A fiúk lehalkították a zenét majd az egyik felállította az öléből a ribit és megindult felém. Fogadjunk ő a tipikus rosszfiú a suliba. Inkább csak előre fordúltam és indultam volna tovább amikor utánam kiálltott...
Itt kezdödőtt MINDEN
#1 - romantik...
-Emily!- szóltam bele egyből. Brian egyébként elment, mert sietett valahova, de azt mondta szóljak ha van valami
-Ash úristen!- sírta el magát a lány akit az életemnél is jobban szeretek. Rossz volt így hallani
-Hol vagy? Jól vagy? Scott rabolt el ugye?- bombáztam őt kérdésekkel
-Nem tudom hol vagyok- nyőgte. Fáj valamilye. Ha az az idióta barom bántotta én megölöm.
-Lépj be Snapen a térképre, és ott keress meg. Kérlek- az utolsó szónál már inkább könyörgött. Úgy tettem ahogy mondta. Beléptem az alkalmazásba, majd megkerestem Emily bitmoját. Megjegyeztem a címet
-Bármikor visszajöhet- hallottam meg Em gyenge, és aggódó hangját. El sem hiszitek milyen jó volt újra hallani
-Sietek- mondtam
-Ashton- szólt rám Emily
-Igen?- kérdeztem
-Szeretlek- mondta megtőrten, majd bontotta a vonalat. A szívem összeszorúlt. Elnyomtam az érzelmeim, mert erre most nincs időm. Tárcsáztam a nyomozot, aki Emily ügyét vállalta, és elmeséltem neki a dolgokat, miközbe beűltem a kocsimba. Hevesen dobogó szívvel vezettem. Miután közőlte velem, hogy odajön a helyszínre letartóztatni Scottot bontotta a vonalat. Előbb verem be a képét, minthogy letartóztassák, az fix. A sebességi korlátot minimum tízszer átlépve vezettem a címre. Amint odaértem, kipattantam a kocsimból, majd annak bezárásával nem is foglalkozva futottam a megadott házhoz. Tudtam, hogy valószínűleg nem lesz nyitva, de azért megpróbáltam lenyomni a kilincset. Természetesen nem nyílt ki az ajtó, ezért hátráltam pár lépést, majd nekifutásból berugtam az ajtót, mire az nyikorogva adta meg magát. A ház közepén egy szürke kanapé volt, rajta az én megtőrt angyalkámmal. Odarohantam hozzá és karjaimba zártam.
-Ashton!-sírt fel és olyan közel bújt hozzám amennyire csak tudott
-Istenem- suttogtam majd magamhoz szorítottam és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Annyira hiányzott! Borzalmasan nézett ki. Minimum 10 kilót fogyott az amúgy is vékony alkatából. Szemei beesettek és kisírtak voltak. A ruhája szakadt volt és... és véres. Véres. Értitek? Véres. Ökölbe szorúlt a kezem. Bántotta. Úgy látom nem is egyszer. Ezt a Scott gyereket én feldarabolom, ledarálom és megetetem a kutyákkal. Megütötte a fülem a kintről jövő sziréna. Tehát megjöttek a rendőrök. Emilyt az ölembe vettem és kivittem a lakásból, ahol szembetaláltam magam a nyomozóval. Amint meglátta Emilyt, elkerekedett a szeme
-Ő lenne az ügye?- kérdezte, mire csak bólintottam. Nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne szóljak be a nyomozónak, hogy nem bazdmeg ez egy másik csaj, de végűl sikerűlt viaszafognom magam.
-Ez esetben, pár képet kéne csináljak róla bizonyítékként- mondta, mire egy morgással tudtára adtam, hogy nem tetszik, de végűl egy nagy sóhajjal kartőltve bólintottam. Csinált egy képet magáról Emilyről, aki szerintem a világát sem tudta. Ezután felhúzta a polóját. Elállt a lélegzetem amikor megláttam az oldalán lévő friss vágásokat
-Megölöm- forrt fel az agyvizem
-Kérem, vigye a lányt haza. Normál esetben kórházba kéne, de ennyi megpróbáltatás után, nem tenne jót neki. Kenegessék az oldalát, és ha lehet tisztítsák ki. És most kérem távozzanak, mert ha megjelenne a gyanúsított félő, hogy nem tudna tisztán gondolkodni, és a végen olyat tenne aminek jogi következményei vannak- fejezte be a szentbeszédet a nyomozó. Jobban átgondolva, én is inkább tudom biztonságba Emilyt, minthogy félholra verjem Scottot, bár tegyük hozzá, hogy a második is igazán hivogató. Megköszöntem a nyomozónak a munkáját, majd Emet beűltetve a kocsiba a házukhoz hajtottam. Amikor odaértűnk, óvatosan kiemeltem a szinte alvó lányt. Istenem. Ő nem ezt érdemelte. Mennyasszony pózba vittem a bejárati ajtóhoz a lány, majd az ajtót kinyítva beléptem vele a házba.
-Ash, csak hogy itt vagy. Megvan, hol keressük még Emilyt- ordította ki David feltehetőleg a konyhából. Igen, neki a nagy sietségbe elfelejtettem szólni
-David- mondtam hallkan
-Miaz? Mi a baj?- kérdezte, majd kicsőrtetett a konyhából. Tekintete a kezeim közt tarzott lányra vándorólt
-Jézusom- rohant ide. Ekkor elmeséltem neki, hogy mi történt. Miután kidühöngte magát, mondtam neki, hogy csináljon valami kaját a lánynak, ameddig én felvittem megfűrfetni. A fürdőbe levettem a lány ruháit és a vizzel teli kádba űltettem. Mások valószínűleg kihasználták volna a helyzetet, de én nem tettem. Soha nem is tenném. Megfürdettem és megmostam a lány haját aki ezt csukott szemmel és mosolyogva nyugtázta. Szerintem most kezdi csak felfogni, hogy vége van. Megmenekűlt...
Hát gyermekeim, ma mindenki nyugodtan alszik...😂🥺💕
Egy kis önpromót engedjetek már meg nekem. Ennek a storynak hamarosan vége, de ez az írós cucc eléggé bejön nekem. Valamelyik nap kipattant egy újabb story a fejemből, ami remélem fog nektek tetszeni. Ugyanúgy egy romantikus történet lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A könyvet a profilomon Now I hate you more, but i can't love you less néven találhatjátok meg. Tudom a borítóra más van írva, de a köcsög wattpad max 80 karakteres címet enged csak😂😂 Szóval csekkoljátok ha érdekel
