Árnyéklovas ✔️

-39.-Láncreakció

40. Naplóbejegyzés :

A koronát is el kell vinnünk! Nem hagyhatjuk itt! Na egyre jobb. 

-Avery, még gyorsan el kell mennem elintézni valamit. -kiabál be a fürdőbe Mark.

-Rendben.-kiáltom vissza. Mit akarsz elintézni Mark?

Gyorsan megtöröltem magam, felkaptam a ruhákat amiket Mark adott, meg sem nézve, hogyan nézek ki. Még hallottam a fiú lépteit a folyosón így gyorsan kipillantottam a folyosóra. Balra tért el. Lassan kiosontam utána. Valamit még titkol, nekem pedig meg kell tudnom mi az. Kilestem a fal mögül, ő pedig pontosan akkor lépett be az egyik szobába, bezárva maga mögött az ajtót. Utánam persze nem zárta be, mondtam, hogy túlságosan megbízik bennem. Oda osontam, és hallgatózni kezdtem.

-Na?-kérdezi egy női hang.

-Nem hiszem, hogy bántanunk kellene. Rendes lány, a hasznukra vállhat.-motyogja Mark.

-Nem érdekel! Nekem Ryan kell, nem pedig az a picsa! Őt eltüntessük a képből.-ordít rá a lány. De vajon ki lehet ő..

-De Amanda..-kezd bele Mark.

-Süket vagy? Én vagyok a főnök! Ryan elvesz engem feleségül és mi leszünk a vezérek! Averyt meg meg kell ölnöd holnap!-hangzik el a parancs.

Amanda...

Gyorsan vissza sietek a szobába, majd bebújok az ágyba. Szóval nem Mark a vezér. Hanem Amanda. Ő irányít mindent, őt pedig nehéz lesz becsapni. Kábé lehetetlen. Neki nincs szíve, őt csak a saját érdekei hajtsák. Már pedig nem engedem, hogy elvegye tőlem Ryant! Még, hogy engem megölni! Na abból nem eszik az biztos!! Már csak egy jó terv kellenne....

-Már alszol is?-jön be a szobába a fiú.

-Még nem. Minden rendben?-fordulok felé.

-Persze.-rázza meg a fejét.-Jó éjt.-fekszik be mellém és leojtja a lámpát.

Na most vedd elő az eszedet Avery! Mi tévő leszel? Ryan...

Reggel hajnalok hajnalán ébredtem. Mark még halkan szuszogott mellettem, és egy kisebb undor töltött el. Olyan érzés, mintha megcsalnám Ryant...
Az ablakon kinézve, még elég sötét volt, a nap csak most fog felkelni. Mit fogok most csinálni?
Felülve az ablakpárkányra csavarogtak el a gondolataim. Nem tudom most mit kéne tenni? Ma Amanda feleségül megy Ryanhoz, én pedig csak kínok között fogom végig nézni, tudva hogy semmit nem tehetek. De a legrosszabb, hogy az én hibám. Utána meg kinyírnak, a gyermekemmel együtt. De ebből nem kapnak! Nem fogják újból bántani a családomat!

Mit tenne most Dominic Toretto?

Úristen, ezaz!

-Hmm, jó reggelt!-ébred fel Mark.

-Jó reggelt.-köszönök én is, nem mozdulva a helyemről.-Mit csinálunk ma?

-Hát megyünk egy esküvőre, itt a kastélyban.-nyögi nagy nehezen.

-És Mark, addig nem lenne kedved sétálgatni itt a kastély területén?-kérdezem mosolyogva.

-De, persze, csak lezuhanyzok.-siet be a fürdőbe.

Mark nem rossz ember. Csak ahogyan mondják, rossz társaságba keveredett. Tudom, hogy kedvel engem, és ha rajta múlna, nem ölnének meg. De valamiért ez az Amanda a vezető! De hiszen előtte Cathrina volt. Hát ez most megint túl zavaros. De megoldjuk! Mindig ezt mondogattam, ami valahogyan be is vállt. Ez pedig itt a végső játszma. Amit szintén megnyerünk. Mert van egy titkos fegyverünk, ami Amandának talán soha nem lesz.
Mikor újból a látványra fókuszálltam az ablakon át, már napfelkelte volt. Milyen gyönyörű. A kastély egy erdő közepén helyezkedik el. Milyen pompás lehet itt élni!

Nem sokkal később Mark kijött a fürdőből, majd hozott nekem új ruhákat, amiket én is felkapkodtam a fürdőben. Minél hamarább szerettem volna Markkal beszélgetni. Mérlegelnem kell a helyzetét. 

-Mehetünk is.-gumizom össze a hajamat, mire Mark csak mosolyogva néz.

-Szuper.-az ujjainkat össze fonva, indulunk ki a folyosóra. Ugye ez nem számít megcsalásnak?

Újból megcsodálom a gyönyörű belső építeszetet, amivel a kastély lett építve. Borzalmasan gyönyörű. Amikor az ember végig sétál benne, ő maga is hercegnőnek érzi magát. Furcsán pillantok Markra, amikor érzékelem, hogy kifelé megyünk a palotából. De ő mit sem foglalkozva vele, kivezet. Viszont még nagyobb meglepetés ért kint. A palota ezen fele teljesen borostyán fedte. A régi építésű kerti padokat és minden egyéb kint lévő dolgokat vissza vett a természet. Benőtte őket az anya természet. Ahogyan a kastélyt.

-Hogy-hogy ezzel a gönyörű hellyel senki nem foglalkozik?-kérdezem meglepődve.

-Úgy tartják, hogy már régen is ez volt a maffia meleg ágya, így mindenki inkább jó messzire elkerüli. Elég véres dolgokat őriznek a falak.-válaszol Mark.

-Pedig eszméletlen! Az építésí típusa is egészen káprázatos!-áradozok róla tovább, annyira megfogott.

-Figyelj Avery! Mondanom kell neked valamit.-halkul el Mark.

-Azt, hogy ma meg kell ölnöd, Ryannak pedig muszáj lesz elvennie Amandát?-kérdezem, még mindig a kastélyt vizslalva.

-Honnan, honnan tudtad?-esik le az álla. :)

-Ugyan Mark. Mindketten tudjuk, hogy miért hagytad nyitva az ajtót, hogy miért nem zártál be a fürdőbe, hogy miért hoztál ide ki.-pillantok végre rá.

-El kell mennetek!-jelenti ki, meglepően többes számban.

-Innen csak akkor megyek el, ha Amandát a saját kezemmel öltem meg.-mondom.

-Nézd Avery, én nagyon sajnálom amit tettem veled! Nem akartalak bántani, tényleg. Csak..-látom a bűnbánatot a szemében, és nekem ennyi elég.

-Mark! Mindenkinek jár egy újabb esély. Tudom, hogy te nem vagy rossz ember. És igen, bántottál engem is, Ryant is. Kezdetben a két kezemmel fújtottalak volna meg. De emberek vagyunk, mind követünk el hibákat. Benned pedig látom azt, hogy jó ember szeretnél lenni, csak nem tudsz inenn szabadulni. Én pedig nagyon is jól tudom, ez milyen érzés. Úgy, hogy bízd csak rám a dolgokat.-mosolygok rá, mire ő könnyes szemmel szörösan megölel.

Tudom, hogy ez most nagyon jól esik neki. Nagyon jól tudom.. Jó emberismerő vagyok, és tudom, kinek érdemes második esélyt adni. Mark pedig tényleg megérdemli. Mert ő maga is ráébredt arra, hogy ő nem erre született.

-Most pedig élvezzük ki ezt a szép délutánt. Mert hosszú nap vár még ránk.-karolok belé.

Jókat nevetve és beszélgetve, sétáltuk körbe a kertet, amit csak is az erdő vett körül. Tudtam, hogy még sok meló vár ránk, mire ezt az egészet a hátunk mögött hagyjuk. És ha Amandát elintézzük, akkor elindítsuk a láncreakciót, onnantól pedig nincs megállás. Így hát kellett egy utolsó relax mielőtt lezárjuk ezt a fejezetet.

-Mond csak, Ryant hol szállásoltátok el?-kérdezem.

-Igen, pontosan ott.-bólint, kitalálva a gondolataimat.-Viszont valószínűleg vele most Amanda beszélget.

-Így minden remekül halad a végkifejlet felé.-bólintok.

Később vissza tértünk az épületbe, majd az étkezőben megebédeltünk. (Igen, ilyen hamar elszaladt az idő.) Majd a szobába mentünk. Mark elsietett, azt mondta, hogy még az esküvő előtt Amanda hívatta őt. Én pedig elterültem az ágyon.
A fiú szerint a szekrényben el vannak készítve a ruháim az ünnepségre. A gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben és lehetetetlenség lett volna megállítani őket. Zavarosak voltak a dolgok, még a számomra is, de úgy gondolom, nem fontos megértenem őket. Csak lezárni, ehhez pedig nem kell kigoboznom a szálakat. 

A ruha egy vörös hátul hosszú, elöl rövidített szoknya. A színtől automatikusan a nyakamban lévő nyaklánc jutott eszembe. Amiben ott ékeskedett az R betű. Ryan..
A ruha tökéletesen passzolt rám, és illett a mai naphoz. Ejtett válla volt, a derekát csipke borította, az alja pedig egyszerű anyagból volt. Felvettem a hozzá passzoló cipőt is, majd kész voltam a fejezet lezárására.

Akkor hát induljon a buli!

Folytatás következik...