A hun Isten kardja - A remény angyala

107. fejezet

Ibla akaratlanul is felsikoltott, mikor Oguz egyoldalú párbeszédét hallgatva arra a következtetésre jutott, hogy Eva idő előtt bekívánkozik a fiatal férfi tudatába. A főpapnő tudta, hogy ez nagy veszélyekkel jár még átlagos, táltos rendbe tartozó ifjak esetében is. Eva a vágyat keresi, s ébreszti fel a kiválasztott férfiak testében. Teszi ezt okkal. Minél több leszármazottat akar magának, ha a férfi megfelel igényeinek.

- Ne tedd Oguz! Ne engedd be Evát!! – a nő teste szinte ugyanabban a pillanatban szállt fel a földről kifeszítve, ahogy a szavak elhagyták a száját.

- Ibla! – Eva hangja most még édesebben csengett, mint mikor Oguzhoz szólt az imént. – Hát nem tudod, hogy mi jár a szószegűnek, ki szolgasága ideje alatt a hallgatás zárát kifeszíti?

A papnő szeme fehérje kivillant szemhéja alól, ahogy ott lebegett Oguz és Eva előtt.

- Hát így hívnak. Eva. – Oguz érdeklődve nézte a jelenetet.

A nő most ismét Oguz felé fordult.

- A szolgáim, kik ismernek igen. Ezen a néven szólítanak gondolatban. Neked nem kellene tudnod. A férfinép közül csak az arra érdemesek ismerik ezt a nevet.

- Mit tettél vele? – Oguz most lassan körbe járta Ibla lebegő testét, figyelve arra, hogy ne érjen Eva áttetsző alakjához. A gyönyörű női test látványa, a hatalmas hajzuhatag, mely most mintha szellő fújná, úgy lebegett előtte, kezdte ámulatba ejteni.

- Még semmit. Tetszik? – Eva azonnal észrevette a fiatal férfi érdeklődését. - Gyönyörű nő. Az öle is igen termékeny.

- Ezt hogy érted?

Eva felkacagott Oguz tudatlanságán.

- Még valóban fiatal vagy. Nem ok nélkül aggódott érted ez a csodálatos teremtés. – Ibla lába a földre ért, majd Eva lassan belépett testébe. Most Iblán keresztül figyelte Oguzt.

A férfivel érdeklődőn néztek egymás szemébe. Oguz kicsit furcsálta, hová tűnt az áttetsző női alak.

- Beköltöztél a testébe?

- Honnan tudsz te ilyeneket?

- Láttam még régen, ahogy Eszkam küzdött Gordával. Gondolom te is ezt teszed most Iblával.

- Nem egészen. – Eva mosolyogva nézett Oguzre. – Én nem küzdök vele. Ő az enyém. Ha akarom, használom.

Oguz most jobban megnézte a rámeredő gyönyörű női szempárt. Az színekben kezdett pompázni, majd valami furcsa, kellemes érzés töltötte el. Vágyni kezdett rá, hogy megérintse Ibla testét.

- A szemed nagyon érdekes. Mintha színekben pompázna.

- Tetszik? – a nő kuncogni kezdett, majd forogni, pörögni a férfi előtt. Áttetsző, halványkék ruhájával elkápráztatta Oguzt.

- Nagyon. De Iblát is kedveltem. Ő hol van?

- Itt vagyok Oguz. Én is itt vagyok. – Most tényleg Ibla szemei néztek a fiúra. Oguzt egyre kellemesebb érzés fogta el. Kívánni kezdte Iblát. Mintha a nő egyre fiatalabb lenne. Mintha nem lenne több húsznál.

Ibla megfiatalodott teste ismét kifeszült, de most nem emelkedett el a földtől. Aztán lassan a térdére rogyott. Dülöngélt. Bájos volt. Oguz úgy érezte, mintha társalogna a nő önmagával. Aztán Ibla kinyitotta a szemét. Lassan végigsimította testét. Vágyakozva bámult az előtte álló Oguzre, majd felállt. A nő olyan gyönyörűvé vált, hogy egyetlen férfi sem tudott volna neki ellenállni. Belépett a meleg vízzel ismét feltelt medencébe. Oguz követte őt. Még soha nem látott ilyen táncot, ilyen kecses mozgást.