Árnyéklovas ✔️

-29.-St Theresa kórház

30. Naplóbejegyzés :

Emlékeztek amikor azt mondtam, hogy megoldjuk, bármi is a probléma?

Nos, ez egy kicsit elhamarkodott mondat volt....

-Catrhine és Mark kinyírtak egy maffia bandát, nem messze innen. Kiírtottak mindenkit a bandájukkal, de voltak akiket átállítottak magukhoz. És most mi következünk a soron.-mondja Ryan fáradtan.

Meghasad a szívem, hogy így kell látnom őt. Látni rajta, hogy borzalmasan fáradt. Állandóan dolgozik, engem meg nem hagy dolgozni. Állítása szerint ezt neki kell elintézni, miközben ez nem így van. De túl makacs...
Ma nem igazán voltam beszámítható, még az sem izgatott igazán, hogy ki akarnak nyírni minket. Folyton a terhesség körül járt az agyam, míg a többiek ötleteltek.

-Talán 1 hetünk van felkészülni, amíg ők is össze szedik magukat. -mondja Bryan.

Miután vége lett a megbeszélésnek, elhatároztam magam, hogy beszélek Ryannal, és haza rángatom. A többiek még szinte ki sem mentek az irodából, amikor szóltam neki.

-Ryan, beszélhetnénk?-kérdezem.

-Avery, most ne zavarj!-rivall rám.

-De fontos lenne, vagy ha otthon megbeszélnénk..-folytatom, de közbe szól.

-Dolgozom! Próbállak menteni téged is! Mit nem lehet ezen érteni?-kiált rám újból.

-Tudom, és köszönöm, de segíthetnék, hátha akkor hamarább kitalálnánk valamit. De beszélni csak van időd.-még nyugodt hanggal beszélek.

-Nem, képzeld el nincs időm!-válaszol gúnyosan.

-Ryan Douglas! Fejezd ezt be, mert a barátnődnek szüksége van rád!-beszélek magamról 3. személyben.

-Te fejezd be Avery! Próbálom menteni a menthetőt, te meg itt dumálsz, hogy szükséged van rám! És? Leszarom, most dolgozom, szóval hagyj békén!-ordít.

-De Ryan..

-Kurva életbe Avery, takarodj innen!-csap az asztalra.

Csalódtam benned....

Hová lett az én Ryanom?

A könnyeimmel küszködve léptem ki az irodából, majd a többiekre néztem, akik hallották az egészet. Én csak sietős léptekkel elindultam kifelé. Ryan nem futott utánom, kért bocsánatot és csókolt meg, ahogyan a filmekben szokás. Hagyta, hogy bőgve elmenjek. És ez nekem borzalmasan fájt.

Beültem a kocsiba, majd elhajtottam. De nem haza. Képtelen lettem volna ma otthon aludni. Így amíg még világos volt, elmentem a tengerpartra. Kiszálltam az autóból, ledobtam a cipőmet, majd a homokban sétáltam. Sokáig elhúzódtak a dolgok a megbeszélésen, bár én nem igazán vettem részt rajta, így lassan lefelé ment a nap. Leültem a meleg homokba, és percekig csak ültem ott. Néztem a csendes tengert, és a naplementét.

Sosem néztem volna ki Ryanból, hogy valaha is ilyet tenne, vagy mondana. Nagyon fájtak a szavai, de tudtam, hogy csak az idegesség miatt. De kitudja mikor múlik el a veszély. Mert ha ez így folytatódik tovább, azt sem fogja észre venni, hogy szültem egy gyereket. Nem tudom mit fogok csinálni, teljesen tehetetlen vagyok...
Olyan makacs, mégis mindent megtesz a családjáért. Viszont így nem veszi észre, hogy egyben el is hanyagolja őket. Hjaj Ry, borzasztóan szükségem van rád..

Az elmélkedésből az zökkentet ki, hogy egy hatalmasat korgott a gyomrom. Basszus, ma még nem is ettem! Pedig a doki szerint nagyon fontos a megfelelő táplálkozás..

-Nath, elmehetek hozzátok?-kérdezem a telefonban.

-Persze, ezt meg sem kellett volna kérdezned! Már aggódtunk érted, hogy merre vagy! Elmenjek érted?-hadarja aggódva.