Szüleim Titka (Felix ff.) Befejezett

29

- Yiren ! Te hozdd a vizet ! - ordította lentről a bátyám. Belementem abba, hogy befessük a párnát. Úgyis ő fog szívni, ha rájönnek anyáék.
Egy kistálkába engedtem vizet és elindultam a nappaliba. Felix a papírokkal betakart dohányzóasztalnál üldögélt, várva a vízre.

- tessék. - tettem le óvatosan a tálkát elé.

- köszi !- mutatott egy ezer wattos vigyort.

- óvatosan ! - kiáltottam, ahogy nagy erővel rántotta meg a vizes tálkát.

- ne izgulj, nem lesz baj. - bólintott és az ecsetet belemártotta a vízbe, aztán a festékbe.

- nem lenne egyszerűbb belerakni egy festékes vödörbe ?- kérdeztem inkább magamtól, minthogy tőle.

- de ! Igazad van ! A garázsban úgyis van, maradt pár vödörrel a szobám festéséről. - pattant fel.

- kár volt mondanom. - fogtam a fejem.

- egy zseni vagy ! - rohant ki. - tudod mit ? - jött vissza.

- mit ? - biccentettem felé.

- inkább a garázsban csináljuk. - fogta meg a párnát.

- megjött az eszed ! - tapsoltam túl játszva magam, ő pedig hozzám vágta a párnát.

- nagyon vicces. Hozdd a párnát ! - indult el újra.

- hozdd a vizet, hozdd a párnát...mást ne hozzak ?- csapkodtam.

- na hozzad már, ne hisztiz ! - hallatszott kintről a hangja.

- jól van megyek már ! - megfogtam a párnát és mentem utána. - hogyan tervezed befesteni ?- álltam meg a garázs ajtajában.

- ráborítom a festéket. Találtam kettő vödör kék festéket. - emelte fel az említett tárgyakat.

- hol hagytad az eszed ? - ennek nem lesz jó vége, érzem az ereimben.

- ott ahol te nem...a helyén. - nevette.

- a jó anyukádat !- dobtam hozzá a párnát.

- most az anyádat szidtad. - hajolt ki a párna elől.

- ne anyázz ! - kiáltottam.

- te kezdted ! - tette le a két vödröt és ment a párnához. Felvette aztán letette a festékek mellé.

- nem kellene valami alá ?- guggoltam le hozzá.

- nem hiszem, csináljuk úgy, hogy te tartod a párnát én meg ráborítom a festéket. - állt fel.

- de aztán nehogy olyan legyek, mert szét csaplak !- fenyegettem miközben felálltam.

- jó, nyugi ! Nem leszel olyan !- adta a kezembe a párnát. Megfogtam a két felső sarkát, kinyújtottam a kezemben lévő tárgyat és vártam a festékre. - mehet ?

- igen. - bólintottam.

- egy kettő három ! - kiáltotta és már jött is a festék. - sikerült ! - ugrált körbe körbe, de aztán lelkesedése alább maradt ahogy a hátam mögé pillantott.

- most mi az ?- néztem rá kérdőn.

- fordulj meg...- mutatott a hátam mögé. Kíváncsian fordultam meg, a szívem a torkomban dobogott, remélem nem anyáék állnak ott beborítva kék festékkel. Amint megfordultam megpillantottam azt amit Felix is.

- LEE FELIX !- ordítottam el magam.

- semmi baj ! Lemossuk !- hozta a kerti slagot. Megnyitotta, de csak rontott a helyzeten. Anyáék kocsija már nem csak festékesen parkolt előttünk, hanem már átázva is, hiszen le volt húzva az ablak...- oké, nyugi...ezt rendbe tudjuk hozni mielőtt anyáék haza érnek, elvégre egy hétre mentek, nem igaz ?- vakarta tarkóját és a vékony hangján beszélt, ami azt jelenti nagyon be van trotyizva.