mondta magabiztosan.

- hogy mi ? - fordult felém apa.

- egy BTS koreográfia volt csak ! - kaptam ki a kezéből a telefont vér vörös fejjel.

- majd beszélgetünk mi még ! - ment a konyhába.

- huh anyám...- dőltem le a kanapéra.

- bírom az apukádat. - villantott egy féloldalas mosolyt.

- hehehe....ő téged nem. - vakartam a tarkómat. - megyek reggelizni, majd beszélünk a suliban.

- rendben. - mondta én pedig letettem.

- szóval ki ez a fiú ? - kérdezte anya ahogy leültem az asztalhoz.

- az új osztálytársam. - vettem a számba egy falatot.

- és ti már ilyen jóban vagytok ? - kérdezte apa.

- tegnap még örültetek, hogy ölelkeztünk. - motyogtam magamnak.

- ő volt az a fiú ? - mosolygott anya .

- igen.

- nem szimpatikus. - rázta a fejét apa. - egyáltalán miért telefonáltatok ?

- nem beszélhetek az új osztálytársammal ?- néztem rá.

- egy napja ismered !- mutatott a telefon felé.

- és mégis jobb fej, mint a bátyám...- morogtam az orrom alatt és felálltam az asztaltól. Kimentem a konyhából utána felsiettem a szobámba. A lépcsőn Felix jött le, a gyomrom összerándult, félve lépkedtem a lépcsőn.

A szobámba beérve becsuktam magam mögött az ajtót neki dőltem és kifújtam a bentartott levegőt. A táskámba bepakoltam, a telefont felraktam töltőre majd mentem is le , oda lent felvettem a cipőmet, utána bementem a konyhába.

- én mentem. - jelentettem be, sarkon fordulva hagytam el a konyhát. Nekem is le kéne rakni a jogosítványt. Félúton egy kocsi állt meg mellettem. A mi kocsink.