Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

25

Az iskola folyosóján sétáltunk a lányokkal s az élet nagy problémáiról beszélgetünk. Nem voltunk lusták, fogtuk magunkat és felhívtuk törött lábú barátnőnket. Elmeséltük neki a tesi órát, szegény azt se tudta mit mondjon. Elsőnek idegesen szidott le, aztán féltve kérdezgette, hogy érzem magam. Leültünk az udvaron egy asztalhoz, kitámasztottuk a telefont és úgy beszéltünk tovább. A nap sugarai lágyan simogatták bőrömet, a szél gyengéd szellői is közre működtek. Nem volt olyan meleg, de nem is hideg. Tökéletes az időjárás. A fák levelei néha meg - meg rezzentek, pár fa már a rügyeit bontja ki, ezzel tájékoztatást adva az embereknek, hogy itt a tavasz. Kedvenc évszakom. Nincs se túl meleg, se túl hideg. Most lesz osztályfőnöki óránk, a gyomrom összeszorul ha csak az órára gondolok. Vajon a fiúk is ezt szokták érezni, mikor ők csinálnak valami marhaságot ?

- ideje lenne mennünk, ha nem akarunk nagyobb bajba kerülni. - szakította félbe a gondolat menetem Jennie hangja.

- menjünk. - sóhajtottam és felálltam.

- majd beszélünk még ! - köszönt el Lisa a telefon másik végén lévő személynek.

- rendben, sziasztok ! - hallottuk Chae hangját.

- Jennie. - bújtam hozzá.

- igen ? - karolta át a vállam.

- lehet hogy most beszarinak fogsz tartani, de én félek. - hadartam el neki ami a szívemet nyomta.

- nem lesz semmi baj. - nyugtatott.

- ha nem csináltatok semmi hülyeséget, nincs mitől tartani. - mosolygott kedvesen Jisoo.

- igazad van. - lépéseimet bátrabban tettem meg az osztályterem felé. Benyitottam és leültem a helyemre.
Mindenki undorodó tekintettel nézett Jenniere és rám. Sosem ártottam az osztályomnak és inkább hisznek egy ilyen...lánynak sem nevezhető lénynek. A gondolataim közt barangoltam mikor Yeri állt meg a pad előtt pár másik osztálytársunkal.

- nem kellett volna túlélned. - fonta össze karjait mellei előtt.

- mentek volna moziba az őseid azon a bizonyos napon. - intett be neki Jennie. Nevetést visszatartva haraptam be az ajkamat kerestem másik irányt amibe nézhetek.

- szerintem nem kéne ilyen bátornak lenned. Ne felejtsük el melyikünk van szarban...mint mindig. - nevette el a végét.

- vigyázz mit beszélsz, mert szerintem rossz lesz egy foggal szotyizni. - állt fel Jennie.

- te most fenyegetsz ? - szűkítette össze szemöldökét.

- nem...csak óvva intlek. - mosolygott édesen.

- én inkább a Szőkeségre vigyáznék. - mutatott rám.

- őt hagyd békén ! - emelte meg egy picit a hangját. Szemei villámokat szórtak az előtte álló három lányra.

- nagyon véded...mit csinálsz ha ezt teszem ? - hergelte barátnőmet miközben meghúzta a hajamat. Jennie nem habozott és arcon csapta. A lány arca piros bőrfelületéhez kapott s tányér nagyságú szemekkel nézte az őt bántó lányt.

- őt hagyd békén ! - emelte rá mutató ujját. A meglepődött lány bólogatva ment helyére. Jennie elégedett mosollyal ült le a helyére.

- ezt nem kellett volna. - fordultam felé.

- de kellett ! Nem hagyom hogy bántson, se téged , se őket. - mutatott Jisoora és Lisara. Egy bólintással értettem egyet, azért jól esik, hogy ennyire véd minket. A tanár bejött, komótos lépésekkel ment a tanári asztalhoz.

- Kim Jennie , Lee Yiren. Álljanak fel. - ült le a székére, mi pedig tettük ahogy kérte. - milyen mentségük van erre a stílusra ? - kérdezte felnézve ránk. Mintha valami tárgyaláson lennénk vagy nem is tudom.

- tanárnő ! Mi nem írtunk ilyen alpári módon ! Sose beszélünk így az iskolán belül. Jó persze, kicsúszik egy kis káromkodás, de ilyen sose ! Meg aztán miért beszélnénk ki pont őt ? Ha bajunk van vele akkor a szemébe mondjuk, meg van nála érdekesebb témánk is. - harsogta Jennie a nyílván valót.

- mégis a papír lapon van az írásuk. - emelte fel a papírt amire "írtuk" azokat a sértő szavakat.

- tanárnő ! - emeltem fel kezemet. - az osztályból mindenki nagyon jól tudja, hogy Seo Yeri ügyesen hamisít kézírásokat. Sok lánynak írt már szülői kérelmet, hogy az igazgató engedje el őket hamarabb. Ha megnézzük Yeri tájékoztató füzetét, találhatunk benne egy csomó ötöst matematikából és minden nehéz tantárgyból. Vajon miért jeles minden tantárgyból, ha az órán nem remekel és a házi feladatai is hasznavehetetlen ? Ott van az a megoldás, hogy valójában okos, csak nem mer megszólalni órán, de akkor miért nem készít házit ? Mert az egész tájékoztató füzet egy nagy hazugság. Úgy mint az a papír is, amit a kezében tart. - a tanár döbbenten bámult rám. Szóval erről nem tudott...upszi.

- Seo Yeri, kérem a tájékoztató füzetét. - nézett a lányra, akiről le lehetett olvasni, hogy bizony itt a vég. Remegve nyújtotta át a kis füzetet, amit a tanár kikapott a kezéből és fellapozta. - szín jeles. - nézett fel a mellette ácsorgó lányra. - igaz az amit Lee kisasszony mond ? - húzta fel szemöldökét.

- ne-nem.- dadogta a lány.

- akkor kérem bizonyítsa igazát, ha igaza lesz akkor a két lány igazgatói figyelmeztetésben részesülnek. - itt Yeri egy gonosz vigyort festett az arcára.- viszont ! Ha nem tudja igazolni igazát, akkor sajnos meg kell válnia iskolánktól. - mindenki döbbenten nézte a nőt. Sose kapott senki ilyen büntetést, pedig csináltunk pár elnézhetetlen dolgot.

- kicsapnak ? - hangja olyannyira remegett, mintha kötélen táncolna.

- ha nem tudja bizonyítani igazát. Kérem írja fel a táblára a következő műveletet. - a tanár elmondott egy elég cifra műveletet, szegény lány azt se tudta mit csináljon először. - kap rá öt percet. - nézte az óráját. Jennie és én egymásra néztünk.

- ezt beszopta. - suttogtuk egyszerre. Matek órán sem tud semmit, akkor most tudna valamit ? Nem hinném.

- számológépet használhatok ? - fordult a tanár felé, aki csak biccentet.

- már csak kettő perc. - nézett az órára. Yeri idegesen irkált a táblára. - lejárt az idő ! - állt fel a tanár és a tábla felé fordult. - gratulálok Seo kisasszony ! - a lány arcára egy hatalmas mosoly ült ki, mi pedig szomorúan sóhajtottunk. - most rúgatta ki magát ! - tette hozzá a tanár mire mi döbbenten néztünk rá, Yeri arcáról a mosoly eltűnt és félelem járta át. - óra után jön velem az igazgatóhoz.

Jennie meg én diadalittasan ültünk le a helyünkre és mosolyogtunk egymásra.

- így jár az aki másnak áss vermet. - mondtuk egyszerre Yerinek mikor a padunk mellett haladt el. Óra után egyedül lépkedtem ki a suliból. A lányok szakkörön vannak, a bátyám pedig szerintem már otthon. Trappolás ütötte meg a fülemet így hátra fordultam. Daehyun alakját láttam meg és mögötte pár lányt futni. Nem törődöm stílusban fordultam ki a kapun és mentem a járdán. Pár méterrel a sulitól egy kar ragadta meg a jobb felkaromat, aztán neki taszított a falnak, a testét pedig nekem préselte. Felnéztem fogva tartómra, Pápaszem állt előttem.

- csak maradj csendben ! - suttogta és mintha ajkaimra tapadt volna, közel hajolt arcomhoz. Úgy várta meg míg a lányok odébb állnak.

- kell neked csajozni. - nevettem mikor már elmúlt a veszély.

- én csak sétáltam ! - tette fel a kezeit védekezés képpen. - mond csak, elviselnél engem egész este ? - tette fel a kérdést mire meghökkentem.

- persze. - bólintottam zavarodottan. - miért ? - néztem fel a nálam sokkal magasabb fiúra.

- csak mert a bátyád meghívott hozzátok ott aludni. - mesélte az utat figyelve.

- és akkor tartsam magam távol tőle...- morogtam az orrom alatt.

- mi ? - figyelt le rám.

- semmi...- legyintettem.