Mikor Attila és hatalmas kísérete elhagyta a sereget Velik félrehívta Gorkot. A négyszemközti beszélgetés az öreg táltos sátrában kezdődött. Ott Gorda felvette saját alakját. Hosszan értekeztek a helyzetről.
- Egy ideje nem érzékelem Krallt. – Gorda ezt fontosnak tartotta megemlíteni.
- Valóban. Ez nekem is furcsa. – Gork kicsit értetlenkedve nézte a főpapot. Nem tudta, hogy próbára teszi-e hűségét Gorda, vagy valóban zavarja a kitaszított eltűnése.
- Talán rátalált Eszkamra.
- Lehet. De ez nem magyarázza teljes eltűnését. – Gork most kezdte megérteni, miért is fontos ez Gordának.
- Ha viszont igazak az Oguzről terjengő gondolatok, talán nem is él már. Ez sokkal nagyobb gond, mint sem azt gondolnád Gork.
- Hogy végezhetne egy sámánná lett táltossal, s annak ezernyi katonájával egyetlen ember?
- Látod ez a kérdés aggaszt engem is. – Gorda arca gondterhelté vált, majd hirtelen dühét nem tudta leplezni. – Bleda, te arcátlan, hataloméhes áruló... - sziszegte Gorda.
- Mi történt?
- A könyv. Bleda kinyitotta a könyvet.
A következő pillanatban Gorda ismét Velik arcát vette fel, majd áhitatba esett. Még talán van ideje. Gondolta.
YOU ARE READING
A hun Isten kardja - A remény angyala
Historical FictionElőszó Az univerzumban megszámlálhatatlan a teremtő hatalom által alkotott, a földéhez hasonló létforma. Ezeknek a külső védelmezői az univerzum harcosai, kik kevesen vannak. Nem képesek minden életet megmenteni. Nem is ez a feladatuk. Csak az arra...
