A hun Isten kardja - A remény angyala

130. fejezet

A mozdulatlanná vált emberek között a női alak, mint egy fuvallat, úgy suhant a kőépület felé. Az arany színű alak már egy vén, ősz szakállú öregember képét öltötte magára. Fehér szőttes borította testét. Így kezdett lassan Eszkam felé sétállni. Mikor a földön fekvő főpaphoz ért, lehajolt hozzá, majd megérintette a hátát.

Eszkam mozdulatlansága eltűnt. Nehezen, de határozottan tápászkodott féltérdre az öregember előtt.

Eva szinte ezzel egy időben ért hozzájuk. Arca tajtékzott.

- Te mit keresel itt? – a nő dühösen förmedt az öregemberre.

Eszkam azonnal négykézláb mászva hátrálni kezdett az egymással szembeforduló alakok elől.

- És te mit csinálsz itt? – az öregember hangja nyugodt volt. – Mi oka ennek a rengeteg, több tízezer teremtménynek itt?

- Neked ahhoz semmi közöd. Itt én mondom meg mi legyen!

- És a fehér fény a sziklafalon? – ahogy az öregember a kezét maga előtt elhúzta a levegőben, úgy vált láthatóvá az említett kép.

- Ahhoz sincs közöd. Ezek katonák. Mikor a földi dolgukat vállalták, számoltak a halállal, s önként elfogadták azt. A háború is nekem kedvez. Ezt te is tudod.

Az öregember megcsóválta a fejét, majd kezdte:

- Ha harc közben esnek el Eva. Ha vívnak. De nem így. Itt nem készül csata. Ez mészárlás, s egyetlen ember erejét használod. Célja sincs, csak a te kedvedre tesz. Hatalmadat kívánod ezzel jelezni, s imádatukra vágysz.

A nő most elfordult, s gondolkodva járkálni kezdett. Nem állhatta ezt az istent, kit valamikor annyira szeretett, s magába fogadott. Talán még most is vonzódik hozzá. Az érzésre eszébe jutott Oguz.

Az öregember kérdően nézett a nőre. Azonnal megérezte Eván a változást. Kérdésében indulat is megjelent:

- Ki ez a fiú?! – az emberi érzelmek kezdték kicsit dühíteni az öregembert. Lassan kezdett fiatal testet ölteni, s ruházata pompába változott.

Eszkam a sarokból figyelt. Lelapult a földre, ahogy tudott. A párbeszéd, s a látvány is kezdte eszét venni. Az ég Istene, s Eva? Vajon igaz a történet? Mintha érzelmeket vélt volna felfedezni. Tudatát azonnal tisztítani kezdte. Nem akart már gondolni semmire.

- Mi közöd ehhez?! Őt anya szülte, s így ide tartozik. A tudata, s teste is az enyém!

- Ez csak akkor igaz Eva, ha ereje is a Földtől való. – az ég istene ahogy eltűnt, azzal egyszerre jelent meg Oguz mellett.

- Utálom, mikor ezt csinálod. – Eva sziszegve követte a férfit.