𝕄𝕪 𝔹𝕒𝕕 𝔹𝕠𝕪 | ✓

32. rész

Tegnap az ebéd után még estig beszélgettünk és sütöttünk anyuékkal, majd mi Ashhal feljöttünk filmezni. Nem sok maradt meg a filmből mert végig vagy popcornnal dobáltuk egymást, vagy a kockáit számolgattam, mert persze megfosztottam a pólójától. Óhhh, és majdnem kifelejtettem, hogy az egész filmet kiparódizáltuk elvékonyított hanggal, és egy teljesen más történéssel. Szerintem anyuék már azt nézték, hogy milyen számot kell hívni ha elmegyógy intézet kell. Egyszer David benyitott, hogy elmagyarázza nekem, hogy olyan hülye vagyok, hogy ha tudnám, hogy forog a föld, én kapaszkodnék, de a kifejezéstelen arcom szerintem mindent elárúlt neki, úgyhogy békénhagyott minket. Most csak azt érzem, hogy valami nagyon nyomja a hasam. Nehézkesen kinyitottam a szemem és megláttam Asht ahogy a karjai átölelik a derekam miközben rajtam fekszik. Már érdemes volt felkellni, megtudtam, hogy csodás párna vagyok... Óvatosan lefordítottam magamról az alvó fiút, aki egy kicsit tovább gurúlt a kelletténél ezért majdnem leesett az ágyról. Végűl inkább csak néztem a fiú igazságtalanúl hosszú szempilláit, és azon tanakodtam, hogy mi lehettem előző életemben. Fogalmam sincs mivel érdemeltem őt ki. Biztos vagyok benne, hogy apáca, vagy pap voltam. Más magyarázatot nem tudok rá találni. Egyébként valószínűleg bealudtunk tegnap, mert még mindig ugyanabban a ruhában voltam, plusz nem úgy volt megbeszélve, hogy itt alszik Ash. Jézusom! Most a szüleim ezer százalék, hogy nem fognak ezzel békénhagyni. Belefúrtam a fiú nyakhajlatába a fejem a gondolattól. Ezek mit fognak hinni, mit csináltunk itt fent? Istenem... A gondolataimból az zökkentett ki, hogy egy erős kart éreztem meg a derekamon. Ajkaim egy hatalmas vigyorra húztam, és ha lehetséges, még közelebb csusszantam a félálomban lévő fiúhoz. Beszívtam az illatát és még jobban vigyorogtam, ahogy belegondoltam, hogy most Ashton illata lesz az ágyneműmnek. Felnéztem a csukott szemű fiúra. Láttam, hogy mosolyog. EZ FENT VAN! Hogy rohadjon meg! Eldöntöttem, hogy kibaszok vele egy kicsit. Mert miért ne? Lassan felűltem, és lovagló ülésbe ráűltem a fiú derekára. Tegnap levette a polóját és ez nem mászott rá az éjdzaka ezért csak egy melegítő nadrág volt rajta. Neh meg boxer. Gondolom...

Lehajoltam hozzá, jobban mondva a nyakához, és azt kezdtem el apró puszikkal behinteni. Felmordult, de amikor ránéztem, még mindig tetette az alvást. Hát apám, színésznek se menj el. A füle mögötti területet kezdtem el puszilgatni miközben a kezzemmel a kockáit rajzoltam körbe. Éreztem, hogy megfeszűlt. Elmosolyodtam. Áthajoltam a szája sarkához és oda is nyomtam pár puszit. Direkt nem csókoltam meg. Nehéz volt, de azért is ráveszem, hogy felkelljen. Az orrára is nyomtam egy puszit, majd csak hozzányomtam a szám az övéhez. Nem csücsörítettem, meg semmi.  Csak, hogy összeérjen.

-Csókolj már meg!- suttogta Ash. Elmosolyodtam és elhajoltam tőle. Hitetlenűl felszuszogott és rám emelte kérdő tekintetét. Megráztam a fejem. Erre csak felvonta az egyik szemöldökét, de amikor látta, hogy elvigyorodok egy mérges fújtatás után erőszakosan a szájára húzott és vadúl, ellenkezést nem türően csókolt. Persze visszacsókóltam, mert így is nehéz volt kibírni. Amikor elszakadtunk egymástól, felkeltem és az ajtóhoz léptem, hogy lemenhek reggelizni. Ash is jött volna le, de megtorpantam és ránéztem

-Szerintem vegyél fel egy polót- mondtam neki

-Minek?- értetlenkedett

-Bár apa bír, de belefulladna a kávéjába, ha meglátna poló nélkűl- utaltam arra, hogy egy kissé félreérthető

-Keresek egy polót- bolintott mosolyogva...