A hun Isten kardja - A remény angyala

89. fejezet

Gorda tudata felfogta amit lát, de félelme hatalmas volt. Az előtte magasodó emberszerű teremtmény nem tűnt veszélyesnek.

- Ki vagy te? – kérdezte Gorda.

- Jól tudod, hogy ki vagyok. – jött a válasz.

- Én miért vagyok itt?

- Mert a tested már régóta elporladt. Semmi sem maradt belőle.

- De én élek. A tudatom él, csak testem nincs.

- Ez így igaz. Már ezerötszáz telet éltél meg. Nem úgy, mint mások, kiknek negyven is alig jut. Sokan vannak.

- Nekem ez volt a sorsom. A táltosok főpapja és vezére vagyok.

- Az egyik. De nem mindegyik. Nem adsz lehetőséget a táltosok közül másoknak. Nem úgy, mint más istenek papjai. Ők ezer télnél kevesebbel is beérik.

- Mert nem voltak méltók.

- Szerinted. De most te is itt vagy. Hát vége. Gyere velem. Ítéljenek meg volt társaid.

- Nem akarok. Nem lehet vége. Én uralkodni akarok a földön.

- Uralkodni? – az alak halkan kacagni kezdett. – Pontosan ezért szövetkeztek ellened tizenöt téllel ezelőtt a fő táltosaid. – az alak most közelebb ment Gordához, méregetni kezdte tekintetével. - Tehát hajlandó lennél alkut kötni, hogy uralkodhass?

- Igen. – Gorda határozottan válaszolt.

- Még a halállal is?

- Igen.

- Akkor sietnünk kell!! Nincs sok időnk.

- Miért? Hogyhogy neked sietned kell?

A következő pillanatban Eszkam megragadta Gorda vállát, majd hátra húzta. Most egy olyan világban voltak, ahol képzeletük minden hatalma rendelkezésükre állt. A fény és a sötét közötti szellemvilágban.

Az alak távolodni kezdett tőlük, majd elfordult, s el akart menni. Aztán egy pillanatra megállt, mintha gondolkodna, másfelé figyelne, majd visszanézett.

- Ha uralkodni akarsz a földi világban Gorda, akkor most kell alkut kötnöd.

- Nem fogsz te a halállal semmilyen alkut kötni Gorda!! – Eszkam saját gondolataival vértezve páncélzatot kezdett ölteni testére. Kezébe kard került, - Innen nem jutsz ki, ha rajtam múlik.

- Most kell válaszolnod. – Az alak távolodott, de kezével Gorda felé nyúlt. – Mielőtt ideér.

- Ki?

- A kard. Az égi istenek kardjának teste.

- Mi az alku? – Gorda döbbenten és értetlenül nézett. Ezt Ő sem igazán értette. Eszkam is a kardot említette.

- Engem kell szolgálnod. Gorda. Csak engem.

- Ezt nem engedhetem!! – Eszkam üvöltött. Próbált Gorda közelébe menni, de mintha láthatatlan pajzsa lett volna. – Ez nem történhet meg. Gorda! Térj észre! Ennyit nem érhet a hatalom!

- Megegyeztünk!! – Gorda határozottan válaszolt.

- Akkor nyissuk ki a könyvedet a negyvennegyedik oldalon. S tied a hatalom, amire vágytál.

- Azt nem lehet! Ahhoz te nem kellettél volna. – Gorda nyögött. – Akkor a hunok ... - de már nem tudta befejezni a mondatot.

- A hunok Ősével, a királyok királyával kell szembenéznie. – fejezte be a gondolatot Eszkam.

A hatalmas gépezet beindult. A hegyek belseje megmozdult az öt kontinensen.