Árnyéklovas ✔️

-19.-Venice

20. Naplóbejegyzés :

1 hónap múlva:

Szóval story time mi....

-Jackson hányszor mondjam még el, hogy a szállítmány már egy hete késik! Mi a francért nem intézkedsz? Te vagy a felelős a szállítmányokért!-csapok dühösen az asztalra.

-Sajnálom Avery, de volt elég galiba a másik szárnyban is.-vakarja meg a tarkját.

-Megint mi történt?-sóhajtok.

-A díler szárnyon voltak a gondok. Roberto nem volt megelégedve a pénzzel. Ez persze a fiúkból kiváltotta a haragot, így majdnem egymásnak estek.-meséli Jackson.

-Majd beszélek a vén fószerrel. Sosincs semmivel megelégedve, pedig még csak a részét sem veszi ki a munkából. Na mindegy. Intézkedj a szállítmánnyal, ezt majd én intézem.-mondom.

-Okés.-indul ki.-Jaj, és megint látták őt.-fordul vissza.

-Jackson, nem lehet ő.-sóhajtom.

-Tudom, tudom.-lép ki az irodámból, majd becsukja maga mögött az ajtót.

Eltelt egy hónap..

Hazajöttem Los Angelesbe. Beköltöztem Ry házába, és megváltoztam.

Elfoglaltam a maffia főnök helyemet, és felpörögtem.

A munkába és az egyetembe temetkeztem.

Nathtal tartjuk még a kapcsolatot, szinte rendszeresen találkozunk.

Jade mindig meghív magukhoz vacsorára.

Reggel bejárok az egyetemre. Elviselem a sok idegesítő embert. Direkt úgy vannak az óráim is, hogy utána legyen időm a maffiára is. És hát nem egyszer kötnek belém. Ugyanis mióta a maffiában vagyok, a stílusom is más. Nem vagyok valami felvágós, de a maffiában jól keresek, így van pénzem drágább ruhákra is.

Aztán haza megyek. Tudom, hogy Ryan lakása, de amióta elment csak ez maradt. Na meg a nyaklánc.

Utána pedig a maffia bázisára megyek. Azon belül az irodámba. Papír munka, szállítmányok, dílerek, aztán edzsések. Majd irány haza.

Nagyjából így telnek a napjaim.

-Roberto, hallottam, hogy probléma van a pénzzel.-lépek be a díler szárnyba.

-Avery.-nyel egyet. Mindenki pattog, meg kötekedik. De ha én bejövök a képbe, akkor mindenki bólogat, mint egy pincsi kutya.

Igen, bevallom..

Öltem már embert..

Nem is egyet..

De babám ez a maffia! Ez ezzel jár!

-Nem volt probléma, csak pár alkalmazottad pattogott.-mentegetőzik.

-Ohó, tényleg?-mosolygok rá.-Fiúk, légyszi hagyjatok minket kettesben!

Miután a többik kimentek, közelebb léptem Robertóhoz.

-Tudod Avery, mi olyan jó páros lennénk.-hízeleg.

Áhh istenem, megint kezdődik.

-Szerintem is jók lennénk.-Roberto fészkelődni kezd a székben, én pedig még közelebb lépek.

-Mi ketten.-hajolok hozzá.-Jók lettünk volna.-és bumm.

Ugyan, meglepődtetek?

Természetesen megöltem. Fejbe lőttem.